308 talált állásfoglalás a könyvvizsgáló kifejezésre

Kérdés: A társaság egyik partnerével kötött, 5 évre szóló bérleti szerződés alapján kaució fizetésére kötelezett. A bérleti szerződés a kaucióra vonatkozó szabályként a következőket tartalmazza: bármely fizetési kötelezettség, illetve pénzkövetelés teljesítése (bérletidíj-hátralék, üzemeltetésiköltség-hátralék, kötbér, kártérítés, kártalanítás vagy más fizetési hátralék, késedelmi kamat, a természetes elhasználódást meghaladó állagromlás, javítási költség, nem rendeltetésszerű használat során okozott károk megfizetése, megszűnése esetén a kártérítési követelés kielégítésére, a kiürítés elmulasztása miatt keletkező költség). A felsorolás alapján a kaució jövőbeni ügyletekre vonatkozik, azonban nem feltétlenül éven túli időszakra, mert a szerződésben nem szerepel, hogy a kauciót csak és kizárólag a lejáratot követően kell visszatéríteni. Mi egyéb rövid lejáratú követelésként kezelnénk. A könyvvizsgáló a befektetett eszközök közé sorolná. A befektetett pénzügyi eszközök számviteli törvény szerinti definíciója szerint a fenti, a bevezető szerinti kaució nem felel meg ennek a fogalomnak. A fent leírt esetben az adott kauciót miként kell kimutatni a mérlegben? Miként kellene kimutatni, ha a hosszú távú szerződésben egyértelműen jelezve lenne, hogy a kauciót csak a szerződés lejáratakor kell visszafizetni?

Kérdés: A társaság 2025-ben önellenőrzés során talált egy 2023. évet érintő – nem jelentős összegű – hibát (a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közé tartozó tételt nem könyvelt), amelyet a 2025. évi eredménykimutatás tárgyévi oszlopában mutatott ki. Így annak az eredményhatása a 2025. évi adózott eredmény részét képezte. A társaság könyvvizsgálójának a véleménye szerint a fenti hiba hatásaként vizsgálni kellett volna azt is, hogy a 2023-ban nem könyvelt, de a 2023. évet érintő, 2025-ben feltárt és könyvelt hiba milyen hatással lett volna a 2024. évi saját tőkére a 2023. évi adózott eredmény átvezetése után. A könyvvizsgáló szerint, ha nem követik el a hibát, és 2023-ban a tételt könyvelik, akkor a 2023. évi adózott eredmény összege tartalmazza a hiba eredményhatását az eredménytartalékba történő átvezetés után a 2024. évi saját tőke is. Ez esetben vizsgálni kellett volna, hogy a hiba 2023. évi eredményhatása jelentős vagy nem jelentős hatással van-e a saját tőkére. Ezt a 2025. évi beszámoló mérlegében az előző évek módosításai oszlopban (tehát a középső oszlopban) fel kell tüntetni. Helyes-e a könyvvizsgáló meglátása?

Kérdés: Könyvelőirodánk többségében német tulajdonú vállalatok könyvelését végzi. Az egyik ügyfelünknél felmerült a kérdés, hogy a 2026. évi beszámolót szükséges-e könyvvizsgáló által is ellenőriztetni. 2025 folyamán a német illetőségű anyacég tulajdonosi szerkezete megváltozott, és azt az információt kaptuk, hogy mostantól a magyar leányvállalat a jövőben bekerül a konszolidációba. Ugyanakkor ez a konszolidált beszámoló kizárólag belső használatra készül, mivel az anyavállalat a helyi szabályozás alapján nem köteles konszolidált beszámolót készíteni és közzétenni. A magyar társaság az Szt. előírásai alapján (mérete, árbevétele és átlagos statisztikai létszáma szerint) egyébként nem tartozik könyvvizsgálati kötelezettség alá. Kérdésem az, hogy a könyvvizsgálati kötelezettség megítélése szempontjából van-e jelentősége annak, hogy a konszolidált beszámoló kizárólag belső használatra készül? Ebben az esetben is fennáll-e a könyvvizsgálati kötelezettség, vagy csak akkor lenne kötelező a könyvvizsgálat, ha a konszolidált beszámolót jogszabály alapján kellene elkészíteni és közzétenni?

