7 talált cikk a visszaszámlázás kifejezésre

Kérdés: Adott cég franchise-jogot értékesít. A joghoz kapcsolódó jószág ki van mutatva a szellemi termékek között, ezen belül tartozik hozzá egy névhasználati jog. A jog megvásárlásánál a feltételeket szerződésben rögzítették, eladáskor a 92. számlacsoportba könyveltük az első nagyobb részletet, majd a hozzákapcsolódó havi díjak is itt kerülnek kimutatásra. A szerződésben változás áll be, és emiatt a partner visszaszámláz a kezdeti vételárból (bérleti díjból) egy nagyobb összeget, franchise-jog-visszavásárlás címen (ez szerepel az általa kiállított számlán). Ebben az esetben nekünk ezt az 52-es számlacsoportban, esetleg a 8-asok között kellene kimutatni, vagy más lenne a helyes eljárás számviteli szempontból? Utóbbi esetben hogyan járunk el helyesen?

Kérdés: Társaságunk egyik beszállítójával időszakonkénti elszámolásban állapodtunk meg. Az elszámolás 21 naponta történik. Több esetben előfordul visszáru a szállító felé. A szállítónk ebben az esetben a számla kiállításánál teljesítési időpontként a tényleges visszavétel napját írja a számlára. Akonkrét eset:
- eredeti számla kelte: 10. 14., teljesítés időpontja: 11. 04., fizetési határidő: 11. 04.
- módosító számla kelte: 10. 16., teljesítés időpontja: 10. 16., fizetési határidő: 11. 06.
Az áfabevallásban az eredeti számla a 11. havi bevallásba kerül, a korrekciós számla teljesítési határideje 10. hó. A korrekciós számla teljesítési határideje megelőzi az eredeti számla teljesítési idejét. Helyesen járok el, ha mindkét számlát a 11. havi áfabevallásban szerepeltetem?

Kérdés: A vevő cég a visszaküldött terméket számlázza, és nem helyesbítő számlával küldi vissza. Így az eredeti eladónál a visszaküldött termék új beszerzésként jelenik meg, és nem az árbevételt csökkenti. Helyes ez így?

Kérdés: Cégünk gépjármű-márkakereskedés és szakszerviz is egyben. Tulajdonosi döntéstől függően a továbbértékesítési céllal beszerzett új gépkocsik egy részéhez készletfinanszírozó segítségét kértük. A finanszírozás szerződéskötéssel jár, a finanszírozandó gépjármű bejövő számlájának esedékességét megelőző napokban kérjük és kötjük meg a szerződést. Általában a teljes vételárat megfinanszíroztatjuk. Befinanszírozás esetén "egyedi lízingszerződést és adásvételi szerződést" kötünk a finanszírozóval. Ő a számlára megnevezésként az adott személygépkocsi zárt végű pénzügyi lízingjét tünteti fel. A folyamat a következő: 1. megérkezik az új gépkocsi számlája a vezérképviselettől; 2. kiszámlázzuk a készletfinanszírozónak az autót; 3. a készletfinanszírozó azt visszaszámlázza cégünknek; 4. eladjuk a végső vevőnek. Ez az oda-vissza számlázás adózási problémákat vet fel a helyi iparűzési adónál, az elvárt jövedelem alapján történő adózásnál. Mindkét adószámításnál megnő az adófizetési kötelezettségünk. Hogyan könyveljük a fent leírtakat, hogy ne keletkezzen többlet-adófizetési kötelezettségünk?

Kérdés: A társaság mészkőfeldolgozással foglalkozik, különféle szemcsefinomságú kőporokat, zúzott követ állít elő. A feldolgozáshoz szükséges mészkövet egy bányászattal foglalkozó társaságtól vásárolja. A határozott időtartamú szerződésben a szállító kétféle mérettartományba tartozó kő beszállítását vállalta. Az ehhez szükséges beruházást azonban nem valósította meg, így nem tud a szállítási szerződésben vállaltak szerint teljesíteni. A fejlesztéseket a vevőnek kell végrehajtania. A méretbeli kifogásokat a beszállítónak folyamatosan jeleztük, még a számla elkészülte előtt, akárcsak a gépmeghibásodásból eredő többletköltségeket is. A szállító elismeri a minőségi kifogást, de nem hajlandó módosítani a számlán. Hogyan lehet helyesen kezelni ezen számlákat? A nem szerződés szerinti teljesítés alapján a kiállított számla teljes áfája levonható-e? Helyesen jár-e el a vevő, ha a számlákat befogadja, de a könyveibe csökkentett értéken veszi fel? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, és a kifogásolt mennyiségről és értékről ő készít a szállító nevében egy jóváíró számlát, és az ezzel csökkentett számlaértéket fizeti ki? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, a meddő mennyiséget visszaszámlázza ugyanazon az egységáron, és kiszámlázza a többletmunkából eredő költségeket is?

Kérdés: Cégünk 1998 óta működő, nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás. A vissz­árut – ami elsősorban a multikkal folytatott kereskedelem, illetve különmegállapodás következménye – átlagáron vettük vissza készletünkbe, a számlázást pedig vevőjóváírásként rendeztük. Az elmúlt év végén új programot vásároltunk, ahol a készletnyilvántartás csúsztatott átlagáron történik. Az új program alapján a visszáru készletre vételét vásárlásként kezeljük, a vevő állítja ki a visszáru számláját, és nem mi a vevőjóváírást. Így az árut árréssel növelten vesszük vissza készletünkre. Milyen áron kell a visszárut készletre venni a csúsztatott átlagáras módszer esetében, átlagáron vagy árrésünkkel növelt eladási áron?

Kérdés: Az egyik szaklapban a kérdés szerint az áruházláncnak beszállító vállalkozás szerződésben kikötött visszáruzási jogot biztosít az áruházláncnak időkorlát nélkül. A visszárut olyan számla kíséri, amelyben eladóként az áruházlánc szerepel. A válasz szerint ez esetben visszavásárlásról van szó, azaz két különböző ügyletről, és mivel az eredeti eladó a "visszáru" számla befogadója, így a számvitelben beszerzést kell könyvelnie. Így az eredeti eladó könyveiben az árbevétel és az elábé ugyanazon a szinten marad, mintha nem történt volna visszáruzás. Az eredeti eladó így nem realizált árrést mutat ki. Amennyiben nagy volumenben fordul elő egy vállalkozás életében az ilyen visszáru-befogadás, az felduzzasztja mind az árbevételt, mind az elábét, és a beszámoló nem a valódi értékesítésből származó eredményt fogja mutatni. Mi erről az Önök véleménye?