4482 talált cikk a költség kifejezésre

Kérdés: A Számviteli Levelek 487. számában a 9233. kérdésre adott válasszal kapcsolatosan – energiahatékonyság – feltett kérdésemet szeretném tisztázni. Cégünk energiakereskedelemmel foglalkozik. Az áramot és a földgázt nem anyagköltségként könyveljük, hanem áruként, majd elábéként. Továbbértékesítjük az anyavállalat, illetve harmadik fél számára. A MEKH ránk vonatkozóan – mint mérlegkörfelelősre – bizonyos mennyiségű energiamegtakarítási kötelezettséget ír elő. Ezt megvásároljuk az anyavállalattól (de más cégtől is vásárolhatnánk), majd készletre vesszük. A MEKH felé a határidőknek és a szabályoknak megfelelően teljesítjük a kötelezettségünket (illetve mennyiségtől függően el is adjuk harmadik félnek). A kötelezettség a 86-ban szerepel mint ráfordítás, vagy a 82-ben mint elábé?

Kérdés: Alanyi áfamentes, átalányadózó egyéni vállalkozó egy lapterjesztő zrt.-vel kötött bizományosi szerződés szerint újságértékesítést végez. A sajtótermék-értékesítés mentesül a nyugtaadási kötelezettség alól, helyesen gondoljuk, hogy az újságeladások ellenértékét nem kell beütnie a pénztárgépbe? A lapterjesztő az egyéni vállalkozó részére szállítói számlát állít ki, ami tartalmazza az időszak forgalmát, a bizományosi díj összegét, és a számla végösszege a lapterjesztő részére megfizetendő forgalom összege. Átalányadózó egyéni vállalkozó nem számolja el költségként a lapterjesztő számláját, tekintettel az adózási mód sajátosságára és a bevételi nyilvántartás vezetésére. Szeretném a tájékoztatásukat kérni, hogy az egyéni vállalkozó az alanyi áfamentes határ 12 milliós összegének meghatározásánál bevételként a lapterjesztőtől kapott bizományosi díjat számolja el, vagy a teljes újságforgalmazás összege bevételt jelent számára?

Kérdés: Mikor számít az előleg számla alapján beérkezett díjbevételnek? Fontos, hogy szolgáltatásról van szó (adat, információ), amelyért "cserébe" előlegek fizetésével kapjuk meg a fizetést a külön-külön teljesítés után. Már az első előlegszámla teljesítése után, a kapott előleg értéke a 91. bevétel alá kerül a végszámla törlesztésére, vagy követelés marad? És amikor minden előleget megkaptunk, és a végszámla kiállításra kerül, akkor lesz bevétel? Ha igen, akkor az összemérés elve, valódiság elve hogyan érvényesül? Ehhez tartozik még, hogyha a következő évben lesz kiállítva a végszámla (de az előlegeket most kapjuk meg, vagy egy előleg átcsúszik a következő évre), mikor lesz bevétel?

Kérdés: Társaságunk a havi számviteliidőszak-zárás gyakorlatát szeretné megvalósítani annak érdekében, hogy a már lezárt időszak adatai és az arra épülő riportok tartalma ne változzon. A jelenlegi gyakorlatunkban azonban nem látjuk pontosan, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani. Gyakran találkozunk késve érkezett szállítói számlával (ami a tárgyhónapot megelőző hónapokat érinti), és az is előfordul, hogy a vevőink részére nem tudunk időben számlát kiállítani. A jelenleg alkalmazott gyakorlat szerint a késve érkezett szállítói/alvállalkozói számlákat a tényleges teljesítés időpontjára könyveljük, azaz pl. a szeptemberi teljesítésre vonatkozó alvállalkozói számlát megkapjuk november 20-án, akkor a könyvelésben alvállalkozói teljesítésként és szállítói kötelezettségként ez a számla szeptemberre kerül könyvelésre. Hasonlóan a vevői oldalon: az előbb említett alvállalkozói számla továbbszámlázása november 21-én van, viszont a könyvelésbe vevőkövetelésként és árbevételként szeptemberi teljesítéssel. (A konkrét kérdéseket – az ismétlések elkerülése érdekében – a válaszban ismertetjük.)
Válasz: Az Szt. 165. §-ának (3) bekezdése az éves beszámoló elkészítéséhez feltétlenül szükséges határidőket rögzíti. A kérdés szerinti bizonylatok esetében: legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell azokat a könyvekben rögzíteni.

