509. Számviteli Levelek / 2024. augusztus 8.
TARTALOM

Egyre többször felmerül a kérdés, hogy egy könyvelőirodában szükség van-e arra, hogy a számlákat az ügyfelek fizikailag behozzák az irodába? Többen szeretnék ezt úgy megoldani, hogy a könyvelendő bizonylatot beszkennelt formában, pdf-fájlként küldik el számunkra, illetve már rendelkezésre állnak olyan programok, ahol a NAV-hoz feltöltött számlákat elő tudjuk hívni, és még egy használható „számlaképet” is megnézhetünk (természetesen vannak olyan esetek, ahol a lehívható információk hiányosak).
1. A számviteli törvény (167. §) előírásainak megfelelhet-e az a gyakorlat, hogy a bejövő számlák kapnak egy iktatószámot, ami a számlán feltüntetésre kerül (tollal ráírják), majd ezt a számot a könyvelésben szerepeltetjük, a könyvelési tételen belül is és a folyószámlás nyilvántartásban is. A beszkennelt számlákon ez az iktatószám már látszana. A kontírozás nem lenne ráírva a számlára, de az iktatószám alapján a kapcsolódó könyvelés a könyvelési programban előhívható lenne. Ha megfelelő lehet ez az eljárás, akkor szükség van-e bármilyen más, pl. könyvelési napló kinyomtatására és lefűzésére, pl. a havi számlás dossziéban? Lehetséges lenne, hogy a belső iktatószám helyett, maga a számlaszám jelentené a logikai hozzárendelést a könyveléshez?
2. Kimenő számláknál a kimenő számla egyértelműen beazonosítja a bizonylatot. Itt szükség van arra, hogy a kontírozás a számlán megjelenjen? Ebben az esetben a számlaszám alapján lehet megkeresni a könyvelést.
Mindkét esetben „csak” a gépen a könyvelési programban lennének előkereshetők a számlához kapcsolódó érintett könyvviteli számlák. A rögzítés időpontjának feltüntetésére a program alkalmas. Hogyan lehetne a régi, jól bevált kontírozást modern változatra cserélni, amely a számviteli törvénynek és egyéb jogszabályoknak is megfelelne?

Az intézményünkbe látogatók a belépőjegyeket készpénzes automatában is megvásárolhatják. Az automata működéséhez szükséges, hogy váltópénz legyen benne. Az automatába betöltött váltópénzt hova kell könyvelni? Ezt az összeget hogyan kell a könyveinkben kimutatni?

Kiskereskedelemmel és javítással foglalkozó (kerékpárüzlet és -szerviz) vállalkozó a jövőben euró fizetési eszközt is szeretne elfogadni a vásárlóitól. Hogyan kezelendő az euró fizetőeszköz, ha az üzletben az árakat csak forintban tüntetik fel? Hogyan kezelendő az euró, ha az üzletben forintban és euróban is feltüntetik az árakat? Amennyiben a pénztárgép alkalmas euróösszeg bevételezésére, mindenképpen azt kell használni? Állíthat ki a pénztárgép használata helyett eurószámlát? Mely esetben kell a pénztárgépbe euróban beütni a vásárlás összegét, és mely esetben kell az euróban fizetett – forintra átszámított – összeget? Amennyiben nem a pénztárgépbe ütik be a vásárlás összegét, hanem eurószámlát állítanak ki, az euróösszeget a pénztárgépbe betehetik? Ha nem, elég egy pénzkazettában gyűjteni? (A könyvelésben egyértelműen külön vezetendő a forint- és az európénztár.) Az euróösszegből mely esetben kötelező forintban visszaadni, és mikor adhat vissza euróban? Mely esetben kell szerepelnie a pénztárgépnyugtán euróban és mikor forintban a fizetendő végösszegnek? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz. Az üzletben való fizetéskor eltérhet ettől az árfolyamtól, alkalmazhat magasabb/alacsonyabb árfolyamot? Amennyiben eltérhet az MNB-árfolyamtól, a könyvelésben az MNB árfolyammal számított összegeket szerepeltetjük? Amennyiben a pénztárgépbe forintban ütik be az összeget, melyet euróban fizetnek ki, egy esetleges ellenőrzésnél nem probléma, hogy nem forintban van a kasszában a pénz?

