2 találat a megadott befektetett eszközök tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]szolgálják. Az Szt. 24. §-ának idézett előírását akkor lehetne nem kötelező módon értelmezni, ha a vállalkozás dönthetné el, hogy az adott eszközt a tárgyi eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolhatná be. De nem így van, mert az Szt. 23. §-ának (4) bekezdése alapján az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni. Befektetett eszköz az (és csak akkor szabad ide sorolni), ami tartósan, legalább egy éven túl szolgálja a tevékenységet, a működést.A választ adó számára megdöbbentő a kérdésnek azon része, mely szerint az irodaszerek egy részét (olló, lyukasztó, tűzőgép stb.) senki sem tekinti tárgyi eszköznek csekély bekerülési értékük miatt, a beszerzéskor anyagköltségként számolják el. Ezzel megsértik az Szt. 28. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakat, mely szerint a készletek között kell kimutatni használatbavételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó tevékenységét legfeljebb egy évig szolgálják. A kérdésben nevesített eszközök nem tartozhatnak ide, mert a tevékenységet egy éven túl szolgálják. Így beszerzési értékük sem a beszerzéskor, sem a használatba vételkor nem számolható el anyagköltségként. A kérdés szerinti eszközök anyagköltségkénti elszámolásával a kérdező vállalkozás jogszabályi előírástól eltérően csökkenti a helyi iparűzési adó alapját is, azaz még adórövidítést is elkövet.Összefoglalóan megállapítható, nem kell új eszközkategóriát[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]változott a bekerülési érték, akkor valóban nem kellett változnia? Nem volt-e olyan pótlólagos beruházás, felújítás, esetleg selejtezés, ami miatt a bekerülési értéket ténylegesen meg kellett volna változtatni? A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásánál, ha az eszközt a tárgyévben vették használatba, az új Szt. előírásai figyelembevételével állapították-e meg a hasznos élettartamot, a maradványértéket, ha az eszközt már az előző üzleti évben is használták, használják-e még továbbra is rendeltetésszerűen tárgyi eszközként, s ha igen, akkor nem változott-e a bekerülési érték, a hasznos élettartam, és ezek hatásaként az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés? Számos kérdés, amelyre az év végi értékelés során választ kell adni. A kapcsolódó kérdésekkel számos kérdésre adott válaszban részletesen foglalkoztunk. (Így például a tárgyi eszközök hasznos élettartama és maradványértéke összefüggésével a Számviteli Levelek 2001/2. számában a 26. kérdésre adott válaszban, vagy a terven felüli értékcsökkenéssel ugyanezen számban a 33. kérdésre adott válaszban, vagy a terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatásával a Számviteli Levelek 2001/24. számában a 475. kérdésre adott válaszban.) Itt a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának néhány sajátos, a gyakorlatban rendszeresen előforduló esetét mutatjuk be először. Az új Szt. vonatkozó előírásai alapján a terven felüli értékcsökkenés összege a tárgyi eszközöknél: a nettó értékkel azonos, ha az eszköz teljesen megsemmisült, ha hiányzik, a készletre vételi értékkel (haszonanyagérték, hulladékérték, várható esetleges eladási ár összegével) csökkentett nettó értékkel azonos, ha az eszköz mint tárgyi eszköz feleslegessé vált, rendeltetésének megfelelően nem használható, használhatatlan, és ezért a készletek közé át kell vezetni, megrongálódás esetén (a tárgyi eszköz továbbra is tárgyi eszköz) a rongálódás miatti értékcsökkenéssel azonos összeg. Terven felüli értékcsökkenést kell azonban elszámolni akkor is, ha a ténylegesen használt tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke. A "tartósan és jelentősen magasabb" kifejezés tartalmát a számviteli politikában kell eszközönként, eszközcsoportonként meghatározni. A "tartósan"- az