Bankkártyával történő fizetés


A 4438. számú kérdésre adott válasz ismét értelmezéssel pótolna állítólagos joghézagot. Amíg nincs konkrét előírás arra vonatkozóan, hogy a nem készpénzes tételeket is be kell ütni a pénztárgépbe (vajon miért születne ilyen rendelkezés?), addig hagyni kellene, hogy az adózók eldöntsék, hogy mit akarnak. Ha a válaszadó joghézagnak értelmezi a helyzetet, akkor célszerű várható jogszabály módosítást, kiigazítást jósolni. Azt azonban értelmezéssel pótolni, úgy, hogy az többletkötelezettséget jelent, nos, az kissé felelőtlen. Vajon mit tegyenek az adózók, ahol mostanában már nem rögzítettek bankkártyás tételeket, de ettől egyáltalán nem érezték "záratlannak" a rendszerüket? A válaszadó a "zárt" rendszerre való hivatkozást azzal a csúsztatással igyekszik alátámasztani, amely során az Szt. 165. § (4) szakaszából kifejti, hogy a bizonylatok könyvelését nem zárt, hanem "logikailag zárt" rendszerben kell biztosítani. Lévén, hogy a számlás értékesítések tömbös vagy szoftveres rendszere is zárt, a többfajta bizonylati módozatok által rögzíthető bizonylatok akkor is logikailag zárt rendszert fognak képezni, ha nem erőltetjük bele mindegyik folyamatot a pénztárgépbe. Ettől még nincs akadálya annak, hogy a pénztárgépbe mégis bekerüljenek a bankkártyás bizonylatok (ahogy az a kérdezőnek is a meggyőződése), csakhogy a válaszból mindez kötelezettségként van lefestve, ami – a kiadványra jól jellemzően – tévhiteket gerjeszt. Kérem, gondolják újra a válaszukat! Megjelentetés esetén kéretik a kérdésem átszerkesztésének mellőzése.


Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. november 4-én (231. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4776

[…] készpénzzel fizet és van pénztárgép, akkor a fizetett összeget indokolt a pénztárgépben is rögzíteni, mert így a készpénzbevételt a pénztárgép ellenőrző szalagja rögzíti, a pénztárgép nyugtája pedig a készpénzes számlához csatolva igazolja a készpénzfizetés tényét. Az Áfa-tv. 166. §-ának (2) bekezdése szerint nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta kibocsátási kötelezettsége alól. [Lényegében ezt ismétli meg a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet is.] Ez az előírás azonban nem tiltja meg, hogy mind a két bizonylat meglegyen (a nyugta ez esetben a készpénzbevételt dokumentálja azzal, hogy a készpénzbevétel az ellenőrző szalagon rögzítésre került). A készpénz ellenében történő értékesítés könyvelése – ez esetben – közvetlenül a pénztárral szemben történik (nyilvánvalóan a készpénzes számlát könyvelni nem kell!). Ha a készpénzzel kiegyenlített készpénzes számlákat a pénztárgépben nem rögzítik, mert nincs pénztárgép, vagy van pénztárgép, de a pénzkezelési szabályzatuk szerint az ily módon történő fizetést a pénztárgépben nem rögzítik, akkor a készpénzes számlák szerinti készpénzt külön pénztárban kell tartani, külön pénztárkönyvben kell tételesen rögzíteni a készpénzes számlákat. Ez esetben a pénztári tételek a pénztárbizonylatok könyvelésekor kerülnek a megfelelő főkönyvi számlákon rögzítésre. Természetesen a készpénzes számla számítástechnikai eszközökkel is elkészíthető. Ez esetben – ha megfelelő szoftvert használnak – a számítógép akár automatikusan is rögzítheti a főkönyvi nyilvántartásban a készpénzes számlák szerinti készpénzbevételeket közvetlenül az árbevétel-, illetve áfa főkönyvi számlákkal szemben. Ez esetben is azonban a készpénzt vagy a pénztárgépben kell rögzíteni, vagy külön pénztárban kell tartani, és naponta egyeztetni a gépi úton előállított pénztári nyilvántartás szerinti készpénzegyenleggel. A kézzel, illetve számítástechnikai eszközzel elkészített készpénzes számlákat azonban kiegyenlíthetik bankkártya használatával is. Ha a kézzel kiállított készpénzes számlát egyenlítik ki a bankkártya használatával, akkor ez esetben is kétféle megoldás lehetséges az Szt. 165. §-ában foglalt előírások teljesülése érdekében. Az egyik – ezt hangsúlyoztuk, mint követendőt – az, hogy a készpénzfizetéssel kiegyenlítetthez hasonlóan rögzítik a pénztárgépben azzal, hogy a pénztár zárásakor a bankkártyákkal kiegyenlített tételeket a megfelelő bankkal szembeni követelésként kell előírni. Ha nincs pénztárgép, vagy van pénztárgép, de a pénzkezelési szabályzatuk szerint a bankkártyával kiegyenlített tételeket a pénztárgépben nem rögzítik, akkor a bankkártyával kiegyenlített – kézzel kiállított – készpénzes számlákat tételesen egy kézzel vezetett nyilvántartásban ("bankkártyás pénztárkönyvben") kell rögzíteni, majd innen – külön könyveléssel – kell a megfelelő főkönyvi számlákon kimutatni (az érintett bankkal szembeni követelésként és árbevételként, fizetendő áfaként). Ha a készpénzes számlát számítástechnikai eszközökkel állítják ki, és megfelelő szoftvert használnak, akkor a számítógép akár automatikusan is rögzítheti a főkönyvi nyilvántartásban a bankkártyával kiegyenlített készpénzes számlákat is, de nem az érintett bankkal szemben, hanem a számlán feltüntetett vevővel szemben könyveli az árbevételt és a fizetendő áfát. Ez esetben a bankkártyával történő fizetés megtörténtének igazolására a bankkártya-leolvasó ellenőrző szalagja az a dokumentum, amellyel a vevővel szembeni követelés az érintett bankkal szembeni követeléssé válik vagy automatikusan (mert a számítógépes háttér azt biztosítani tudja), vagy külön könyvelés keretében. Ez utóbbihoz kapcsolódóan indokolt, hogy a bankkártya-leolvasó ellenőrző szalagjairól a társaság a könyvelést alátámasztó dokumentumként külön nyilvántartást vezessen. Természetesen lehet még az az eset is, amikor a bankkártya használatával fizető vevő nem kér számlát. Akkor a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletnek, az Áfa-tv. előírásainak való megfelelés érdekében vagy pénztárgépi nyugtát kell kiállítani, mert a tételt a pénztárgépben rögzítik, vagy – szigorú számadási követelményeknek megfelelő – nyugtát kell kézzel kiállítani, és átadni a vevőnek. Ha a bankkártyával […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.