Kérdés: Adott egy zrt., mely 100%-ban tulajdonosa egy kft.-nek. A kft. saját tőkéje negatívba fordult, melyet a zrt. ázsiós tőkeemeléssel szeretne rendezni, egyidejűleg új fő tevékenység folytatását határozta el. A zrt. tulajdonában van két ingatlan, egy telek, illetve egy másik telek, rajta egy bontásra ítélt épülettel. A zrt. szeretné a kft.-be apportálni ezeket az eszközöket, pénzbeli hozzájárulással egyidejűleg. A tőkeemelés minimális részben a jegyzett tőkét érintené, nagyobb része pedig a tőketartalékot. A vállalkozások áfaalanyok, és az Áfa-tv. 86. § (1) bek. j, k, l és 88. § (4) bekezdések szerinti tevékenységeikre az adókötelessé tételt választották.
A kft. új tevékenysége 68.20 – Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése lesz. A saját, már meglévő és a zrt. által rendelkezésre bocsátott ingatlanokat túlnyomó részben a zrt. részére kívánja bérbe adni, amíg egyéb, megfelelő piaci lehetősége nem lesz az ingatlanok hasznosítására, értékesítésére. Ezzel kapcsolatban a kérdésünk:
1. A fenti esetben a társasági szerződésben rögzítendő piaci érték megállapításához szükséges-e könyvvizsgálói vagy független szakértői értékbecslés?
2. Ismereteink szerint az apportügylet áfamentes, megköszönnénk ennek megerősítését.
3. Alkalmazható-e az apporthoz kapcsolódó illetékmentesség a kapcsolt vállalkozások közötti ingatlan vagyoni betétként történő átruházása kapcsán, annak ellenére, hogy a vagyonszerző előző évi nettó árbevétele még nem tartalmazott ilyen jellegű tételeket?
4. Amennyiben a 3. pontra a válasz nemleges, úgy a következő évben alkalmazható lesz-e az illetékmentesség, ha ebben az évben már ingatlan-bérbeadásból származik a cég bevétele?

Kérdés: Egy társaság a forgatási célú 37-es számlacsoportba könyvelt befektetési jegyeire választhatja-e a valós, azaz a piaci árfolyamon történő értékelést a számviteli politikájában? Ha igen, akkor helyes-e az a gyakorlat, hogy a december 31-i piaci árfolyamon értékelik évente ezeket az értékpapírokat? Azaz, évente nyereség, avagy veszteség kerül elszámolásra. Az így keletkezett nyereség és veszteség jellegű tételek összevontan az értékpapírokra a 87-es vagy 97-es számlacsoportban számolhatók-e el ez esetben?

Kérdés: Adott egy egyéni vállalkozó, aki tervezi, hogy kft.-vé alakul. Az egyéni vállalkozásban nyilvántartott vállalkozói betétet beviheti a kft.-be mint tagi kölcsönt?

