1. cikk / 142 Bérbe adott ingatlanok nyilvántartása
2. cikk / 142 Ingatlan értékhelyesbítése
Közel 30 éve tulajdonunkban van egy ingatlan, amelynek a bekerülési értéke 6,3 millió Ft volt, a jelenlegi könyv szerinti értéke 2,2 millió Ft, az ingatlan-értékbecslő az ingatlan piaci értékét 120 millió forintban határozta meg. Ezért a könyvvizsgáló kérte az értékhelyesbítés alkalmazását. Ekkora eltérésről már kötelező alkalmaznunk az értékhelyesbítést vagy választási lehetőségünk van? Az értékhelyesbítést alkalmazhatjuk-e csak egy-egy eszközcsoportra, vagy a társaság összes eszközére kell? Amennyiben elvégezzük az értékelést, onnantól kezdve ezt minden évben meg kell tennünk, vagy csak egy üzleti évben, amikor a feltételek fennállnak? Könyvvizsgálatra kötelezettek vagyunk. A piaci ár megállapításához független értékbecslőt bízunk meg. Amennyiben minden évben értékbecslőt kell igénybe venni, minden évben könyvvizsgálóval is hitelesíteni kell az ingatlanok értékét? A számviteli politikában az értékeléssel kapcsolatban mit kell szerepeltetni? A számviteli politikában jelenleg jelentős összegnek 150 millió forintot határoztunk meg. Ez befolyásolja az értékhelyesbítés könyvelését? A jelentős összeget, a 150 millió forintot eszközönként vagy az értékhelyesbítéssel érintett eszközcsoportonként kell számolnunk? Értékhelyesbítésnél külön meg kell határoznunk, hogy mit tekintünk jelentős összegnek? Az átértékelt ingatlanok értéke hogyan változik az értékhelyesbítés után? Amennyiben lehetőség van, egy konkrét példán keresztül legyenek szívesek bemutatni az értékhelyesbítés alkalmazását. Egyéb szervezetnek minősülő szervezet vagyunk, jegyzett tőkénk nincs, osztalékot nem fizetünk.
3. cikk / 142 Tárgyi eszköz vagy fogyóeszköz
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
4. cikk / 142 Használati jog megszerzése, értékesítése
Vagyoni értékű jog témakörben kérem szíves állásfoglalásukat. Egy kft. szerződésen alapuló vagyoni értékű jogot kíván értékesíteni, ami nála kötelezettségvállalást, nálunk jogot jelent arra vonatkozóan, hogy a jogot értékesítő cég az általa kiépített csatornahálózaton keresztül fogadja és hasznosítja a jogot vásárló másik féltől érkező vizet 10 éven keresztül.
1. A jogosult cégnél a megvásárolt vízelhelyezési jogot lehet-e vagyonértékű jogként aktiválni?
2. A jogot értékesítő cégnél a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó bevételt el lehet-e határolni?
A számviteli törvény 45. § (5) bekezdése kimondja, hogy valamely befektetett eszköze tartós használati jogának átengedéséért kapott bevételt, pl. az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog értékesítéséből származó bevételt, halasztott bevételként kell kimutatni, és az alapul szolgáló szerződésben meghatározott idő alatt lehet megszüntetni. Mivel nem ingatlanhoz kapcsolódó szerződés alapján alapított jog értékesítéséről van szó, a számviteli törvény összemérés elve alapján van-e lehetőség a bevétel passzív időbeli elhatárolására?
