Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. február 4-én (214. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4466

[…] összege közötti különbözet). Ha nem így történik, akkor az "A" magyar cég által készített beszámoló nem felel meg a számviteli törvény előírásainak, többek között az eredménykimutatás valótlan képet ad "A" cég tevékenységéről, a tevékenysége eredményére ható tényezőkről, és így a számviteli fegyelem megsértésének – Btk.-ban megfogalmazott - tényállása is megvalósul. A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem megsértését jelenti az is, hogy a kérdés szerint a "B" cég által nyújtott szolgáltatásokat a "B" cég nem számlázza "A" cég felé. Ilyen szolgáltatás az "A" cégnek adott pénzeszközkölcsön, a beszerzéshez, az értékesítéshez szükséges információk adása, amelyeket az "A" cég a tevékenysége érdekében igénybe vesz, és amelyek számlázott összegeit könyvviteli nyilvántartásában rögzíteni kellene, és eredménye megállapítása során figyelembe venni. A leírtakból következik, helytelenül jár el "A" cég akkor is, ha a kérdés szerinti beszerzést és értékesítést (eladott áruk beszerzési értékeként, illetve árbevételként) a fentiekben leírt módon könyveli, de az árrés 96 százalékát – az "A" és "B" cég közötti elszámolás alapján - közvetlenül utalja át a "B" cégnek. (Ha a "B" cég a tevékenységét nem számlázza, akkor ezt az átutalást csak végleges pénzeszközátadásként lehet a rendkívüli ráfordítások között elszámolni!) A számviteli elszámolásokkal összhangban lévő elszámolás mellett (amikor a "B" cég is számlázza a szolgáltatását) a társasági adó alapjának megállapítása során az adózás előtti eredményt növelő-csökkentő tétel – az ügylet kapcsán – fel sem merülhet. Ha szabályszerű az elszámolás, de "B" cég nem számlázza a szolgáltatását, akkor a "B" cégnek átutalt 96%-ot a rendkívüli ráfordítások között kell – mint véglegesen átadott pénzeszközt - elszámolni, amelynek összegével a 2009. adóév végéig az adózás előtti eredményt növelni kellett, a 2010. adóévtől kezdődően pedig csak akkor, ha a Tao-tv. 3. sz. melléklet A) része (különösen a 9. és 13. pontja) szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül. Abban az esetben, ha "A" cég nem a hivatkozott előírások szerint jár el, akkor – véleményünk szerint – egyértelmű, hogy a "B" cégnek átutalt összeg nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordítás. Ha "A" cég a "B" cégnek átutalt összeget rendkívüli ráfordításként nem is könyveli, akkor az a számviteli fegyelem durva megsértésén túlmenően még a pénzmosással kapcsolatos aggályokat is felvethet. A kérdésben megadott információk alapján nem lehet az áfafizetésre vonatkozóan egyértelmű választ adni. Szabályszerű számviteli elszámolás mellett az Áfa-tv. 95. és 98. §-ának alkalmazása indokolt lehet. A "B" cég szolgáltatásainak igénybevétele 2009-ben és 2010-ben is Magyarországon áfaköteles akkor is, ha azt "ingyenesen" nyújtják. Helyi iparűzési adó alapja megállapítása során az általános rendelkezéseket (a Htv. 39. §-át , 52. §-ának 22., 36., 37. pontjait) kell figyelembe venni. Mivel az "A" cég az árubeszerzést, illetve annak az értékesítését nem a külföldön létesített telephelyén végzi, így nem mentesül a helyi iparűzési adó megfizetése alól sem 2009-ben, sem 2010-ben. A feltett kérdés megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a kérdező szerint az ügylet hasonlít a bizományi ügyletekre, mivel "A" cég a megbízó javára (a "B" cég tekinthető megbízónak, hiszen ő adja az ügylethez a pénzt, ő kapja az árrés 96 százalékát) a saját nevében köti meg az adásvételi szerződést. Ezért elegendő elszámolni a 4 százalék ügynöki jutalékot árbevételként. Ez a megközelítés azonban sem a Ptk., sem az Áfa-tv., sem az Szt. előírásaival nem támasztható alá. A Ptk. előírása alapján a bizományos a bizományi szerződés alapján díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. Az adott esetben nincs bizományi […]