Elszámolóáras nyilvántartás és értékvesztés
Kérdés
A társaság saját termelésű készleteit elszámolóáron tartja nyilván. Az évek során felhalmozott készletekre értékvesztést is elszámolt. Például a 251. Késztermék elszámolóáron: 2000 egység, ebből tárgyévi 400 egység, a 258. KÉK Tartozik 200 egység és a 259. Értékvesztés Követel 1000 egység. A társaság eddig a KÉK értékét a teljes készletre osztotta fel, és így minden egyes készleten lévő késztermék elszámolóára módosult. Ha a tárgyévi KÉK csak a tárgyévi termelésből készleten maradt késztermékek elszámolóárát korrigálja, akkor ugyanannak a termékfajtának évente eltérő elszámolóára lenne. Lehetséges ilyen megoldás? (A nyilvántartás technikailag kivitelezhető lenne, de a készletről történő értékesítés elszámolása hogyan biztosítható?) A jelentős, 50%-os értékvesztést össze lehet-e vezetni az elszámolóárral? És így értékvesztéssel csökkentett elszámolóár lenne? (Vállalkozás szintjén a készlet mérlegértéke nem változik.)
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2019. október 24-én (414. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8055
[…] adott időszakban készletre vett termékekre jutó készletérték-különbözetet lehet az abból készleten maradó termékek és a felhasznált, értékesített termékek között megosztani. Így az előző évben készletre vett saját termelésű készletekből a tárgyidőszak végén még készleten lévő, illetve a tárgyidőszakban értékesítettekre nem. Tehát a követett gyakorlatuk nem tekinthető jogszerűnek.A kérdés szerinti készletérték-különbözet nagysága arra utal, hogy az elszámolási egységár kialakítása nem megfelelő!A számviteli követelményeknek megfelelő elszámolási egységár valójában az előző időszak tényadatai és a jövőbeni tervezett adatok alapján kialakított ár, amely a közvetlen önköltséget kell, hogy közelítse. Annak érdekében, hogy a készletérték-különbözet alkalmazása megfeleljen az egyedi értékelés elvének, azt termékenként (esetleg termékcsoportonként) kell kimutatni. A készletérték-különbözet minimalizálása érdekében az alkalmazott elszámolási egységárakat folyamatosan össze kell hasonlítani a tényleges közvetlen önköltséggel, és jelentős eltérése esetén azokat módosítani kell. Az elszámolási egységár növelése: T 251 – K 258, illetve csökkenése: T 258 – K 251, könyvelése a mérlegfordulónapi értékelések keretében történhet, a készletérték nem változik.Nincsen akadálya annak, hogy ugyanazon terméknek évenként eltérő elszámolási egységára és készletérték-különbözete legyen, természetesen a készletek értékbeni és mennyiségi nyilvántartásának ilyen elkülönítése mellett. Ez azonban problémát jelenthet az értékesítés elszámolása során (melyik évi készletből történt az értékesítés, döntés kérdése lehet az, hogy mindig a legrégebbiből), az eredménykimutatás reálisabban mutatná viszont az eredményességet.Célszerű megoldás lehet a már említett elszámolási egységár folyamatos karbantartása legalább a mérlegfordulónaphoz kapcsolódóan, minden évben. Mivel az elszámolási egységár módosításának nincs (nem lehet) eredményt módosító […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2019. október 24-én (414. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8055
[…] adott időszakban készletre vett termékekre jutó készletérték-különbözetet lehet az abból készleten maradó termékek és a felhasznált, értékesített termékek között megosztani. Így az előző évben készletre vett saját termelésű készletekből a tárgyidőszak végén még készleten lévő, illetve a tárgyidőszakban értékesítettekre nem. Tehát a követett gyakorlatuk nem tekinthető jogszerűnek.A kérdés szerinti készletérték-különbözet nagysága arra utal, hogy az elszámolási egységár kialakítása nem megfelelő!A számviteli követelményeknek megfelelő elszámolási egységár valójában az előző időszak tényadatai és a jövőbeni tervezett adatok alapján kialakított ár, amely a közvetlen önköltséget kell, hogy közelítse. Annak érdekében, hogy a készletérték-különbözet alkalmazása megfeleljen az egyedi értékelés elvének, azt termékenként (esetleg termékcsoportonként) kell kimutatni. A készletérték-különbözet minimalizálása érdekében az alkalmazott elszámolási egységárakat folyamatosan össze kell hasonlítani a tényleges közvetlen önköltséggel, és jelentős eltérése esetén azokat módosítani kell. Az elszámolási egységár növelése: T 251 – K 258, illetve csökkenése: T 258 – K 251, könyvelése a mérlegfordulónapi értékelések keretében történhet, a készletérték nem változik.Nincsen akadálya annak, hogy ugyanazon terméknek évenként eltérő elszámolási egységára és készletérték-különbözete legyen, természetesen a készletek értékbeni és mennyiségi nyilvántartásának ilyen elkülönítése mellett. Ez azonban problémát jelenthet az értékesítés elszámolása során (melyik évi készletből történt az értékesítés, döntés kérdése lehet az, hogy mindig a legrégebbiből), az eredménykimutatás reálisabban mutatná viszont az eredményességet.Célszerű megoldás lehet a már említett elszámolási egységár folyamatos karbantartása legalább a mérlegfordulónaphoz kapcsolódóan, minden évben. Mivel az elszámolási egységár módosításának nincs (nem lehet) eredményt módosító […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
