5343 talált cikk a bevétel kifejezésre

Kérdés: 2013. január 1-jétől a számvitelben könyvelhető a transzferár-korrekció év végén utólagos módosításként, és nem kell alkalmazni a Tao-tv. szerinti adóalap-módosítást. A számviteli törvény szerint ezt az eredetügylet módosításaként kell könyvelni. Hová kell könyvelni abban az esetben, ha a korrekció nem rendelhető konkrét eredeti ügylethez, hanem ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel kerül megállapításra, ahol a viszonyítás: üzemi nyereség/összes költség? Az ellenérték-korrekciókat eszközbeszerzés esetében az eszköz bekerülési értékének részeként, szolgáltatás-igénybevétel esetében az elszámolt költség, ráfordítás módosításaként, értékesítés esetén az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni az utólagos módosításról kiállított számviteli bizonylat alapján.

Kérdés: A cím szerinti törvényhely alkalmazása esetén helyesen számol-e a programunk a következő devizás végszámla értékesítés árbevételének könyvelésekor?
Előlegszámla (árfolyam [400 Ft/HUF]): 1000 EUR + 27% áfa (270 EUR) = 1270 EUR
Végszámla (árfolyam [420 Ft/HUF]): 1500 EUR +27% áfa 405 EUR = 2405 EUR
Értékesítés árbevétele:
– előlegre jutó árbevétel: 1000 EUR × 400 Ft/EUR = 400.000 Ft
– maradék árbevétel: 1500 EUR – 1000 EUR = 500 EUR × 420 Ft/EUR = 210.000 Ft
Így az árfolyam adott tételnél: 610.000Ft / 1500 EUR = 406,7 Ft/EUR lesz.
Ha a végszámla tételét mennyiségi okokból helyesbíteni akarjuk, és így változik a tétel nettó és áfaértéke, mi a helyes eljárás? Mire kell figyelni árfolyam szempontjából?

Kérdés: Az alapítvány fenntartója egy külön adószámmal rendelkező óvodának, az óvoda cégbíróságon nem bejegyzett. Van-e teendő, ha az óvodának két egymás követő évben negatív a saját tőkéje? Az óvoda vállalkozási tevékenységet nem folytat, bevétele csak támogatásokból van.

Kérdés: A cég a tulajdonában lévő irodaházát bérbeadás útján hasznosítja. Mivel az eladással kapcsolatos tárgyalások még 2024. év végén is folyamatban voltak, és a tranzakció nem volt fix, 2024. év végén még az irodaház a benne lévő eszközökkel együtt a tárgyi eszközök között szerepelt a főkönyvben és a beszámolótervezetben is. A társaság ezen épületet piaci értéken tartja nyilván a könyvekben, tehát értékhelyesbítés és értékelési tartalék is szerepelt a könyveiben. Ezen épületet a 2024. évi nyilvántartott piaci értékkel (a könyv szerinti érték és az értékhelyesbítés összegével együtt) át kell-e sorolni a készletek közé 2024. év végével, figyelembe véve, hogy a mérlegkészítés dátuma 2025. január 5-e, az eladás pedig ezt követően 2025. tavasszal történt meg? Esetleg a forgóeszközök közé történő átsorolást a bérbeadás ténye kizárhatja, hiszen a bérleti szerződések is hosszú távra köttettek? További amennyiben a készletek közé történő átsorolást végre kell hajtani, akkor az megtehető-e az ingatlan piaci értékén, vagy előtte az eddig elszámolt értékhelyesbítést vissza kell írni, és a készletek között csak könyv szerinti értéken kimutatott tárgyi eszköz szerepelhet? Az átsorolás tényét befolyásolhatja-e, hogy a beszámoló nem a vállalkozás folytatásának elve szerint készül?

Kérdés: Bizalmi vagyonkezelésnél a vagyonkezelésbe kiadott eszközök szerződés szerinti értékét ki kell mutatni az egyéb bevételek között, a könyv szerinti értékét pedig az egyéb ráfordítások között, de mi a helyzet a társasági adóban az ún. elvárt (minimum) nyereségadóval? Az egyéb bevételek között kimutatott vagyon értékét bele kell számítani?

Kérdés: Építőipari tevékenységet végző társaság a saját tulajdonában lévő építési telekre több lakásból álló ingatlan építését végzi. A vevőkkel adásvételi szerződést köt, amelyben abban állapodnak meg a felek, hogy a lakások vételárát több részletben fizetik meg. Megfelelő-e az a megoldás, hogy részszámlákat állítanak ki, amelyeket árbevételként számolnak el, majd a lakás átadásakor végszámla készül, szintén árbevétel elszámolásával? A szerződéstől az átadásig több év telik el.