Kérdés: A támogatás összege: 49.980 euró, amelynek 80%-a uniós támogatás, 15%-a hazai társfinanszírozás, 5%-a saját forrás. A szerződés időtartama 2023. 05. 01. – 2026. 04. 30. A hazai támogatás teljes összege (15%) 2023. 09. 29-én előlegként került kiutalásra. Az előlegelszámolás ütemezése ebben az évben 2023. 05. 01. – 2023. 10. 31-ig tartó időszakra 2023. 11. 10-ével történik. A továbbiakban a költség 5 havi időszakonként kerül elszámolásra a feltöltéskor megadott árfolyamon. A támogatás 2023. évre mely összegben és milyen árfolyamon kerüljön előírásra? A kiutalt előleget a jóváírás napján érvényes árfolyamon vettük nyilvántartásba. Az adott részelszámolásokra jutó különböző euróárfolyamokból adódó árfolyam-különbözet hogyan kerüljön elszámolásra?

Kérdés: Társaságunk egyedi vasbeton elemeket gyárt megrendelésre. A megrendelővel projektenként vállalkozási szerződést köt, mely magában foglalja a megrendelt vasbeton termékek gyártását, szállítását és épületbe való szerelését. A szerződésben több esetben egyösszegű vállalási ár szerepel, a megrendelőnek nem fontos, hogy mennyibe kerülnek egyedileg az elemek, illetve előfordul, hogy a megrendeléshez képest végül egészen más elemek kerülnek gyártásra, mert másra van szükség, de összességében ugyanabban a szerződött köbmétermennyiségben. A társaság a számviteli törvény 14. §-ának az előírása alapján köteles önköltségszámítási szabályzatot készíteni, és az önköltséget utókalkuláció módszerével megállapítani. Az előállításhoz szükséges alapanyagok termékekhez rendelhetők. A termék-előállításhoz kapcsolódó személyi jellegű költségek, igénybe vett szolgáltatások, értékcsökkenési leírás (gépköltség) nem rendelhetők közvetlenül a termékekhez, egyszerű vetítési alappal rendeljük a termékekhez, így kalkulálva az előállítási költséget. A késztermékek (vasbeton elemek) közvetlen (előállítási) önköltségét az egyedi értékelés elve alapján mindenképpen termékenként szükséges meghatározni? Esetleg van lehetőség a termékek önköltségét projektenként, mint kalkulációs egységet meghatározni? A késztermékleltárban az elemek tételesen kerülnének felsorolásra, de történhetne a beértékelésük projektenként?

Kérdés: Az egyéni vállalkozónak a kft. (amely kapcsolt vállalkozása) tartozik 22.000.000 forinttal. A kft. ezt az összeget nem tudja visszafizetni. Amennyiben az egyéni vállalkozó lemond ennek a megfizetéséről, ez az egyéni vállalkozónál költség, majd adóalap-növelő? Tehát a személyi jövedelemadót kinullázza?

