2155 talált cikk a kézirat kifejezésre

Kérdés: Bizalmi vagyonkezelésben lévő társaság értékesítésével, illetve annak könyvelésével kapcsolatban kérem szakmai véleményüket. Az érintett gazdasági társaság magánszemély tulajdonosai az üzletrészük 100%-át bizalmi vagyonkezelésbe adták. Ezt követően a bizalmi vagyonkezelő a társaságot egy független harmadik fél részére értékesítette. Az üzletrész-átruházási szerződés tartalmazza a vételár összegét. A szerződés egy külön pontjában rögzítik, hogy az értékesített társaságnál a korábbi ügyvezető/tulajdonos a tranzakciót követően további két évig ellátja az ügyvezetői feladatokat, és meghatározott EBITDA-célok teljesülése esetén a vevő úgynevezett earn-out jogcímen további kifizetést eszközöl a bizalmi vagyonkezelő részére. Kérdésem, hogy álláspontjuk szerint az earn-out kifizetés a vételár részének minősül-e, vagy attól elkülönülten kezelendő?

Kérdés: Egy kft. – amely nem minősül duális képzőhelynek – gyakorlatigényes alapképzési szakban tanuló hallgatót (informatikus) alkalmazna, a felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodás keretében a tanuló gyakorlati ideje alatt. A tanulóval hallgatói munkaszerződést kívánnak kötni, miszerint a minimálbér összege illetné meg havonta a diákot. Hallgatói munkaszerződést csak duális képzőhellyel lehet-e létesíteni, és jól feltételezzük-e, hogy a vázolt esetben nem keletkezik biztosítás, ezáltal sem szja-t, sem tb-t, sem szochót nem kell fizetni?

Kérdés: Kérdésünk egy háromgyermekes anya kedvezményének fennállására irányul. Két gyermeke után születésétől fogva jogosult volt több mint 12 évig, mindkettőjük után családi pótlékra, amit folyósítottak neki. A harmadik gyermek esetén a gyermek 11 éves és 4 hónapos korában elváltak a szülők, eddig az édesanya kapta a családi pótlékot. Innentől kezdve az anya külön háztartásba költözött, és a bíróságon abban egyeztek meg, hogy a gyermek az apánál marad. Így ő lett a családi pótlékra jogosult. A gyermek 16 éves korában azonban elköltözött az édesanyjához, és ott élt életvitelszerűen. Az apa és az anya írásban megegyeztek arról, hogy a családi pótlékot a hátralévő jogosultsági időre kapja meg továbbra is az apa, amit minden hónapban átad majd az anyának. A gyermek 18 éves korában nappali tagozatos főiskolai tanulmányokba kezdett (amit 25 éves koráig folytatott). Az anya kérte a két másik gyermeke után járó családi pótlék összegének megemelését, a harmadik gyermek beszámíthatóságára hivatkozva (vele egy háztartásában élő vér szerinti gyermekéről lévén szó). Ekkor az apa által aláírt nyilatkozatban igazolta a hivatal felé, hogy már nem vele, hanem édesanyjával él (2001-től) egy háztartásban az akkor 18. életévét betöltött gyermek. A hivatal ezt elfogadta, és a magasabb összeget folyósította az édesanya másik két gyermeke után, akik akkor még 18 év alattiak voltak.
1. Jogosult volt-e családi pótlékra a gyermek 16 éves korától az anya, annak ellenére, hogy az apának folyósították a családi pótlékot (akár jogosulatlanul)? Az apa elismerte, és most is elismeri annak tényét, hogy a gyermek ekkor már nem vele élt.
2. A háromgyermekes anyák kedvezményének elbírálása szempontjából a magasabb családi pótlékra való jogosultsághoz jogalapot adó harmadik, beszámítható gyermek családi pótlékra való jogosultságot jelent-e az édesanyánál?
3. A fent vázolt esetben megszerezte-e az édesanya a szükséges 12 éves családi pótlékra szóló jogosultságot minden gyermek esetében ahhoz, hogy a háromgyermekes anyák kedvezményét érvényesíthesse?

Kérdés: A cég automatikusan számlát vagy elektronikus nyugtát állít ki az ügyfelei részére egy internetes szolgáltatási felület fizetős igénybevétele esetén. (A vevők minden esetben bankkártyával fizetnek online.) A számlák bemennek a NAV-hoz, a nyugták nem. Ez majd csak a második félévtől történik meg, ezért külön kezeljük ezeket. A számlák esetében a könyvelőprogramban megjelenő fizetési mód (egyéb) és a számlaszám első karakteréből tudom, hogy az említett bevételhez kapcsolódnak. Létrehoztam egy 367-es főkönyvi számot bankkártyás forgalom néven, és ezt hozzárendeltem a pénztárforgalomhoz. (Így lett egy 367-es technikai pénztáram.) Az említett vevőszámlákat nem a vevő főkönyvi számra, hanem az említett 367-es főkönyvi számlára könyvelném (T 367 – K 912 és K 467). A nyugták esetében pedig a havi több száz tételes mennyiséget könyvelném ebbe a pénztárba egy utolsó tételként egy összegben, minden hónap utolsó napján. (Természetesen analitikával alátámasztva: T 367 – K 912 és K 467.) Banki oldalon (Barion: ebben a bankban jelennek meg a vevők által fizetett összegek, más bevétel/kiadás nem, csak átvezetés és bankköltség) pedig a több mint 300 oldalas bankkivonatnak megnézem a + forgalmát, és mivel csak átvezetés, bankköltség és a kapcsolódó nyugta/számla kiegyenlítése van rajta, mindent a helyére könyvelnék, három tételben. (Bevétel a 367-re, a többi értelemszerűen a helyére: 389 és 532.) T 3842 – K 367 stb. Hónap végén csak az utolsó el nem számolt bevétel szerepelhet a 367-es főkönyvi számon, és ezen logika mentén több ezer nyugta-számla is viszonylag könnyen kezelhető. Helyesen járok el, ha a leírtak alapján könyvelem majd 2026-ban a bankkártyás forgalmat?

