Előleg áfájának számításbavétele a teljesítéskor
Kérdés
A társaság főtevékenysége ingatlanforgalmazás, új lakások, társasházak értékesítése. A társaság már 2003-ban megkezdte a lakások értékesítését előszerződések megkötésével. 2004-2005 folyamán a végleges adásvételi szerződések is aláírásra kerültek. A szerződések mellékletében meghatározott fizetési ütemezés alapján a vevők előlegeket fizettek. Az utolsó 10 százalék megfizetésére 2006-ban kerül sor. A lakások várható átadásának időpontja 2006 márciusa, a tulajdonjog az utolsó vételárrészlet kiegyenlítésével száll át. A társaság az adásvételi szerződésekben külön-külön szerepelteti a lakások nettó értékét és a 25%-os áfát. Mivel a lakások 2006-ban kerülnek átadásra, milyen mértékű áfával kell a végszámlát kiállítani? Kell-e módosítani a szerződéseket, mivel azok a nettó értéket és az áfát külön-külön tartalmazzák?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. április 27-én (128. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2609
[…] a különböző adómértékek érvényességének idejére eső teljesítési időpontokban fizetett pénzösszegek – előleg, illetve ellenérték – esetén a (vég)számlában feltüntetendő adóalapot az egyes teljesítési időpontokban érvényes adómértékek szerint meg kell bontani, és az adóösszeget ennek megfelelően feltüntetni. A hivatkozott adózási kérdésben leírtak a következőket jelentik (példával szemléltetve): E Ft-ban nettó ár áfa bruttó ár áfamérték lakás 14 000 3 500 17 500 25% – előleg (10%) –1 400 –350 –1 750 25% – előleg (50%) –7 000 –1 750 –8 750 25% – előleg (30%) –4 200 –1 050 –5 250 25% fizetendő 1 400 350 1 750 25% A fizetendő összegről kell – az adózási kérdés szerint – a számlát kiállítani 2006-ban, a 20%-os áfa felszámításával, azaz – 1400 + 280 = 1680 E Ft-ról, ha bruttó árban állapodtak meg, akkor – 1458,3 + 291,7 = 1750 E Ft-ról. Az így kiállított számla azonban nem felel meg az Szt. előírásainak. Az Szt. 72. §-ának (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a teljesítés időszakában (a lakások átadásakor) kiállított számlának a szerződésben rögzített, a vevő által elismert, elfogadott ellenértéket kell tartalmaznia, természetesen egy tételben, a lakás ellenértékét nem lehet a számlában két részre bontani. Az előbbiekből következően (az adózási kérdésben leírtak követése esetén is) a számlán – először fel kell tüntetni az eladott lakás ellenértékét (áfa nélkül) 14 000 E Ft, – majd a következő sorokba be kell írni – a beszámításra kerülő előleg összegét és áfáját: 12600 E Ft + 3150 E Ft, – a fennmaradó ellenértéket és 20%-os áfáját: 1400 E Ft + 280 E Ft. (Amennyiben a bruttó ár nem változik, akkor viszont változik a nettó érték és a fennmaradó ellenérték is, de ez szerződésmódosítást igényel, ha a szerződésben külön-külön szerepel a nettó érték és az arra felszámított áfa.) A szakmai álláspont szerint Az Áfa-tv.-nek a számlázásra vonatkozó előírásai alapján a hivatalosnak tekintett állásponttól eltérő következtetésre lehet jutni. Az Áfa-tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról - főszabályként – számlát kibocsátani. Az Áfa-tv. 44. §-ának (1) bekezdése szerint a számlában az adó alapját és az áthárított adó összegét a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni. Az Áfa-tv. 22. §-ának (1) bekezdése alapján az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál – az e §-ban, valamint a 23-25. §-okban meghatározott eltérésekkel – a teljesítés ellenértéke. A hivatkozott előírás szerint tehát az adó (az áfa) alapja a teljesítés ellenértéke, és nem az adózási kérdés szerinti fizetendő pénzösszeg. Az Áfa-tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az áfa alapját korrigálni kell az előleg összegével. Az Áfa-tv. szabályozza az előlegfizetést [az előlegként átvett (jóváírt) pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza], de nem ad arra előírást, hogy az előleget a teljesítéskor (a termékértékesítés, […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. április 27-én (128. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2609
[…] a különböző adómértékek érvényességének idejére eső teljesítési időpontokban fizetett pénzösszegek – előleg, illetve ellenérték – esetén a (vég)számlában feltüntetendő adóalapot az egyes teljesítési időpontokban érvényes adómértékek szerint meg kell bontani, és az adóösszeget ennek megfelelően feltüntetni. A hivatkozott adózási kérdésben leírtak a következőket jelentik (példával szemléltetve): E Ft-ban nettó ár áfa bruttó ár áfamérték lakás 14 000 3 500 17 500 25% – előleg (10%) –1 400 –350 –1 750 25% – előleg (50%) –7 000 –1 750 –8 750 25% – előleg (30%) –4 200 –1 050 –5 250 25% fizetendő 1 400 350 1 750 25% A fizetendő összegről kell – az adózási kérdés szerint – a számlát kiállítani 2006-ban, a 20%-os áfa felszámításával, azaz – 1400 + 280 = 1680 E Ft-ról, ha bruttó árban állapodtak meg, akkor – 1458,3 + 291,7 = 1750 E Ft-ról. Az így kiállított számla azonban nem felel meg az Szt. előírásainak. Az Szt. 72. §-ának (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a teljesítés időszakában (a lakások átadásakor) kiállított számlának a szerződésben rögzített, a vevő által elismert, elfogadott ellenértéket kell tartalmaznia, természetesen egy tételben, a lakás ellenértékét nem lehet a számlában két részre bontani. Az előbbiekből következően (az adózási kérdésben leírtak követése esetén is) a számlán – először fel kell tüntetni az eladott lakás ellenértékét (áfa nélkül) 14 000 E Ft, – majd a következő sorokba be kell írni – a beszámításra kerülő előleg összegét és áfáját: 12600 E Ft + 3150 E Ft, – a fennmaradó ellenértéket és 20%-os áfáját: 1400 E Ft + 280 E Ft. (Amennyiben a bruttó ár nem változik, akkor viszont változik a nettó érték és a fennmaradó ellenérték is, de ez szerződésmódosítást igényel, ha a szerződésben külön-külön szerepel a nettó érték és az arra felszámított áfa.) A szakmai álláspont szerint Az Áfa-tv.-nek a számlázásra vonatkozó előírásai alapján a hivatalosnak tekintett állásponttól eltérő következtetésre lehet jutni. Az Áfa-tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról - főszabályként – számlát kibocsátani. Az Áfa-tv. 44. §-ának (1) bekezdése szerint a számlában az adó alapját és az áthárított adó összegét a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni. Az Áfa-tv. 22. §-ának (1) bekezdése alapján az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál – az e §-ban, valamint a 23-25. §-okban meghatározott eltérésekkel – a teljesítés ellenértéke. A hivatkozott előírás szerint tehát az adó (az áfa) alapja a teljesítés ellenértéke, és nem az adózási kérdés szerinti fizetendő pénzösszeg. Az Áfa-tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az áfa alapját korrigálni kell az előleg összegével. Az Áfa-tv. szabályozza az előlegfizetést [az előlegként átvett (jóváírt) pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza], de nem ad arra előírást, hogy az előleget a teljesítéskor (a termékértékesítés, […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