Kérdés: Adott egy „Eladó” Kft., egy „Vevő” Kft. és egy „Társaság” Kft. Az „Eladó” Kft. 5000 E Ft-os részesedéssel rendelkezik a „Társaság” Kft.-ben (mely üzletrész alapítás útján került a tulajdonába, mely 100%-os tulajdonjogot biztosít részére), továbbá kölcsönt adott 100.000 E Ft értékben. Ezen 100%-os (és 5000 E Ft-os névértékű) üzletrészt és a 100.000 E Ft kölcsönt a „Vevő” Kft. megvásárolja 5000 E Ft értéken az „Eladó” Kft.-től, mely szerint a „Vevő” Kft. az üzletrészt és a kölcsönkövetelésre jogosító hitelviszonyt megtestesítő jogokat a meghatározott 5000 E Ft értéken megvásárolja (tehát a szerződésben nincs kikötve, hogy az üzletrész és a követelés milyen értéket képvisel az 5000 E Ft értékből). Az adásvételi szerződés szerint a kölcsönkövetelést az „Eladó” Kft. a jelen szerződéssel kifejezetten és visszavonhatatlanul „Vevő” Kft.-re engedményezi. A szerződés vételár meghatározása pontjában az szerepel, hogy „Felek megállapodnak abban, hogy az üzletrész vételára 5000 E Ft”. A három társaság egymásnak a Tao-tv. alapján kapcsolt vállalkozása. „Eladó” Kft. időközben megszűnt (2018-ban). Az első kérdésünk az, hogy a „Vevő” Kft. esetében hogyan kell könyvelni a gazdasági eseményt? Véleményünk szerint a részesedés bekerülési értéke 5000 E Ft lesz, és a követelést csak a 0-s számlaosztályban mutatja ki. Amikor a követelésre befolyik az összeg, akkor a vásárolt követelésre befolyt összeget a számviteli törvény 84. § (7) bekezdésének m) pontja szerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni. A második kérdésünk, hogy mi a helyzet akkor, ha a „Vevő” Kft. konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, és a „Társaság” Kft.-t bevonja a konszolidálásba? Ez esetben a konszolidáció hogyan fog kinézni, ha a „Vevő” Kft. könyveiben 0 E Ft szerepel a követelések között, a „Társaság” Kft. könyveiben pedig 100.000 E Ft a kötelezettségek között?

Kérdés: Társaságunk építőipari kivitelezői tevékenységet végez, mely tevékenység kapcsán a projektelszámolás számvitelére kötelezett. Társaságunk (továbbiakban kivitelező) a megrendelőjével EUR-alapú szerződést kötött, azaz a kivitelezésből származó bevételei EUR-alapúak. A kivitelező a teljesítési fokot a ténylegesen felmerült költségeknek a teljes munka becsült költségeinek arányában határozza meg. Ennek értelmében az így megkapott teljesítési fok alapján kerül meghatározásra a még elhatárolandó bevétel. A kivitelező a könyveit forintban vezeti. Jelen esetben helyes-e az az eljárás, hogy a megkapott teljesítési fokot a megrendelővel kötött szerződésből származó EUR-árbevételhez számoljuk, és az elhatárolandó EUR-bevételt az év végi MNB-középárfolyamon átszámított forintösszegben határoljuk el? (A kivitelező számviteli politikájában rögzítette, hogy az MNB-középárfolyamot használja.) Továbbá a kivitelező alvállalkozói között szerepel egy olyan alvállalkozó, aki a kivitelezőnek EUR-ban, míg a többi alvállalkozó forintban számláz. Az EUR-ban számlázó alvállalkozó teljes becsült költségét a korábbi érvelésnek megfelelően az év végi MNB-középárfolyamnak megfelelően kell meghatározni ebben az esetben a kivitelező oldaláról?

Kérdés: Az „A” cég 100%-os tulajdonosa „B” cég. Az „A” cégnek nincs bevétele, a „B” cégtől kapott tagi kölcsönből finanszírozza a befektetéseit. 2023-ban az „A” cégbe apportálásra került a tagi kölcsön egy része és annak követeléssé vált kamata. A hiba ott keletkezett, hogy az év végi zárásnál a teljes éves kamat került elhatárolásra és könyvelésre (T 87 – K 48). A beszámoló beküldését követően vált nyilvánvalóvá a hiba, miszerint a korábban apportált 2023. évet érintő kamat is elhatárolásra került. A kamat mértékét tekintve jelentős összegű hibának minősül, ezért 3 oszlopos beszámolót kell készíteni. Ennek a tételnek a javítása miként kerüljön könyvelésre? Az alábbi lehetőségek merültek fel. A tévesen könyvelt kamat összegét fordítva könyvelem: K 87 – T 48, vagy negatív tételként, esetleg K 97 – T 48, vagy mérlegoldalon átvezetem az időbeli elhatárolásból az eredménytartalékba, mellyel együtt önellenőrizzük a 2023. évi társaságiadó-bevallást? Esetleg egyik sem helyes, és más megoldást kell alkalmazni?

Kérdés: A társaság könyvelője 2023. évben tévesen minden bevételt (árbevételt, árfolyamnyereséget, kapott osztalékot, egyéb bevételt) árbevételként számolt el. A téves árbevétel-elszámolással a 2022. évi és a 2023. évi beszámoló adatai alapján könyvvizsgálatra lenne kötelezett. A bevételek helyes elszámolásával könyvvizsgálatra nem kötelezett a társaság, amelyet egy új könyvelő állapított meg. Az új könyvelő a téves könyvelési hibákat feltárta. Jól gondoljuk-e, hogy a társaság nem válik könyvvizsgálatra kötelezetté?