33 talált állásfoglalás a szállítói kötelezettség kifejezésre

Kérdés: A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozás év végi elszámolásával kapcsolatban kérem szakmai álláspontjukat az alábbi két esetben:
1. Bejövő számla: könyvelési díj.
A vállalkozás a könyvelőjétől az alábbi számlát fogadta be: a számla kelte: 2027. január 2., áfa szerinti teljesítési időpont: 2027. január 20., fizetési határidő: 2027. január 20., a szolgáltatás: 2026. december havi könyvelési díj.
2. Kimenő számla: havi szolgáltatási díj.
A vállalkozás saját ügyfelének 2026 decemberében nyújtott, havi elszámolású szolgáltatásáról kiállított számla: a számla kelte: 2027. január 2., áfa szerinti teljesítési időpont: 2027. január 20., fizetési határidő: 2027. január 20., szolgáltatás: 2026. december havi szolgáltatási díj.
A vállalkozás mindkét példában 2026-ban és 2027-ben a mikrogazdálkodói szabályokat alkalmazza. A 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kérem tájékoztatásukat az alábbiakban:
A januári számlakibocsátás miatt a bejövő számla költségét és a kimenő számla árbevételét 2027-ben kell elszámolni, annak ellenére, hogy mindkét szolgáltatás teljes egészében 2026 decemberére vonatkozik? Vagy a decemberi szolgáltatási tartalom alapján a bejövő számlát 2026. december 31-én nyitott szállítói kötelezettségként, a kimenő számlát nyitott vevőkövetelésként kell kimutatni; 2026. évi költség, illetve árbevétel elszámolásával, miközben az áfa 2027. januári?

Kérdés: Árut rendelek külföldről továbbértékesítés céljából, a rendelés összege 50.000 euró. Kapok róla pro forma számlát, ami 25.000 euró. Úgy tudom, hogy ezt az utalás napján érvényes árfolyamon kell nyilvántartásba venni. Ezt az előleget a devizaszámláról teljesítem. Ekkor össze kell vetnem a devizabetét árfolyamával, és így fog keletkezni különbözet, amit le kell könyvelnem? Amikor megkapom a végszámlát, és beszámítom az előleget, csökkentem a szállítói kötelezettséget, de még nem utalom a fennmaradó összeget (amit az elszámolási betétszámláról utalnék), akkor kötelezettségként a számla szerinti teljesítés napján érvényben lévő MNB-árfolyamon vezetem fel a nyilvántartásba. Már akkor is el kell számolnom az árfolyam-különbözetet erre a két árfolyamra, vagy csak akkor, amikor az utalás megtörténik? Tehát, hogyan alakul a könyvelés és a számok, ha az átutalt előleg árfolyama 360 Ft/euró, a végszámla rögzítése napján utalás nélkül 365 Ft/euró, a fennmaradó összeg az utalás napján 367 Ft/euró eladási árfolyamon, 364 Ft/euró MNB-árfolyamon?

Kérdés: A folyamatos teljesítés szabályai szerint igénybe vett szolgáltatás számlázása szerződés szerint: a számla kelte: 2025. 12. 01., a számla teljesítése: 2025. 12. 01.; fizetési határidő: 2025. 12. 31., elszámolási időszak: 2026. 01. 01. – 2026. 01. 31. A számla pénzügyi rendezése, illetve a felszámított áfa levonásba helyezése 2025. évben megtörténik. Hogyan kell könyvelni a számlát? Kérem, mutassák be az egyes gazdasági években könyvelendő tételek kontírozását! Helyes-e, hogy ez a tétel nem érint elhatárolást? Helyes-e, hogy költségként és szállítói kötelezettségként a 2026. évben mutatnánk ki az adott tételt?

