Iparűzési adó: az adóalap-megosztás szabályai


A 2001-től hatályos Htv. alapján a törvény által meghatározott eszközérték és a személyi jellegű ráfordítás szerinti adóalap-megosztás esetünkben – az építőipari tevékenység speciális jellegéből adódóan – nem valósítható meg, a számított adatok erősen torzított arányokat eredményeznek. A megosztási módszer alkalmazásával törvényt sértünk, mivel nem alkalmazható olyan módszer, amely az egyes telephelyeknél "0" adóalapot eredményez. Mi a megoldás?


Megjelent a Számviteli Levelekben 2002. február 28-án (29. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 576

[…] hónapot meghaladó építőipari tevékenységvégzés ugyanakkor – még akkor is, ha a munkálatok valamennyi fázisát alvállalkozók végzik – feltételezi azt, hogy a fővállalkozó valamely munkavállalója felügyeli, ellenőrzi, átveszi az alvállalkozók munkáját. Az adóalap-megosztás során tehát az utóbbi esetben is (ahol nem az adózó munkavállalói végzik ténylegesen a munkát, ahol nem az adózó eszközeivel folyik a tényleges munkavégzés) ezen munkavállaló után elszámolt személyi jellegű ráfordítás jelenhet meg (legalább részben) a telephely szerinti településen. Amennyiben az adott munkavállaló (foglalkoztatott) több telephely szerinti településen is felügyeli a munkálatokat, illetve munkaidejének egy részében a székhely szerinti településen végez munkát, akkor a munkavégzés arányában lehet figyelembe venni az utána elszámolt személyi jellegű ráfordítást az egyes telephelyek, illetve a székhely szerinti településen. A megosztás eredményeként nem lesz aránytalanabb a keletkező adóalap (már ha viszonyításról egyáltalán lehet ez esetben beszélni, azaz mihez képest lenne aránytalan az adóalap), hiszen […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.