Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. április 29-én (220. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4569

[…] megtéríti a bérbeadó részére, akkor a bérbeadásból származó bevétellel szemben többek között jellemzően előforduló és költségként elszámolható kiadás lehet az ingatlan fenntartásával, rendeltetésszerű használatával kapcsolatosan felmerülő rezsiköltség is. A társasházi közös költség mint rezsiköltség a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 24. §-ában foglaltak szerint a tulajdonostársakat terheli, így a bérleti jogviszony megléte esetén sem válik a bérlő a közös költség megfizetésére kötelezetté a tulajdonos helyett a társasház felé. Ugyanakkor a társasházi közös költség tulajdonos helyett történő megfizetése a bérlő részéről a bérleti jogviszonyhoz kapcsolódó tételnek tekintendő (a bérbeadás adóalapjába tartozik, annak adójogi sorsát osztja), vagyis a bérbeadásból származó bevétellel szemben elszámolható, mint a rezsiköltségek egyike. Ha a magánszemély nem választja az önálló tevékenység szerinti adózást, akkor a kifizetőnek az adót és – amennyiben fizetni kell – a 14 százalék ehót a számlázott (adóalap-kiegészítéssel nem növelt) bevételből le kell vonnia. Ebben az esetben az adófizetési kötelezettség a kifizetői adólevonással és/vagy a negyedévenként általa fizetendő adó befizetésével teljesül. Ekkor a magánszemélynek mindössze a bevételi nyilvántartást kell vezetnie, amelynek alapján év végén az adóbevallásban fel kell tüntetnie a bérbeadásból származó bevételeket mint elkülönülten adózó jövedelmeket és azok adóját. Amennyiben a magánszemély év végén az adóbevallás alkalmával él a választási lehetőséggel, és az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerinti adózást választja, akkor a bevétel 100 százalékából levont adó adóelőlegnek minősül (a bevallásban az adó alapja a bevételből a törvény által elismert igazolt költségek levonása utáni jövedelem és annak 27 százalékában meghatározott adóalap-kiegészítés összege). Ilyenkor az Eho-tv. 11. §-ának (2) bekezdése szerint levont eho az Eho-tv. 11/A. §-ának (3) bekezdése szerint korrigálható. Amennyiben a magánszemély eleve az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, e választása az adóelőleg-levonási szabályokra is vonatkozik, ami azt jelenti, hogy a kifizetőnek csak akkor kell az adóelőleg-levonásra vonatkozó szabályok szerint adóelőleget levonnia, ha azt a magánszemély nyilatkozattal kéri. Ha nem kéri, a kifizető adó­előleg levonására nem kötelezett kifizetőnek, míg a magánszemély adóelőleg fizetésére kötelezett személynek minősül. Ilyen esetben a magánszemély által fizetendő adóelőleg alapja az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem (a bevételből a magánszemély döntése szerinti – a törvény által elismert – költségek levonása utáni jövedelem 78 százaléka, figyelembe véve, hogy a kifizető által levont eho nem végleges, ezért mint költség nem értelmezhető) és az adóalap-kiegészítés összege [az adóalap-kiegészítés összege az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem 27 százaléka, amely az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, (a megállapított jövedelem 78 százaléka) után számítandó]. Ha a magánszemély köteles a 14 százalék eho fizetésére – mivel az Eho-tv. 3. §-a (3) bekezdésének e) pontjának különös szabálya nem az adó­­előleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után (vagyis nem az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett 78 százalék után) […]