Kérdés: Gyakran előfordul egy cég könyvelésénél, hogy hiányoznak olyan számlák, amelyeket a bankszámlakivonaton kifizetettnek látok (akár utalással, akár bankkártyás fizetéssel), viszont soha nem kapom meg, hiába küldöm rendszeresen a hiányzó számlák listáját. Rendszerint egy átvezetési számlán várakozik, és záráskor a 86-os számlára átvezetem. Bevallás elkészítésekor megnövelem az adóalapot ezzel az összeggel. Számviteli szempontból helyes ez így? Bankkártyás és utalásos tételekre is ugyanaz a szabály vonatkozik? Többféle variációt hallottam: például ezeket a tételeket a pénztárba bevételként a 96-os számlára vissza kell könyvelni?

Kérdés: Társaságunk kiskereskedelmi tevékenységet folytat. Járműveket, alkatrészeket értékesít, és gépjárműjavítási szolgáltatást nyújt. A kérdéseim számlázással kapcsolatosak:
1. Ha az ügyfélnek a 12. hóban kiállítottunk egy számlát, amin különböző cikkszámú alkatrészek szerepelnek, majd a vevő január közepén ezekből 1 db árut visszahozott, mert nem lett megfelelő, és cserélné egy másik termékre, akkor a teljesítési dátumok hogyan alakulnak a sztornó és az új számla esetében? Kötelező visszatenni a 12. hóra a teljesítést attól függetlenül, hogy a terméket januárban hozta vissza, és a leltár addigra már lezajlott? Mi a helyes számlázás a teljesítéseket illetően, amit a NAV is elfogad?
2. A vevő 2024-ben előleget fizetett gépjárművásárlásra, azonban a jármű csak 2025-ben érkezett meg, és lízingkonstrukcióban vásárolta meg, ami azt jelenti, hogy a bankra szóló végszámla és a befizetett előleg az önerő részét képezi. Jelenleg úgy járunk el, hogy a bankra szóló végszámla teljesítési dátumával 2025-ben sztornóztuk a befizetett előlegszámlát, hisz maga az ügylet nem hiúsult meg, csupán átalakult. Ez így helytálló, vagy kötelező az eredeti 2024-es teljesítési dátumra sztornózni az előlegszámlát? (Nagyon sok ilyen ügyletünk van, és az anyavállalatunk nem engedi, hogy az előző, lezárt időszakokra könyveljünk vissza.)

Kérdés: Kiskereskedelemben a céges bankkártyával történő ellenérték-kiegyenlítés (készpénzfizetési számla készül) a pénzmosás szabályai szerint készpénzes fizetésnek minősül-e, ha eléri vagy meghaladja éves szinten a 2017. évi LIII. tv.-ben meghatározott korlátot? (Valódi készpénz nincs az ügyletben.)

Kérdés: Jól gondolom, hogy befejezetlen beruházásnál az adott időszakban (évben) ezzel kapcsolatban keletkezett anyag- és bérköltséget nem közvetlenül könyvelem át az 5. Számlaosztályról a 16-os számlacsoportba, hanem az 58-as SEEAÉ-ről könyvelem az összeget a 161-re? T 16 – K 58.

Kérdés: Számviteli politika alapján a devizás tételeket MNB-árfolyamon tartjuk nyilván, és év végén is MNB-árfolyammal értékeljük át a követeléseket-kötelezettségeket. Lehet-e az év végi átértékeléseket az Szt. 60. §-a (6) bekezdése értelmében úgy elvégezni, hogy az egyik számlavezető bankunk év végi eladási árfolyamát használjuk, ha év közben az MNB-árfolyamon könyvelődött minden devizás tétel? Természetesen a számviteli politikában ez rögzítésre kerülne. Jelentős hatása lenne az adózás előtti eredményre.

Kérdés: Saját üzletrész tőkeleszállítással kerül rendezésre, amelynek a dokumentuma 2025. 12. havi. Ha a változást a cégbíróság 2026. 01. hónapban jegyzi be visszamenőleges hatállyal, akkor számvitelileg melyik évben kell a saját üzletrészt kivezetni?