107 cikk rendezése:
1. cikk / 107 Konyhán, bárban felszolgált szeszes italok, üdítők elszámolása
Kérdés: Az egyik cégünk szállodát üzemeltet, mely szálloda konyhát és bárt is működtet. A konyha is, a bár is működése során italokat használ fel. A konyha egy kávé elkészítéséhez tejet használ, míg a bár vagy koktélt állít elő receptúra alapján, vagy különböző adagokban kimérve felszolgálja az egyes szeszes italokat és üdítőket. Ezen italok felhasználásának helyes elszámolásához kérjük szakmai véleményüket. – Ezek után a kérdező ismerteti az eladott áruk beszerzési értékét, lényegében a számviteli törvény előírásának megfelelően. Majd példaként kapcsolódóan ismerteti véleményét, amelyet az ismétlések elkerülése érdekében a válaszban részletezünk. A számviteli törvény szerinti anyagköltség-értelmezés ismertetése után a kérdező által levont következtetés: Mivel az egyes italok mind a konyha, mind a bár működése során nem változatlan formában kerülnek értékesítésre, így az egyes italok fogyása anyagköltségként számolandó el. Helyes ez?
2. cikk / 107 HEM számviteli nyilvántartása
Kérdés: Amikor a magánszemély átadja (lemond a cég javára) a vagyoni értékű jogról (HEM), az hogyan, mivel szemben kerül be a könyvelésbe? Mert a cég nem fizet neki. A magánszemély részére a cég cserébe padlásszigetelést végez. A HEM (Hitelesített energiamegtakarítás) bekerülésének könyvelésére helyes-e az a megoldás, hogy a vásárolt készletek között anyagként mutatjuk ki az egyéb bevételekkel szemben az aktuális értéken? Értékesítéskor pedig az elábé és nettó árbevétel lesz?
3. cikk / 107 Villamos energia és földgáz járulékos költségei
Kérdés: Cégünk energiakereskedelemmel foglalkozó, magyarországi székhelyű gazdasági társaság, amely az anyavállalat részére szerzi be a szükséges villamos energiát és földgázt. Rendszeres tranzakció között szerepel a Mavir által továbbterhelt kiegyenlítő energia, illetve az FGSz által kiszámlázott kiegyensúlyozó gáz (mindkét eset mennyiséget tartalmaz). Ezeket a tételeket cégünk az eladott áruk beszerzésében szerepelteti, és továbbszámlázza az anyavállalat felé. Az FGSz mint rendszerirányító számláz még rugalmassági szolgáltatást, ami szintén az elábé része, illetve az elszámolóházon keresztül egyensúlyozási költségsemlegességet biztosító díjat, amit költségként vagy bevételként számolunk el (96). Megerősítést szeretnék kérni, hogy helyesen járunk-e el?
4. cikk / 107 Előfizetési díj továbbszámlázása
Kérdés: Vállalkozásunk jelpontosság előfizetés-szolgáltatást vásárol, melyet továbbértékesít vevői részére. Minden előfizetéshez tartozik egy SIM-kártya is. A szállító számlája két tételből áll: 1 db SIM-kártya (termék) és 1 db előfizetési díj, mindkettő külön értékkel. Előfordul, hogy külön számlán történik a számlázás, de minden előfizetésidíj-számlához van kártya értékesítéséről szóló számla is. Vevőink felé mi is szintén külön tételben számlázzuk a SIM-kártyát és az előfizetési díjat. A SIM-kártya gyakorlatilag része egy szolgáltatásnak, önmagában nem funkcionál. A SIM-kártya-beszerzés elszámolható-e igénybe vett szolgáltatásként? Amennyiben nem, akkor anyagköltség vagy elábé? Kizárólag abban az esetben áll-e fenn a közvetített szolgáltatásként történő elszámolás, amennyiben, minden egyes előfizetés esetében van egyedi szerződés a szállítóval és a vevővel is? Azaz, nem elegendő a szállítóval kötött megállapodás, melyben rendelkezik az eladó a közvetíthetőség tényéről, és a vevőkkel van csak egyedi szerződés? Amennyiben a közvetített szolgáltatásként történő elszámolás feltételei fennállnak, abban az esetben a SIM-kártya beszerzése is közvetített szolgáltatás lesz?
5. cikk / 107 Élőállat-kereskedelem költségei
Kérdés: Adott egy éves beszámolót készítő kft., amely élőállat-kereskedelemmel foglalkozik. Év közben a beszerzést ELÁBÉ-ra könyvelik. Van úgy, hogy az állatokat már a beszerzést követő 1-2 napon belül értékesítik, de van úgy, hogy több hétig is a társaság telephelyén vannak. Ez idő alatt természetesen etetik és gondozzák őket, jellemzően gyarapszik a súlyuk. A jelenlegi gyakorlat szerint az év végén készleten lévő állományt az év végén érvényes piaci áron értékelik, ez kerül a mérlegbe. Véleményem szerint ez nincs összhangban a számviteli törvény rendelkezéseivel. Jobb megoldásnak tekinteném a FIFO-módszerrel történő értékelést. Az év végén leltárban szereplő állatok azonban nem azonosíthatók be, nem lehet tudni, hogy melyik beszerzésből származnak. Felvásárláskor a bejövő számlán súlykategóriánként szerepel a mennyiség, az élősúly és a súlykategóriához tartozó egységár. Helyes megoldás az, ha év végén az állatokat mérés alapján súlykategóriába sorolja a társaság, és súlykategóriánként keresi vissza a bejövő számlákból a FIFO-elven az egységárakat? A tartási költségek tárgyévi költségek?