Van egy ügyfelem, akinek van egy vendéglátóegysége és egy boltja. Mindkét egységben fizethetnek a vendégek, a vevők SZÉP-kártyával és bankkártyával. Hogyan kell könyvelni ezeket a fizetéseket, valamint a SZÉP-kártyával, illetve bankkártyával fizetett számlákat? Hogyan kell könyvelni a SZÉP-kártyás, illetve bankkártyás banki átutalásokat? Ha lehet, kontírozva kérem.

Társaságunk anyagokat vásárol, amelyek csomagolásaként hordót, raklapot is számláz a szállító. Megállapodásunk szerint ezeket a „göngyölegeket” visszaszállításkor jóváírja. A problémát az okozza, hogy bár a szállító hivatkozik az eredeti számla sorszámára, de a helyesbítő számla teljesítési dátumának nem az eredeti számla teljesítési dátumát adja, hanem a visszaszállítás napját. Indoklása szerint ezek a tételek nem betétdíjas tételek, hanem áruk. Véleményem szerint, ha megállapodás szerint visszaváltja a göngyölegeket, akkor a helyesbítés teljesítési dátumának az eredeti számla teljesítési dátumának kell lennie; ha nincs megállapodás, „áruként” kezeli, de mégis visszaveszi, akkor inkább nekünk kellene számlázni felé a göngyöleget?

Egy átalányadózó egyéni vállalkozó szeretne ekhós jövedelemre szert tenni.
1. Az átalányadózó jövedelme alapján választhatja-e az ekhót ?
2. Mi a teendő akkor, ha nyilatkozott arról, hogy jogosult ekhós jövedelemre, a kifizető már ki is fizette a neki járó összeget a nyilatkozat alapján, de kiderült, hogy nem volt jogosult a nyilatkozat átadására?

A már meglévő épületbe utólag vásárolt beépített bútort hogyan kell elszámolni? Amennyiben az épület építésekor szerelik be, akkor az épület része. Önálló eszközként nem használható. Ha kiveszik az épületből, akkor csak bútorlapok. Elszámolhatjuk az épület értékét növelő beruházásként, vagy csak anyagköltségként?

Cégünk nyílt végű pénzügyi lízinggel finanszíroz egy személygépjárművet. A kereskedővel HUF árban állapodtunk meg, az adásvételi szerződésben is HUF ár szerepel, ugyanakkor a lízingbe adóval euróalapú finanszírozásra szerződtünk, fix kamatozással. A lízingbe adó egy meghatározott árfolyamon átváltotta a vételárat, valamint a kereskedőnek megfizetett foglalót+önerőt (első lízingdíj) és a hátralévő tőketörlesztő részleteket. Az alábbi tételeket a számviteli politikánk szerint MNB-középárfolyamon kell a könyveinkben szerepeltetnünk, vagy a lízingbe adó által meghatározott árfolyamon:
– megfizetett önerő (első lízingdíj) és további lízingdíjak;
– bekerülési érték (szgk. nettó értéke);
– törlesztőrészletek átsorolása az RLK-ba a HLK-ból.

A Ptk. 3:98. §-ának (1) bekezdése szerint nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A Ptk. előírásainak megfelelően az anyavállalatnál a megszavazott/jóváhagyott osztalék miatt kimutatott követelés is lehet olyan követelés, amellyel pótbefizetést lehet teljesíteni, akár azon leányvállalat felé is, amellyel szemben az osztalékkövetelés fennáll. Ha az anyavállalat a járó osztalék miatti követelés összegével kívánja a pótbefizetést teljesíteni, akkor annak a számviteli elszámolása során az adásvétel szabályait kell alkalmazni. Ennek a számviteli elszámolását egy korábbi válaszukban ismertették. A kérdés most arra vonatkozik, mi a helyes könyvelési eljárás – mind az átadó leányvállalat, mind az átvevő anyavállalat oldalán –, ha a leányvállalat sajáttőke-helyzete már nem igényli a pótbefizetést, így a pótbefizetésként átvett osztalékkövetelést a leányvállalat visszaszolgáltatja az azt nyújtó anyavállalata részére?

