278 talált cikk a lízing kifejezésre

Kérdés: Társaságunk kiskereskedelmi tevékenységet folytat. Járműveket, alkatrészeket értékesít, és gépjárműjavítási szolgáltatást nyújt. A kérdéseim számlázással kapcsolatosak:
1. Ha az ügyfélnek a 12. hóban kiállítottunk egy számlát, amin különböző cikkszámú alkatrészek szerepelnek, majd a vevő január közepén ezekből 1 db árut visszahozott, mert nem lett megfelelő, és cserélné egy másik termékre, akkor a teljesítési dátumok hogyan alakulnak a sztornó és az új számla esetében? Kötelező visszatenni a 12. hóra a teljesítést attól függetlenül, hogy a terméket januárban hozta vissza, és a leltár addigra már lezajlott? Mi a helyes számlázás a teljesítéseket illetően, amit a NAV is elfogad?
2. A vevő 2024-ben előleget fizetett gépjárművásárlásra, azonban a jármű csak 2025-ben érkezett meg, és lízingkonstrukcióban vásárolta meg, ami azt jelenti, hogy a bankra szóló végszámla és a befizetett előleg az önerő részét képezi. Jelenleg úgy járunk el, hogy a bankra szóló végszámla teljesítési dátumával 2025-ben sztornóztuk a befizetett előlegszámlát, hisz maga az ügylet nem hiúsult meg, csupán átalakult. Ez így helytálló, vagy kötelező az eredeti 2024-es teljesítési dátumra sztornózni az előlegszámlát? (Nagyon sok ilyen ügyletünk van, és az anyavállalatunk nem engedi, hogy az előző, lezárt időszakokra könyveljünk vissza.)

Kérdés: Adott egy gazdasági társaság, amely személyautókat lízingel nyílt végű pénzügyi lízing keretében, majd ezeket a személyautókat bérbeadással hasznosítja. A bérbeadás 1-1,5 évig tart. Majd a bérbeadások lejárnak, és a társaság szándéka az, hogy ezen gépjárműveket értékesíti, ezért a lízinget lezárja, és megvásárolja a személyautókat. Helyesen jár-e el a társaság, ha ezen gépjárműveket átsorolja a készletek közé akkortól, amikortól a szándéka nem ezen gépjárművek bérbeadása (és nem is bérbeadással vagy saját használattal hasznosulnak), hanem az értékesítése? (A számviteli politikában is így szabályozná.) Ez azért fontos, mert ha nem helyes a készletek közé átsorolás, akkor az értékesítés egyéb bevétel lenne (nem számolva azzal, hogy az értékesítésnek az eredményét kellene egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként elszámolni), és nem értékesítés árbevétele? Vagy ha ez így nem szabályos, akkor hogyan jár el helyesen a társaság?

Kérdés: Pénzügyi lízing keretében beszerzett tehergépkocsira a cég fejlesztési tartalékot kíván feloldani. A tárgyieszköz-nyilvántartásban a teljes bekerülési érték szerepel. A feloldás mértéke a teljes bekerülési érték alapján számolható el, vagy pedig csak olyan összegig, amennyit a tárgyévi részletekben megfizetett? Zárt végű és nyílt végű pénzügyi lízing esetében is alkalmazható a feloldás?

Kérdés: Áfaalany kft. nyílt végű pénzügyi lízing keretében személygépkocsit lízingel. A személygépkocsi hibrid jellegű, elektromosan is használható. A lízing áfatartalmát útnyilvántartás alapján számolnánk el, amely alapján több mint 50%-os a hivatalos használat. Ha tisztán elektromosan használja, nincs benzinfogyasztás, a költség a töltési díjban mutatkozik. Az előző lízingelésnél, ami benzines személygépkocsi volt, költségként a cég a benzinszámlát számolta el. A hibrid személygépkocsi esetén mi a helyes költségelszámolási mód?

Kérdés: Egy alanyi áfamentes cég nyílt végű pénzügyi lízing keretében személygépkocsit szerzett be. A lízingcég által kibocsátott bizonylat alapján (ami áfát nem tartalmaz) a társaság a járművet nyilvántartásba vette. A kezdő lízingdíj áfatartalma része-e a bekerülési értéknek, azaz a beruházások között számoljuk el (ráaktiváljuk a bekerülési értékre)? A lízingcég számláiban a tőkerészre felszámított áfát egyéb ráfordításként könyveljük? A lízing lejáratakor a számlázott maradványértéket úgy könyveljük, mint a normál tőkerészleteket (azaz az áfát egyéb ráfordításként)?