6. cikk / 107 Felvásárolt zöldségek, gyümölcsök kiszerelése, csomagolása
Kérdés: A kft. kistermelőktől vásárol fel zöldségeket, gyümölcsöket, amelyeket saját termelőeszközeinek felhasználásával saját munkavállalói által végzett előkészítés, szortírozás, minőség-ellenőrzés után – a zöldségek mosását is beleértve – a vevő által meghatározott módon kis kiszerelésekbe becsomagol, és címkével lát el. Ezen kis kiszerelésű csomagokat kiskereskedelmi üzletláncoknak értékesíti. Számviteli besorolás tekintetében a felvásárolt zöldségek, gyümölcsök értéke anyagköltségként vagy elábéként könyvelendő? Van-e jelentősége a kérdés eldöntésében, milyen nagyságrendű hozzáadott érték rakódik rá a műveletek során a felvásárolt mezőgazdasági termékekre? Abban az esetben, ha különböző zöldségfajtákat összeválogatva készít kis kiszerelésű egységcsomagokat (pl. levesbe való zöldségek egy tálcán, amelyben 6-7-féle zöldség található), ugyanúgy kell-e eljárni a számviteli besorolásnál, mint az előző esetben?
7. cikk / 107 Beszerzési ár része a saját fuvarköltség?
Kérdés: Saját gépjárművel történő szállítás esetén is része a beszerzési árnak a fuvarköltség? Árukereskedelemmel foglalkozunk, és a megvásárolt árut saját járművekkel szállítjuk a raktárba. Ez esetben is a beszerzési ár részét képezi az áruhoz kapcsolódó saját fuvareszköz önköltségszámítás alapján meghatározott költsége? Úgy gondoljuk, amennyiben a megérkezett árut még a raktárba be kell rakodni, annak a költsége is a beszerzési ár része. Számviteli szempontból a T 2 – K 58, majd a T 8 – K 2 megoldás a helyes, ahogy a saját fuvar önköltsége a készletre, illetve az elábéra kerülne?
8. cikk / 107 Visszaváltási díj a helyi adóban
Kérdés: A 2023. évi LXXXIII. törvény az egyes adótörvények módosításáról IV. fejezetének helyi adókról szóló része szabályozza a visszaváltási díjas termékek figyelembevételét a helyi adóban. A törvény úgy fogalmaz, hogy a helyi adó kiszámításánál az árbevétel és az elábé összegét is csökkenteni kell a visszaváltási díj összegével. Nem egyértelmű számunkra, hogy a szabályozásban az újra használható, a nem újra használható, vagy az önkéntes alapon visszaváltási díjas termékekkel kapcsolatos tételekről van-e szó. Illetve mi az értelme a szabálynak a forgalmazó esetében, ahol a visszaváltási díj árbevétel és elábé? Könyvelése együtt mozog egyező összegben, így az adóalapra nincs hatása a korrekciónak. Gyártó esetében gondoljuk azt, hogy ennek a szabálynak adóalaphatása van, ahol a nem újra használható termékek árbevételével szemben nincs elszámolható elábététel. Kérjük, ismertessék számunkra a változás gyakorlati jelentőségét!
9. cikk / 107 Vásárolt energiamegtakarítás nyilvántartása
Kérdés: A Számviteli Levelek 487. számában a 9233. kérdésre adott válasszal kapcsolatosan – energiahatékonyság – feltett kérdésemet szeretném tisztázni. Cégünk energiakereskedelemmel foglalkozik. Az áramot és a földgázt nem anyagköltségként könyveljük, hanem áruként, majd elábéként. Továbbértékesítjük az anyavállalat, illetve harmadik fél számára. A MEKH ránk vonatkozóan – mint mérlegkörfelelősre – bizonyos mennyiségű energiamegtakarítási kötelezettséget ír elő. Ezt megvásároljuk az anyavállalattól (de más cégtől is vásárolhatnánk), majd készletre vesszük. A MEKH felé a határidőknek és a szabályoknak megfelelően teljesítjük a kötelezettségünket (illetve mennyiségtől függően el is adjuk harmadik félnek). A kötelezettség a 86-ban szerepel mint ráfordítás, vagy a 82-ben mint elábé?
10. cikk / 107 Költségnemek, illetve ráfordítások
Kérdés: Az Szt. 14. §-ának (7) bekezdése szerint: Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások 51. § szerinti önköltségét az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozó a későbbiek során – a feltételek ismételt teljesülése esetén – sem mentesül. A fentiek alapján (és úgy általában) mi minősül költségnemnek? Az 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57. számlacsoportban elszámolt költségek biztosan annak minősülnek, de az eredménykimutatásban az anyagjellegű ráfordítások között szereplő elábé (814-gyel kezdődő főkönyvi számlák) és közvetített szolgáltatások (815-tel kezdődő főkönyvi számlák) is költségnemnek minősülnek? És az 58. és 59. számlacsoportok?