Kérdés: Hogyan történik a vagyonkezelő által vagyonkezelői tevékenységéhez igénybe vett adótanácsadásról befogadott áfás szállítói számla helyes könyvelése a vagyonkezelő könyvelésében, illetve a kezelt vagyon könyvelésében? Ennek a kontírozására szeretnék útmutatást kapni. Ha az adótanácsadói számla, mint szállítói kötelezettség, a vagyonkezelő könyveiben szerepel, de a pénzügyi teljesítés a kezelt vagyon könyvelésében szereplő bankszámláról történik (mert a kezelt vagyon hozamából kell teljesíteni a vagyonkezelői szerződés szerint), akkor ennek a tranzakciónak mi a helyes könyvelése a kezelt vagyon könyveiben, milyen főkönyvi számla áll szemben a bankszámlával, valamint mi történik a vagyonkezelő könyveiben szereplő szállítói kötelezettséggel?

Kérdés: Végelszámolás alatt álló cég a végelszámolást lezáró beszámolójában kötelezettségként szerepel egy kapcsolt féllel, de nem a kizárólagos taggal szemben fennálló kölcsönkötelezettség és szintén egyéb kapcsolt féllel szembeni szállítói kötelezettség. Ezen kötelezettségeket a vagyonfelosztási javaslatban az anyacég venné át úgy, hogy az általa a vagyonfelosztási javaslat alapján megkapott eszközök ezekre a kötelezettségekre is fedezetet nyújtanak (részesedés, vevői követelés és pénzeszköz kerül hozzá). A Ctv. 111. § (3) bekezdésének előírása alapján jogilag nincs akadálya annak, hogy a zárómérleg, illetve az ez alapján készített vagyonfelosztási javaslatban kötelezettségek átruházásáról, illetve a cég tartozásának más által történő átvállalásáról döntsenek, és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet sem tartalmaz a zárómérlegben szereplő kötelezettségek rendezésére vonatkozó speciális szabályt, azonkívül, hogy ezeket (is) piaci értéken kell értékelni. A vagyon kiadásakor az anyacégnek átadott fenti kötelezettségek – eredményt nem érintő – összevezetése az átadott eszközzel, megfelelő kezelési mód-e, figyelemmel arra, hogy a kötelezettség átadása a szükséges fedezet mellett történik, így nincs szükség a kötelezettség jogosult általi elengedésére vagy az anyacég általi átvállalására, amely egyéb bevételben számolandó el?

Kérdés:

Vagyonkezelő kft. nem üzletszerű vagyonkezelést végez egy kezelt vagyon vonatkozásában. A vagyonrendelő egy magánszemély. Egyéb gazdasági tevékenységet nem végez a vagyonkezelésen kívül. A szállító vagyonkezelési szolgáltatás érdekében felmerült adótanácsadási díjat számláz. Helyes-e a számla könyvelése a vagyonkezelő kft. könyveiben: T 52/466 – K 454? Az áfát a vagyonkezelő kft. vallja be adóbevallásában, és rendezi a NAV felé. A vagyonkezelési szerződés szerint a felmerülő adótanácsadói, könyvelői, ügyvédi költségek fedezetéül kizárólag a kezelt vagyon hozama szolgál fedezetül. A kezelt vagyon könyveiben szerepel a kezelt vagyon elkülönített bankszámlája, melyen a hozamok (osztalék, kamat stb.) kerülnek nyilvántartásra. A BVK-t és a KV-t két külön „vállalatként” könyveljük, hogy a beszámolójuk könyvviteli alátámasztása és a beszámoló alátámasztása biztosított legyen. Hogyan történik a kezelt vagyon könyvelésében a hozamból történő pénzügyi rendezés, és ezzel összefüggésben a vagyonkezelő kft. könyveiben hogyan fut ki a szállítói kötelezettség? Helyes-e az alábbi könyvelés?
Kezelt vagyonnál: T 413 – K 384 bruttó összeg vagyonkezelő felé utalás.
BVK-nál és a vagyonkezelő könyvelésében: T 384 K milyen főkönyvi szám?
Szállító kifizetése a vagyonkezelő kft.-ből: T 454 – K 384. Esetleg más a helyes könyvelési megoldás?