Betéti társaság ingatlan-bérbeadást számláz. A bt. rendelkezik ingatlannal, amely 1998-ban egy meghiúsult adásvétel/eredeti állapot helyreállítása után nem került vissza a könyvelésbe. Mi a teendő ebben az esetben? Könyvelhető-e az adásvételi szerződésben lévő összeggel? Vagy hivatalos értékbecsléssel kell alátámasztani, és piaci értéken állományba venni? Adminisztrációs hibából származó többletként kell az egyéb bevételek között elszámolni, de halasztott bevételként időbelileg elhatárolni? Elévülésig szükséges a taobevallásokat ellenőrizni? Mivel az ingatlan értéke jelentősen megváltozott, az mennyire befolyásolja az eredményre gyakorolt hatást? Várhatóan milyen adófizetési kötelezettséget fog eredményezni a társaság számára, ha visszakerül a könyvvezetésbe?

Adott egy „X” cég, amely 2022. év elején 200 M Ft-os ingatlannal (telekkel) rendelkezett, amit a 12. számlacsoportban mutatott ki. 2022. év folyamán megrendelést kapott „Y” cégtől ezen telken történő raktárbázis létrehozására és annak „Y” cég részére történő értékesítésére. A projekt végét 2023. 11. 30-ban határozták meg. Mindezek alapján „X” cég a 2022. évi beszámolójában a telek és az eddig végzett munkák értékét a 2. számlaosztályban, a készletek között mutatta ki. 2023. év közepén „Y” cégben, a megrendelőben felvetődött, hogy a háborús helyzet és a többletköltségek miatt mégsem veszi meg az ingatlant. Ezen információk alapján 2023. év közben az ingatlan értékét és a projekt költségeit a 16. számlacsoportba vezette. 2023. év végén azonban az ingatlan (tehát a telek és a teljes elkészült projekt) eladásra került az „Y” cég részére, amit azonban az „X” cég tárgyieszköz-eladásként könyvelt, egyéb bevételt és egyéb ráfordítást érintve. „X” cég eljárása számvitelileg helyes volt-e?

Szeretnék szakmai állásfoglalást kérni a magánszemély által értékesített védjegy jövedelmének adózására vonatkozóan. Magánszemély megbízásából a szabadalmi ügyvivő a védjegyet 2006-ban jelentette be, ennek díja 150.000 forint volt. A védjegy 2016-ban megújításra került újabb 10 évre 74.800 forint díj ellenében. Az oltalom jelenleg is fennáll, a következő megújítás 2026-ban lenne esedékes. Magánszemély a védjegy eladási árát 10.000.000 forintban határozta meg. Erről adásvételi szerződés készül. A vásárló részéről, amely egy kft., felmerül adóelőleg-levonási kötelezettség?

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 244/K. §-a (1) bekezdésének értelmében a települési önkormányzat legkésőbb 2024. június 30. napjáig köteles gondoskodni arról, hogy a tulajdonában álló gazdasági társasági formában működő járóbeteg-szakellátó egészségügyi intézmények a 152. § (4) bekezdésének megfelelően kizárólag költségvetési szervként működjenek tovább. A 2011. évi CXCV. törvény 11/B. § (7) bekezdésének az előírása szerint a társaság tevékenységet lezáró számviteli beszámolójának elkészítésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Szt. 178. § (1) bekezdés f) pontja felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben foglalt előírásokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a záróleltár és a tevékenységet lezáró beszámoló mérlege értékhelyesbítést, értékelési tartalékot, időbeli elhatárolást, közvetített szolgáltatást nem tartalmazhat.
1. A passzív időbeli elhatárolások között kimutatott halasztott bevételeket, melyek az EU-s fejlesztési támogatások még értékcsökkentési leírással el nem számolt része, szintén meg kell szüntetni?
2. Amennyiben egyéb bevételként elszámolásra kerül a visszaírás, ez társaságiadó-alapot képez-e, vagy mentességet élvez valamilyen jogcímen?

