155 talált cikk az építőipar kifejezésre

Kérdés: Egyes építőipari szolgáltatások tekintetében a vonatkozó kivitelezési szerződésben rész- (szakasz-) elszámolásban állapodtak meg a megrendelővel, rész- (szakasz-) számla egyidejű benyújtása mellett. Az így kialakításra kerülő rész- (szakasz-) számlák szerinti összegek azonban nem a ténylegesen elvégzett teljesítményhez igazodnak, hanem a különmegállapodás tárgyát képező fizetési feltételekhez (a fizetés ütemezéséhez). Ennek viszont egyenes következménye, hogy a ténylegesen elvégzett és a rész- (szakasz-) számlákban érvényesített összegek (árbevételek) nincsenek összhangban, az összhangot a számviteli elszámolás során, az összemérés elvére hivatkozással, az árbevételként elszámolt összeg passzív időbeli elhatárolásával igyekeznek megteremteni. Helyes ez így?

Kérdés: Az rt. és a megszűnő kft. között megkötött szerződés alapján az rt. köteles a megszűnő kft.-t terhelő szavatossági és kártérítési igényeket rendezni a kft.-től átvett egyösszegű átalány fejében. Hogyan kell elszámolni a kapott átalányösszeget, illetve a szavatossági és kártérítési kötelezettségekre fizetett összegeket, ha a kft. tevékenysége alapvetően építőipari jellegű volt?

Kérdés: A kivitelező társaság a megrendelő részére építőipari szolgáltatást végzett. A részhatáridők csúszása miatt a szerződés számlázási és fizetési feltételei rendkívül kedvezőtlenné váltak. Megegyezés hiányában a kivitelező levonult az építkezésről, az addig elvégzett munkáiról az elszámolást a megrendelőnek átadta, de számlát – a teljesítés igazolásának hiányában – benyújtani nem tud. Ez esetben a kivitelező cég milyen dokumentum alapján állíthatja ki az elvégzett munkáról a számlát? Ha nem lehet számlát kiállítani, akkor mi legyen a már elszámolt alvállalkozói és anyagszámlákkal, a bérköltséggel és annak közterheivel? Jogos volt-e azok elszámolása? És az áfa levonása?

Kérdés: Társaságunk főleg az orosz piacra szállít. Szerződésünk többéves gyártási időszakot tartalmaz, emiatt az árbevétel hullámzó tendenciát mutat. Szerződés szerint 30% előleget kapunk az időszak elején, a fennmaradó 70%-a a termék átadásakor (akár 3 év elteltével). Végszámla a termék átadásakor – levonva az előleget – kerül kiállításra, ekkor fizetjük meg a társasági adót is. Van-e lehetőségünk részteljesítésekre árbevételt elhatárolni, meghatározott készültségi fok alapján? Amennyiben van, milyen dokumentáció kell az elfogadott, elszámolt árbevétel alátámasztásaként, ha a már megkötött szerződés módosítására nincs lehetőségünk?

Kérdés: Társaságunk több ezer partnernek értékesít termékeket különböző feltételekkel. Az értékesítés főbb jellemzői: a vevő az eladó telephelyén veszi át a terméket, vagy kiszállítva kéri; a fizetés készpénzben, pár napos átutalás, vagy feltételhez kötött, halasztott fizetési lehetőség; a vevő a vásárlást követően nem viszi el a terméket, azt a társaság több hónapig is tárolja a vevő részére. A kialkudott ár a fentiek figyelembevételével kerül meghatározásra, de csak egy árat tüntetünk fel a számlán. Az árak képzésében szereplő „szolgáltatási” egységárak kalkulált értékei nem feltétlenül egyeznek meg azok tényleges beszerzési költségével. Azokat a belső informatikai rendszerben rögzítjük. A kialakított megoldás célja a társaság jövedelmezőségének nyomon követése, mivel az informatikai rendszer az árképzéshez használt tételeket automatikusan külön főkönyvi számlákra könyveli. Például értékesítünk 10 tonna terméket. A számlán 10 tonna 100.000 Ft/tonna = 1.000.000 Ft+áfa. Belső könyvelés: 800.000 Ft értékesítési árbevétel, 100.000 Ft szállítási szolgáltatás árbevétel, 50.000 Ft raktározási szolgáltatás, 50.000 Ft halasztott fizetés kamata (kamatbevétel). Kifogásolható-e a fenti gyakorlat számviteli és adózási szempontból? Az áfa a termékre meghatározott szerinti!