Kérdés: Társaságunk a 2020. évben külső vállalkozások bevonásával többéves beruházást indított el, amelynek célja egy saját igényeknek megfelelő szoftver (rendszer) beszerzése, fejlesztése, amelyet a társaságunk kizárólag vállalkozási tevékenysége érdekében kíván használni. Ezen fejlesztések még nem kerültek aktiválásra, aktiválásig a felmerülő kiadásokat (bérköltség, szoftverfejlesztő vállalkozói díj, felhasznált szoftverek stb.) a (nem aktivált) vagyoni értékű jogok között tartjuk nyilván. A gazdasági körülmények megváltozása és egyéb indokok miatt a tervezett rendszer fejlesztését a 2023. évben – felső vezetői döntés alapján – felfüggesztették, és egy későbbi, bizonytalan időpontban egy másik, hasonló alternatív rendszer bevezetéséről fognak dönteni.
A társaság elképzelése szerint:
1. A felfüggesztett fejlesztések azon részei, amik a jövőben nem hasznosulnak, kivezetésre kerülnek a vagyoni értékű jogok közül terven felüli értékcsökkenésként. Ekkor a Tao-tv. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a társaságnak növelnie kell az adózás előtti eredményt az Szt. szerinti adózás előtti eredmény terhére (a mérlegfordulónappal vagy a kivezetés időpontjával) elszámolt terven felüli értékcsökkenéssel. Míg a Tao-tv. 7. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti a terven felüli értékcsökkenés adóalapnál érvényesíthető összege a Tao-tv. 1. és 2. melléklete szerint.
2. A felfüggesztett fejlesztések azon részei, amik a jövőben szellemi értékként hasznosulnának, átsorolásra kerülnek a szellemi termékek közé, taohatásuk nincs.
3. A felfüggesztett fejlesztések azon részei, amelyek kapcsán nem egyértelműen dönthető el, hogy a jövőben a fejlesztések során hasznosíthatók-e, a (nem aktivált) vagyoni értékű jogok között maradnának a későbbi felülvizsgálati időpontig.
A kérdés az, hogy a társaság helyesen, a jogszabályi előírásoknak megfelelően jár-e el, amennyiben a fent leírtakat alkalmazza?

Kérdés: Társaságunk ingatlanja egy olyan telepen helyezkedik el, amely társasházként működik. Kilenc tulajdonos van. (Döntő többségben társaságok.) Jelenleg a megfelelő áramszolgáltatás igénybevétele problémás, ezért új csatlakozási pont kiépítéséről döntöttek a társasházi tulajdonosok, mely során majd minden tulajdonos saját mérőórával fog rendelkezni. A csatlakozási pontot kiépítő elosztói engedélyes szolgáltató csak egy tulajdonossal köt szerződést, ő a meghatalmazott. A 9 tulajdonos akként állapodott meg, hogy társaságunk lesz a lebonyolítója a folyamatnak, a szükséges csatlakozási pont kiépítésének terheit pedig közösen viselik. A csatlakozási pontot kiépítő elosztói engedélyes részére a csatlakozási alapdíjat, vezetékdíjat áfával növelt összegben előre kell a szolgáltató részére átutalni, két részletben. A megrendelői szerződés aláírása után 10%-ot a tervezési feladatok megkezdéséhez, 90%-ot a kivitelezés megkezdése előtt. A többi tulajdonos előre átutalta a szerződéskötéskor az elosztói engedélyessel szerződő tulajdonos felé az őket érintő teljes ellenértéket. A beérkezett összegeket a csatlakozási pont létesítésére adott előlegnek tekintettük, előlegszámlákat állítottunk ki. Helyesen gondoltuk-e, hogy a többi tulajdonos felé áfát is tartalmazó előlegszámlát kellett kiállítanunk, mivel az ellenérték átutalásra került? Ha igen, akkor az elosztói engedélyes által számlázott 10%-os, illetve 90%-os díj megfizetésekor keletkezik-e részarányos közvetített szolgáltatás továbbszámlázási kötelezettség részarányos előleg jóváírásával részünkről (projektelszámolás?), vagy csak a kivitelezés befejeztével kell végszámlát kiállítani? Természetesen ebben az esetben a már megfizetett díjakat társaságunk könyveiben készletként tartjuk nyilván. A 2023. gazdálkodási év zárásakor társaságunknak hogyan kell szabályosan kezelnie számviteli nyilvántartásaiban a gazdasági eseményeket?

Kérdés: A Magyarország 2024. évi költségvetéséről szóló 2023. évi LV. törvény 5. § (2) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
"A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény
a) 11. § (16) bekezdésében meghatározott értékhatárt a 2024. évben a hasznosítással érintett rész tekintetében 25,0 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték,
b) 13. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatár a 2024. évben 25,0 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték képezi."
Jól értelmezzük-e az egyedi bruttó forgalmi érték fogalmát akkor, amikor azon a beszerzett eszköz egyedi könyv szerinti bruttó értékét értjük?