1. cikk / 219 Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik nyilvántartása
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
2. cikk / 219 Borravaló utalással
3. cikk / 219 Helyi adó számításánál alkalmazható módszer
Hipa-számítás kapcsán kérném a segítségét. Adott egy teherfuvarozással foglalkozó kft., amelyik a helyi adóját a komplex megosztásos módszerrel állapítja meg. Székhelye „A” városban van, telephelyei pedig „B” és „C” városokban. „A” és „B” városban 2% a helyi adó mértéke, „C” városban viszont mentesség van. A kft.-nek 90 munkavállalója van, ebből 60 tgk.-sofőr. A székhelyen nem végez bevételszerző tevékenységet, ott székhelyszolgáltatást nyújtónak van bejegyezve. „B” városban található meg a telephely és az iroda, de ezt szívességi alapon használja (másik kft. a tulajdonos). Itt folyik az autók szervizelése és az adminisztrációs munka, fuvarszervezés. Ez a központi ügyintézés helye a munkavállalók munkaszerződése szerint. „C” városban van a tgk.-k többségének a tárolási helye a forgalmi engedélyek és a fuvarozói engedélyek alapján. Itt egy üres területet bérel a cég. Hogyan szabályszerű a helyi adó számítása, 1-es vagy 2-es technika szerint, vagy esetleg más módszert kellene alkalmazni?
4. cikk / 219 Olaszországból beszerzett áru fuvarozása Ausztráliába
Egy belföldi vállalkozás Olaszországból szerez be árut, és továbbértékesíti egy ausztráliai magánszemély részére. Az áru közvetlenül mozog Olaszországból Ausztráliába. Hogyan számláznak az egyes szereplők, ha az olaszországi cég bonyolítja le a fuvaroztatást?
5. cikk / 219 Egyéni vállalkozónál a fejlesztési tartalék feloldása
6. cikk / 219 Beszerzési ár része a saját fuvarköltség?
Saját gépjárművel történő szállítás esetén is része a beszerzési árnak a fuvarköltség? Árukereskedelemmel foglalkozunk, és a megvásárolt árut saját járművekkel szállítjuk a raktárba. Ez esetben is a beszerzési ár részét képezi az áruhoz kapcsolódó saját fuvareszköz önköltségszámítás alapján meghatározott költsége? Úgy gondoljuk, amennyiben a megérkezett árut még a raktárba be kell rakodni, annak a költsége is a beszerzési ár része. Számviteli szempontból a T 2 – K 58, majd a T 8 – K 2 megoldás a helyes, ahogy a saját fuvar önköltsége a készletre, illetve az elábéra kerülne?
7. cikk / 219 Importbeszerzés árfolyama
a) a vállalkozás él az Szt. 60. §-ának (5a) bekezdésével;
b) a vállalkozás nem él az Szt. 60. §-ának (5a) bekezdésével?