Kérdés: Kereskedőcég vagyunk, a külföldről vásárolt árut közvetlenül a partnerhez szállítjuk. Az árut FCA-paritáson vesszük át Szlovákiában, a szállítást mi bonyolítjuk le, az áru érkezési helye vevőnk raktára. A szállítási költséget eddig a készlet bekerülési értékének részeként könyveltük, ám felmerült, hogy e költségeket értékesítési költségként, igénybe vett szolgáltatásként kell könyvelni. Helyes az általunk alkalmazott gyakorlat?

Kérdés: Cégünk 2016-tól tevékenységi körét az építőipari kivitelezési tevékenységgel bővítette. Nagy a valószínűsége annak, hogy a 2017. üzleti év mérlegfordulónapján már lesznek olyan elkezdett munkák, amelyek szerződés szerint még nem teljesültek, így azokat számlázni nem lehet. Hogyan kell dokumentálni már megkezdett, de még be nem fejezett kivitelezési munkákat? Kell-e, illetve kinek kell azok teljesítését igazolni? Ezen munkák ellenértéke számlázás nélkül árbevételként kimutatható?

Kérdés: A tavaly alakult "A" építőipari kft. 918 000 kanadai dollár értékben vásárolt Magyarországon telket egy kanadai állampolgártól. Az ellenértéket a "B" nevű társult vállalkozása fizette ki, amelyet tagi kölcsönnek minősítettek. A "B" nevű cég átutalta a 918 000 kanadai dollárt, amelynek a forintosított értéke 192 145 E Ft. Az adásvételi szerződés napján érvényes árfolyam alapján az "A" cég könyveiben a telek mint áru 192 303 E Ft-tal szerepel. A "B" cégnél nem keletkezett árfolyam-különbözet. "A" cégnél az árfolyam-különbözet összegét a telek értékére kell elszámolni?

Kérdés: Az építőipari cég új lakások előállításához vállalkozási szerződés alapján alvállalkozói munkákat vesz igénybe 2016-2017. években. A lakások értékesítése 2017-ben lesz. 2016-ban csupán bérbeadásból származik árbevétele. Figyelembe vehető-e az ilyen típusú alvállalkozói munka a helyi iparűzésiadó-alap megállapítása során? (A kérdező idézi a Htv. alvállalkozói teljesítések értéke értelmező rendelkezését!) Ha igen, elszámolható-e az eladásra szánt lakások kivitelezéséhez 2016. évben igénybe vett alvállalkozói munkák díja a 2016. évi bérbeadásból származó árbevétellel szemben, illetve a 2017. évi lakásértékesítésből származó árbevétellel szemben csak a ténylegesen 2017. évben végzett alvállalkozói munka értéke vehető figyelembe?

Kérdés: Az ideiglenes iparűzési adó, a Htv. 37. §-ának (2a) bekezdése szerint a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenységek naptári napjain alapul. Ha a munka jellege miatt például első negyedévben kötünk szerződést a munkavégzésre, de az két időszakot fed le, például januárt és márciust, februárban a cég más városban dolgozik. Az önkormányzat szerint az egész negyedév napjait kell számolni. Véleményünk szerint csak január és március naptári napjait kell figyelembe venni, a megszakítás törvényi előírásai szerint. Esetünkben alapozási és tetőszerkezeti munkavégzések folynak, eközben nekünk nem kellett munkát végezni. Az önkormányzat másik ötlete, hogy a szerződést kell megbontani részleteire, csak akkor lehet a megszakítást figyelembe venni. Ez a megközelítés életszerűtlen, és nem is találtam rá jogszabályi előírást. Kérem az önök véleményét!