Kérdés: Egy kft. Széchenyi Lízing Go konstrukció keretén belül zárt végű lízingszerződést kötött tehergépjármű beszerzésére. A lízinget finanszírozó cég által felszámított kamatra és kezelési költségre az 1368/21. (VI. 10.) Korm. határozat alapján a kft.-t állami kamat- és kezelésiköltség-támogatás illeti meg. A kft.-ben kamatra (T871), illetve kezelési költségre (T532) a lízingcég által a havi értesítőkön szereplő teljes kamat-, ill. kezelési költséget könyveljük a lízinggel mint kötelezettséggel szemben (K449), az állami támogatásokat pedig kötelezettségcsökkentő tételként egyéb bevételre (T449 – K967). (Ezek „Előlegezett kamat-, illetve kezelésiköltség-támogatás”-ként kerülnek feltüntetésre a havi értesítő mellékletében.) A lízingbe adó pénzügyi társaság felé a törlesztendő tőkével együtt a csökkentett kamat- és kezelési költség kerül megfizetésre, miközben a fizetési értesítőjükön mindig a teljes összeg szerepel, a fentiekben részletezett támogatásokat pedig csatolt mellékletekben vezetik le, és ott tüntetik föl az aktuálisan fizetendő összeget is. Helyes-e így a könyvelésünk? Vagy eleve a ténylegesen, tehát a támogatásokkal csökkentett fizetendő kamatot, ill. kezelési költséget kell T871-re és T532-re könyvelni? (A havi mellékletekben fizetendő nettó kamatot és kezelési költséget is külön oszlopban szerepeltetik.)
A másik kérdésem, hogy a beszerzett teherautóra mint műszaki eszközre igénybe vehetjük-e a Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti adóalap-csökkentő kedvezményt? A társaság villanyszereléssel foglalkozik, kereskedelmi, vendéglátóipari stb. létesítmények teljes körű villamos hálózatát építik meg, ehhez használják a teherautóikat a villanyszerelési anyagok szállítására (3,5 tonna alatti tehergépkocsikat szereznek be általában, és ahogy növekedett a rendelésállomány, a munkamennyiség, úgy növelték a beszerzendő járművek számát).
A harmadik kérdésem, hogy a Tao-tv. 22/A. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése szerinti társaságiadó-kedvezményt a teljes kamatra (vagyis amit a T871-re könyvelünk), vagy csak a támogatással csökkentett kamatösszegre (T871-ből a K967-re könyvelt összeget levonva) vehetjük igénybe?

Kérdés: Adott A kft. és B kft. Az A kft. szakszervizként működik, a B kft. használt személygépkocsikkal kereskedő cég. Mindkét cégben több tárgyi eszközként nyilvántartott személygépkocsi van, mivel karosszériajavítás, szervizelés esetén csereautókat biztosítunk ügyfeleink részére. Az egyik ilyen, A kft. tulajdonában lévő, tárgyi eszközként nyilvántartott autónkat a B kft. nevére átírattuk üzembentartóként, ugyanis kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén kedvezőbb a díjtétel, ha flottában kötjük azt meg. Hol kell megfizetni a cégautóadót, a tulajdonosnak vagy az üzembentartónak kell azt bevallania, befizetnie? Az üzemanyagköltség hol számolható el? Nyilvántartani, értékcsökkenést elszámolni az A kft.-ben fogom (csak a kedvezőbb biztosítás miatt írattuk át üzemben tartóként az autót a másik kft. nevére).

Kérdés: A társaság határozott idős tartós bérlet konstrukcióban bérelt egy tárgyi eszközt (személygépkocsi). A bérleti szerződés értelmében a futamidő végére meghatároztak egy maradványértéket. A szerződés szerint a futamidő lejártát követően a személygépkocsi visszaadása után a bérbeadó értékesíti az eszközt. Amennyiben az eszköz értékesítési ára meghaladja a szerződés szerinti maradványértéket, akkor a bérbeadó ezt a pozitív egyenleget a bérlő részére jóváírja. A bérleti szerződés letelt, a bérbeadó a személygépkocsit értékesítette, és a díjkülönbözetről kiállított egy nagy összegű negatív számlát. Ez a különbözet a tárgyévi bérleti díj összegét csökkenti, vagy tárgyévi egyéb bevétel, mivel a tárgyévre jutó bérleti díj összegét lényegesen meghaladja, vagy a teljes futamidőre vetítve kell az előző évek bérleti díját önrevízióval módosítani? Nyílt végű pénzügyi lízing esetén a lízingtárgy visszaadása során, amennyiben a maradványérték kisebb, mint a piaci ár, akkor ez a lízingcég által visszatérített különbözet a tárgyévi eredmény javára számolandó el, esetünkben a tartós bérlet esetén is ez lehet a megítélés?

Kérdés: A társaság nyílt végű pénzügyi lízingszerződés keretében személygépkocsit lízingel. Az ügyvezetés úgy döntött, hogy a futamidő végén meg kívánja vásárolni a személygépkocsit, és emiatt lemond a kezdőrészlet és a futamidő alatti áfa levonásáról, tehát nem kíván élni az 50%-os mértékű áfalevonási lehetőséggel. Ebben az esetben hogyan kell könyvelni a lízingeléshez kapcsolódó számlákat, a rendszeres lízingdíjakat és a jövőben a gépkocsi megvásárlásához kapcsolódó gazdasági eseményeket?

Kérdés: Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik számviteli nyilvántartásával, készletről tárgyi eszközzé, illetve tárgyi eszközről készletre történő átsorolásával kapcsolatban kérdezem:
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?