Szt. előírásaiból következik - egy évet meghaladó időtartamot jelent, azaz ha már két értékelési (mérlegforduló-) napon (például 2001-ben és 2002-ben is) megállapították azt, hogy a piaci érték alatta van a könyv szerinti értéknek akkora második értékelési napon, (2002-ben) kell a terven felüli értékcsökkenést elszámolni, ha az "jelentősen magasabb"-nak minősül. A "jelentősen magasabb" érdemi különbözetet fejezzen ki. Célszerű annak összegét legalább egy év terv szerinti értékcsökkenésének megfelelő vagy azt meghaladó összegben meghatározni. Itt kell utalni arra, hogy a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával csökken a tárgyi eszköz nettó értéke is, és ha nem változtatják meg az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenést, akkor megváltozik (lerövidül) a számított hasznos élettartam. Ezért a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával egyidejűleg dönteni kell arról is, hogy miként változik (változik-e) a hasznos élettartam, és ennek függvényében miként alakul az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, esetleg kell-e vagy maradhat-e a maradványérték. A terven felüli értékcsökkenést akkor kell visszaírni, ha az alacsonyabb értéken való értékelés okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, ezért az eszköz könyv szerinti értékét "tartósan és jelentősen meghaladja" annak piaci értéke. Ez esetben a korábbi, terven felüli értékcsökkenést részben vagy teljesen meg kell szüntetni. A "tartósan és jelentősen meghaladja" kifejezés tartalmát a számviteli politikában rögzíteni kell, lényegében az előbbiek szerinti "tartósan és jelentősen magasabb" kifejezés tartalmával azonosan. A tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése elszámolásának kritikus eseteiben kulcsszó a piaci érték. Mi a piaci érték? Bár a piaci érték meghatározásával már a Számviteli Levelek 2001/1. számában az 1. kérdésre adott válaszban foglalkoztunk, úgy gondoljuk, indokolt ezzel a témával - az év végi zárlati munkákhoz kapcsolódóan - itt is ismételten foglalkozni, elsősorban a tárgyi eszközökhöz kapcsolódóan. Előre kell bocsátani, az új Szt. nem ad pontos fogalmat, meghatározást a piaci értékre vonatkozóan. Nyilvánvalóan azért, mert egy adott eszköz piaci értékét csak az adott környezet, az adott eszköz használata körülményeinek figyelembevételével lehet közelíteni, de nem lehet pontosan meghatározni. Ezért nem várható, hogy egy adott eszközre vonatkozóan központilag kialakított, meghatározott piaci érték közzétételére kerüljön sor. A piaci érték meghatározásánál általában abból kell kiindulni, hogy az adott eszközt az értékelés (a mérlegkészítés) időpontjában, adott állapotában, az adott környezeti feltételek mellett mennyiért lehetne beszerezni, illetve mennyiért lehetne eladni. Ha az adott eszközt meg lehet vásárolni, akkor az értékeléskori vételárat (az utánpótlási árat) kell összevetni az értékelendő eszköz vételárával. Amennyiben az utánpótlási ár több, mint az eredeti vételár volt, a terv szerinti értékcsökkenés helyes megállapítása mellett, az értékeléskori piaci érték magasabb, mint a könyv szerinti érték, alacsonyabb, mint az eredeti vételár volt, akkor meg kell határozni az utánpótlási árból az adott eszköznek a használatbavétel időpontjától eltelt időre jutó értékcsökkenéssel csökkentett értékét (ez lesz a piaci érték), azzal kell a könyv szerinti értéket összevetni és a különbözetet minősíteni, a "tartósan és jelentősen magasabb" kritérium alapján. Ha ugyanazt az eszközt már nem lehet beszerezni, csak korszerűbbet, több feladat ellátására alkalmasat, akkor az összehasonlítható árak módszerét célszerű alkalmazni. Ez esetben a korszerűbb, a több feladat ellátására is alkalmas eszköz bekerülési értékéből levonva a korszerűbb megoldások, a több feladat ellátásának az árban érvényesített hatását, határozható[…] részlet vége a válaszból.