Kérdés: Kft.-nk („A” cég) tulajdonosa egy másik kft.-nek („B” cég). A „B” cégnél rendelkezésre álló közel 40 millió forintot fel lehet adómentesen használni „A” cégben? Pl. szállítói kötelezettségek vagy adókötelezettség kiegyenlítésére? „B” cég nem szeretne kölcsönt nyújtani. Milyen egyéb lehetőségei vannak adómentesen a pénz kihelyezésére, és „B” cégnek a gazdasági tevékenysége során való felhasználására? Ha ez nem lehetséges, milyen adókötelezettség terheli „A” és „B” céget a fenti kötelezettségek kifizetésekor?

Kérdés: A következő bejövő szállítói számlát a 2023. vagy a 2024. üzleti évben kell kimutatni szállítói kötelezettségként? (Az üzleti évek 01. 01-től 12. 31-ig tartanak.) A számla kelte: 2023. 12. xy., teljesítése: 2023. 12. xy. Érintett számviteli időszak: 2024. 01. 01. – 2024. 01. 31. Ha a bizonylatot a 2024. üzleti évben kell rögzíteni, de az átutalása 2023-ban megtörtént, akkor a fordulónapon ez túlfizetésként jelentkezik? A következő kimenő számlát a 2023. vagy a 2024. üzleti évben kell kimutatni vevőkövetelésként? (Az üzleti év a naptári évvel megegyezik.) A számla kelte: 2023. 12. xy., teljesítése 2023. 12. xy. Érintett számviteli időszak: 2024. 01. 01. – 2024. 01. 31. Ha a bizonylatot a 2024. üzleti évben kell rögzíteni, de az átutalása 2023-ban megtörtént, akkor a fordulónapon ez kötelezettségként jelentkezik?

Kérdés: Társaságunk a havi számviteliidőszak-zárás gyakorlatát szeretné megvalósítani annak érdekében, hogy a már lezárt időszak adatai és az arra épülő riportok tartalma ne változzon. A jelenlegi gyakorlatunkban azonban nem látjuk pontosan, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani. Gyakran találkozunk késve érkezett szállítói számlával (ami a tárgyhónapot megelőző hónapokat érinti), és az is előfordul, hogy a vevőink részére nem tudunk időben számlát kiállítani. A jelenleg alkalmazott gyakorlat szerint a késve érkezett szállítói/alvállalkozói számlákat a tényleges teljesítés időpontjára könyveljük, azaz pl. a szeptemberi teljesítésre vonatkozó alvállalkozói számlát megkapjuk november 20-án, akkor a könyvelésben alvállalkozói teljesítésként és szállítói kötelezettségként ez a számla szeptemberre kerül könyvelésre. Hasonlóan a vevői oldalon: az előbb említett alvállalkozói számla továbbszámlázása november 21-én van, viszont a könyvelésbe vevőkövetelésként és árbevételként szeptemberi teljesítéssel. (A konkrét kérdéseket – az ismétlések elkerülése érdekében – a válaszban ismertetjük.)
Válasz: Az Szt. 165. §-ának (3) bekezdése az éves beszámoló elkészítéséhez feltétlenül szükséges határidőket rögzíti. A kérdés szerinti bizonylatok esetében: legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell azokat a könyvekben rögzíteni.

Kérdés: X Kft. tagikölcsön-kötelezettség ellenértékeként váltót állít ki a tulajdonosok felé. A tulajdonosok az elfogadott váltóval Y Kft.-től (tulajdonosai azonosak az X Kft. tulajdonosaival) kapott kölcsön kifizetésére tovább forgatják. Y Kft. leszámítoltatja a váltót, amely készpénzzel továbbra sem tud fizetni, helyette eszközt ad. Az eszközértékesítés ellenértékeként a váltó leszámítolásra kerül, az értékesítésről X Kft. számlát állít ki az Y Kft. felé, nettó+áfa értékben. Kérem szakmai segítségüket a fenti ügylet számviteli elszámolása kapcsán! A kötelezettség és követelések megszűnésének számviteli időpontja a váltókiállítás napja, a váltóelfogadás napja, a váltó leszámítolásánál az eszközátadás napja lesz?