A B) társaság egyedüli tagja az A) társaság. B) társaság beolvad az A) társaságba. Ez a Tao-tv. 4. § 23/a. pont c) alpontja alapján kedvezményezett átalakulásnak minősül. Ez önmagában elégséges feltétel? Vagy kell-e még külön vizsgálni a 4. § 23/a. pont a) alpontja szerinti feltételt is, és az mit jelenthet pontosan ebben az esetben?

Cégünk saját, egycélú vásárlási utalvány kibocsátását, értékesítését és beváltását tervezi. Az utalványt csak és kizárólag az általunk értékesített termékekre lehet kibocsátani, és áfa szempontjából is csak 27%-os áfatartalmú termékeink vannak. Számviteli, adóügyi szempontból hogyan kell helyesen kezelni a kibocsátás, az értékesítés és a bevallás folyamatát?

Az általam könyvelt étterem italokat vásárolt, a számlán szerepelt göngyöleg. Most tapasztaltuk, hogy a göngyöleg visszaváltásakor az étterem utalványt kap, amivel a fizetendő összeget csökkentik. A göngyölegről nem kap mínuszos számlát, a göngyöleg számlája nincs fent a NAV adatszolgáltatásában. Van egy kimutatás, amelyen látszik a göngyöleg száma és értéke áfásan. A bankkivonaton látható, hogy csak a számla egy része van kiegyenlítve. Ezt hogyan lehet szabályosan kezelni könyveléstechnikailag?

Nem közhasznú jogállású egyesület támogatást kap egy kft.-től, 2 millió forintot, készpénzben. A kapott támogatást külön munkaszámon könyveli, és a hozzákapcsolódó költségeket is. Hogyan kell szabályosan könyvelni ezeket a pénzmozgásokat, ha az egyesület egyszeres könyvvitel szerint könyvel? Kell-e külön adatszolgáltatást készítenie ezen támogatásról? Az egyszerűsített beszámolóban és közhasznú jelentésben ki kell-e külön térni a támogatás bemutatására, vagy elegendő az erre vonatkozó sorok kitöltése? Milyen igazolást kell adnia a támogatásról a kft. számára?

Társaságunk kutatás-fejlesztési együttműködést tervez egy másik vállalkozással közösen. Az elképzelés szerint alapvetően mindkét fél a saját költségeit viseli, illetve társaságunk opcionálisan magára vállalja a másik fél költségeinek egy részét (max. az összköltség 50%-áig). A projekt végén, ha elkészül a termék (egy szoftver, illetve esetleg hozzákapcsolódó technika), akkor az értékesítés árbevételéből a felek a létrehozási költségek vállalásának arányában lesznek jogosultak részesülni. A költségtakarékosság végett nem tervezünk projekttársaságot vagy közös vállalatot létrehozni, hanem egy megállapodásban rögzítenénk, hogy a másik fél jogosult az értékesítésre, de időközönként (pl. havonta) elszámolásra köteles velünk szemben, és az arányos árbevételt át kell adnia számunkra. A K+F együttműködésben milyen jogcímen számlázható, illetve könyvelhető az opcionális költségátvállalás? Megfelel-e pl., ha a másik fél a fejlesztésben részt vevő programozóinak, informatikusainak a „mérnökóráit” számlázza ki felénk? Ha így történik, akkor a mi oldalunkról az a költség is elszámolható a K+F tevékenység terhére? Ha elkészül az értékesíthető szoftver, és az eladást a másik fél végzi majd, milyen jogcímen számlázhatjuk és könyvelhetjük a nekünk járó hányadot?