22 cikk rendezése:
11. cikk / 22 Gyógyszerészek szakképzési hozzájárulása
Kérdés: A gyógyszertárakban foglalkoztatott gyógyszerészek, gyógyszertári asszisztensek és szakasszisztensek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának d) pontja, valamint ugyanezen törvény 139. §-a alapján közfeladatot ellátó személynek minősülnek-e, és ez alapján vonatkozik-e rájuk a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló 2011. évi CLV. törvény 2. §-a (5) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott szakképzési hozzájárulás fizetése alóli mentesség?
12. cikk / 22 Szakképzési hozzájárulás egészségügyi szolgáltatónál
Kérdés: A 2011. évi CLV. törvény szerint nem köteles szakképzési hozzájárulás fizetésére az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának f) pontjában meghatározott egészségügyi szolgáltató, feltéve hogy az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, és nem költségvetési szervként működik, az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociálishozzájárulásiadó-alap után. A patika többek között gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, dermokozmetikai termékeket is értékesít. A gyógyszerészek, gyógyszertári szakasszisztensek után kell-e szakképzési hozzájárulást fizetni? Például ha valaki vesz az OEP által támogatott gyógyszert és egy kozmetikai terméket. Közfeladatot ellátó személy az egyik percben, a másik percben pedig nem az? Minősíthető-e mind a két esetben közfeladatot ellátónak? Vagy meg kell bontani, de hogyan?
13. cikk / 22 Praxisjog elszámolása
Kérdés: A Számviteli Levelek 340. számában a 6902. kérdésben feltett kérdésekre ugyan válaszoltak, de arra nem adtak választ, hogy a 2000. évi II. törvény 2. §-a 2015. augusztus 1-jével miért egészült ki a (9a) bekezdéssel?
14. cikk / 22 Egészségügyi szolgáltató-e a gyógyszertár?
Kérdés: A gyógyszertár egészségügyi szolgáltatónak minősül-e? (A szakképzési törvény adómentes kategóriaként használja.)
15. cikk / 22 Egészségügyi szolgáltató áthelyezett kapacitásának bevétele
Kérdés: A vonatkozó törvényi előírás alapján a szerződött egészségügyi szolgáltató legfeljebb annyi havi finanszírozásra lehet jogosult, ahány hónapig a hatályos szerződése alapján szolgáltatást nyújtott. Az önkormányzat a tulajdonában álló, gazdasági társasági formában működő egyik (A) egészségügyi szolgáltatójától a másik (B), szintén a tulajdonában álló gazdasági társasághoz helyezte át a kapacitásokat. A jelenlegi jogszabályok alapján 2 hónapos utófinanszírozás történik, de az egészségbiztosító csak szerződött partnernek utal, ezért (A) szolgáltató 2 havi díját (B) szolgáltató kapta meg. (B) szolgáltatónál hogyan kell elszámolni az így kapott összeget? A tulajdonos döntése alapján (A) szolgáltató költségei fedezetére (B) szolgáltató által (A)-nak átutalt összeget hogyan kell helyesen elszámolni?
16. cikk / 22 Szakképzési hozzájárulás háziorvosi tevékenység után
Kérdés:
A Számviteli Levelek 252. számában az 5166. kérdésben fogorvosi tevékenységet végző bt.-ről volt szó. Vonatkozik-e a szakképzésihozzájárulás-mentesség az egyéni vállalkozóként működő háziorvosra és az alkalmazottaira?
17. cikk / 22 Szakképzési hozzájárulás fogorvosi tevékenység után
Kérdés: Fogorvosi tevékenységet folytató betéti társaság az általa foglalkoztatott fogorvos és asszisztencia részére kifizetett bérköltség után szakképzési hozzájárulást fizetett. Az OEP-től kapott tájékoztatás és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény alapján – értelmezésünk szerint – a betéti társaság mentesül a szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól. Jól értelmezzük az idevonatkozó előírásokat? Ha igen, akkor van-e lehetőség önellenőrzésre?
18. cikk / 22 Konzorcium keretében megvalósuló beruházáshoz önerő biztosítása
Kérdés: Az egészségügyi szolgáltató nonprofit gazdasági "Társaság" tulajdonosa belföldi gazdasági társaság, "Anyavállalat". Az "Anyavállalat" 20 évre vagyonkezelésbe kapta az önkormányzattól az egészségügyi intézmény teljes ingatlan és ingó vagyonát azzal, hogy rendszeres – az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő – visszapótlási kötelezettsége van. Az "Anyavállalat" az átvett vagyont, mint vagyonkezelő tárgyieszköz-növekedésként és hosszú lejáratú kötelezettség növekedéseként mutatta ki a vagyonkezelési szerződésben foglaltaknak megfelelően. Az üzemeltető vagy szolgáltató a "Társaság". A "Társaság" TIOP pályázaton indult, amelynek az volt a feltétele, hogy a "Társaság", az "Anyavállalat" és az önkormányzat között konzorciumi szerződés jöjjön létre azzal, hogy a megvalósuló beruházás többségében az önkormányzat tulajdonába kerül. A pályázathoz az önerőt az "Anyavállalat"-nak kell biztosítania, részben a "Társaság", részben az önkormányzat helyett is. Az önerő biztosítása ebben az esetben minek minősülhet? Véglegesen átadott pénzeszköznek? De akkor az "Anyavállalat" veszteséges lesz. Felfogható-e az önkormányzatnak biztosított önerő a hosszú lejáratú kötelezettség csökkenéseként? Ez esetben a vagyonkezelésbe vett eszközérték nem egyezik meg a hosszú lejáratú kötelezettség összegével. Létezik-e más megoldás?
19. cikk / 22 Gyógyszertár szakképzési hozzájárulása
Kérdés: A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény szerint nem köteles szakképzési hozzájárulásra az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató a közfeladat ellátásával összefüggésben őt terhelő társadalombiztosítási járulék alapja után. Az idézett törvényhelyek szerint a gyógyszertárakat terheli-e szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettsége?
20. cikk / 22 Szerződött egészségügyi szolgáltató szakképzési hozzájárulása
Kérdés: Az OEP-pel szerződött orvos 2008. évi fizetendő szakképzési hozzájárulása hogyan alakul, amikor a szolgáltató bérköltségét közfeladatra és nem közfeladatra fordított munkaóra arányában kell megosztania? Mi a közfeladat? Szerintem az egész tevékenysége közfeladat. A rendelés alatt a munkaórákat megosztani lehetetlen. Esetleg az egész évi nettó árbevételét a kapott finanszírozással arányosítom? Ennek alapján osztom meg a bérköltséget közfeladatra és nem közfeladatra?