Kérdés: A végelszámolás lezárásakor a cég birtokában van 2 M Ft nyilvántartási értékben egy üzlethelyiség, amelyet a cég 1999-ben vásárolt. Jelenleg az ingatlan piaci értéke 40 M Ft. Az ingatlant a tulajdonos vagyonfelosztáskor kívánja saját magának kiadni.
1. A kiadott ingatlan értéke vállalkozásból kivont jövedelemnek számít. Milyen értéket kell alapul venni a magánszemély szja- és szochokötelezettségének kiszámításakor? A könyv szerinti 2 M Ft-ot, vagy a 40 M Ft piaci értéket?
2. Amennyiben a 40 M Ft után kell fizetni, milyen irattal kell alátámasztani a piaci értéket?
3. A cég a vagyonfelosztási javaslatban a 2 M Ft nyilvántartás szerinti értéken adja ki az ingatlant a tulajdonosnak?
4. A cégnek keletkezik társasági vagy más adófizetési kötelezettsége annak következtében, hogy a piaci érték jelentősen meghaladja a nyilvántartási értéket?
5. A magánszemélynek milyen érték után kell illetéket fizetnie?
Kérem tájékoztatásukat arra vonatkozóan, hogy kedvezőbb-e a fenti eljárás, ha a cég a tulajdonos részére először értékesíti az ingatlant, és a végelszámolást azt követően zárná le, az ingatlan ellenértékét is tartalmazó pénzeszköz kiadásával?

Kérdés: Egy zrt. éves beszámolójának könyvvizsgálói ellenőrzése után a könyvvizsgáló „Véleménynyilvánítás visszautasítása” könyvvizsgálói jelentést adott, további könyvvizsgálati ellenőrzés nem történt. A zrt. részvényesei az éves beszámolót elfogadták, a közzététel megtörtént. A részvényesek elfogadhatják-e az éves beszámolót „Véleménynyilvánítás visszautasítása” kv. jelentéssel? Közzétehető-e az éves beszámoló elfogadása „Véleménynyilvánítás visszautasítása” kv. jelentéssel?

Kérdés: A zrt. 2009-ben egy esélyegyenlőségi alapítványt alapított. Alapítói vagyonként készpénzt és az általa egy évvel korábban visszavásárolt részvényeit juttatta az alapítványnak. A zrt. az alapítvány alapító vagyonát a befektetett pénzügyi eszközök között tartotta nyilván. A részvények névértéke a zrt. és az alapítvány beszámolójában egyaránt a befektetett pénzügyi eszközök között szerepelt. Főkönyvelő- és könyvvizsgálóváltás kapcsán megállapítottuk, hogy az alapítványnak juttatott alapítói vagyont egyéb ráfordításként kellett volna kimutatni az alapítás évében. Amennyiben egyéb ráfordításként kellett volna elszámolni, a zrt. háromoszlopos 2025. évi beszámolójában kívánjuk javítani a hibát. Mivel 2009. évben történt a vagyonjuttatás, úgy gondoljuk, hogy elévülés miatt nem kell a társaságiadó-bevallást önellenőrizni. Kérjük szíves állásfoglalásukat arra vonatkozóan, hogy jól gondoltuk-e, hogy egyéb ráfordításként kellett volna elszámolni a vagyonjuttatást, valamint jól értelmezzük-e az adózási szabályokat, azaz elévülés miatt nem kell társaságiadó-bevallást önellenőrizni? Amennyiben önellenőrzésre lenne szükség, a juttatott részvény értékével növelni kell a társasági adó alapját?

Kérdés: 2025. évre vonatkozóan az OBR rendszerébe hibás alapítói határozatot töltöttem fel. A beszámoló, a kiegészítő melléklet és a független könyvvizsgálói jelentés hibátlanul lettek feltöltve, csak az alapítói határozatból véletlenül nem a végleges verzió. Ilyenkor az egész beszámolót passziváltatni kell? Mivel azt olvastam, hogy csatolmányok cseréjére nincs lehetőség, kivéve a könyvvizsgálói jelentés. Ha passziváltatom a beszámolót, akkor automatikusan a mellékletek is passziválásra kerülnek? Tehát fel tudom tölteni újra a helyes alapítói határozattal együtt? Illetve azt olvastam, hogy a cégbejegyzésre jogosult képviselőnek kell nyilatkoznia a javításról, ennek birtokában lehet a passziválást elindítani. A gyakorlati teendőkről és folyamatról szeretnék információt kapni, hogy mit kell az OBR felületén ilyenkor csinálni, és milyen plusznyilatkozattal kell még rendelkezni?