2555 talált cikk a nyilvántartás kifejezésre

Kérdés: Gondot okoz számunkra az Szt. 41. § (4) bekezdése szerinti céltartalék számítása. Első Mit jelent a folyósítás? Ha egy hitelszerződés lejárt (végtörlesztés nélkül), és lejárat után a felek új szerződést kötnek a fennálló tartozásra, de pénzügyi mozgás nincs, akkor az új szerződés időpontja tekinthető-e folyósításnak? Forgóeszköz-finanszírozáshoz kapcsolódó hitelek esetén gyakran több időpontban történik a felvétel, sőt lehet, hogy közben már volt törlesztés is, és utána újra felvétel. Ilyen esetben a folyósítás napját hogyan lehet, kell értelmezni? Forgóeszközhitelek esetén általában egy keretösszeg rendelkezésre tartási időszak szerepel a megállapodásban, ami sokszor semmilyen kapcsolatban nem áll a tényleges törlesztéssel. Ilyen esetben a hitel futamidejét a keretösszeg rendelkezésre tartásának szerződés szerinti utolsó napjával kell meghatározni? A folyósítás napja itt is érdekes, mert sok esetben újrakötik lejáratkor ezeket a keretszerződéseket, ilyen esetben az új szerződés napja tekinthető a folyósítás napjának? Bevallom, egyenlegében folyamatosan változó (pl. rulírozó) devizahitelek esetén szinte lehetetlen matematikai képletekkel leírni a 41. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat. Mi lehet a megoldás? Önök szerint hogyan kell a szükséges céltartalék összegét meghatározni ezekben az esetekben?

Kérdés: Társaságunk állami tulajdonú műemlék jellegű épületek felújítását végzi, amelyhez terveket rendel meg. A vételár ezeknek a terveknek a felhasználási jogát is tartalmazza. Hogyan kezelendő a felhasználási jog ellenértéke: ingatlanérték-növelő tételként, vagyoni értékű jogként, esetleg ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogként? Ez a kérdés társaságunk esetében azért is lényeges, mert a 2018. évi 134. törvény az állami tulajdonú ingatlanok esetében a szerzői jogok, illetve felhasználási jogok tekintetében is kimondja az állami tulajdonba kerülést. Ha társaságunk nem kezeli külön számviteli szempontból a felhasználási jogot (szerzői jogot), akkor milyen módon tudjuk kezelni annak átadását az állam, illetve a tulajdonosi joggyakorló részére? Véleményünk szerint tehát a felhasználási jog külön vagyoni értékű jogként kezelendő a számviteli nyilvántartásban is, hiszen ez egy forgalmi értékkel rendelkező, átruházható vagyoni értékű jognak minősül, amivel ráadásul el is kell számolnunk. Hangsúlyozom, hogy nem felhasználási díjat fizetünk a felhasználási jog jogosultjának, hanem mi leszünk a felhasználási jog jogosultjai. És véleményem szerint – mint ilyet – a számvitelben, illetve a könyvelésben is le kell követni, vagyis külön nyilvántartásba kell venni vagyoni értékű jogként (szellemi termék felhasználási joga). A kérdés még az, hogy – mivel ingatlanhoz kapcsolódó tervről beszélünk – melyik csoportban kell kimutatni: az ingatlanok között, vagy az immateriális javak között?

Kérdés: Szeretném a véleményüket kérni a szén-dioxid-kereskedelem, az ingyenesen kapott és a vásárolt szén-dioxid-kvóták számvitelével kapcsolatban. Korábban valamilyen támpontot nyújtott az egyik cikk, azóta viszont nagyot változott ez a terület. Egyre csökkenő arányú az ingyenesen kiosztott mennyiség, folyamatosan növekszik a vásárolt kvóta mennyisége és ára. Milyen esetben készlet és milyen esetben eszköz a nyilvántartott kvóta? Hogyan könyveljen az, aki csak a kötelezettség teljesítésére vásárol kvótát, és hogyan az, aki befektetési célból is? Immateriális jószág vagy készlet a kvóta? Milyen nyilvántartási értéket célszerű meghatározni? Időbeli elhatárolás vagy céltartalék a következő év áprilisában visszaadandó mennyiség? És hogyan kell könyvelni a visszaadást?

Kérdés: Cégünk vásárol egy – személyes márkaépítés, marketing-tanácsadás és tréningprogram tárgyú – workshop jellegű képzési rendszert, amit részben cégen belül, saját célra használna, részben pedig a szerző engedélyével, ezzel egyidejűleg külső partnercégeknek értékesítene. A vásárolt workshoprendszer elsődlegesen a szellemi termékek között kerülne aktiválásra. Kérdés, hogy az elgondolás megfelel-e a számviteli alapelveknek, valamint az, hogy továbbértékesítés esetén milyen módon és milyen értékben történik az immateriális javak közül a készletek közé történő átvezetés?

Kérdés: A Számviteli Levelek 443. számában megjelent 8489. kérdésre adott válaszra hivatkozva a kérdésem az alábbi: A kérdésre adott válasz számviteli elszámolását értem, és egyetértek a leírtakkal. Egy vállalkozásnak azonban egy ügylet adójogi oldalát is figyelembe kell vennie a döntései meghozatalakor. A személygépkocsi nyílt végű lízingje nagy adókockázatot (áfa) rejt magában azáltal, hogy ha a társaság levonja a lízingdíj adóját (vagy annak egy részét, pl. útnyilvántartás nélkül 50%-át), akkor a NAV megkérdőjelezi az áfa levonását egy olyan esetben, amikor a lízing futamideje pl. 3 év, a könyvelésben pedig 5 évben határozzuk meg a hasznos élettartamot, és a lízing végén úgy dönt a társaság, hogy megvásárolja maradványértéken az autót. A NAV vélelmezi, hogy már a lízing megkötésekor az volt a szándék, hogy végül megvegye a cég a személygépkocsit, hiszen 5 évig tervezte használni már az elején, függetlenül a 3 éves lízingfutamidőtől. Átminősítik visszamenőleg zárt végű pénzügyi lízinggé, és az áfa levonását jogosulatlan levonásként állapítják meg. Nem célszerűbb ebben az esetben a lízingszerződés szerinti 3 évben meghatározni a hasznos élettartamot, hiszen "béreljük" (nyílt végű lízing) az autót, és eredetileg 3 évig tervezzük használni, ha már annyi időre kötöttük meg a szerződést, majd ráérünk a 3. év végén eldönteni, hogy megvesszük-e vagy sem? Számvitelileg ez helytelen, vagy védhető adott esetben? Az Szt. szerinti értékcsökkenés a Tao-tv.-nél úgy is növelő, az adótörvény szerinti értékcsökkenést pedig be lehet állítani 20%-ra. Így társaságiadó-hiány sem állapítható meg a nagyobb összegű (3 év alatt 5 év helyett) költségelszámolás miatt. Amaradványértékkel kapcsolatban ugyanez a kérdés. Pl. a 3 évre megkötött nyílt végű lízing esetén valószínűleg nem véletlen, hogy a 3. év végére mekkora összegben lett meghatározva a szerződésben a maradványérték (vélhetően ennyi lesz még az értéke a 3. év végén). Milyen indokkal tudom alátámasztani, hogy ennél több vagy kevesebb összegben határozza meg a társaság a maradványértéket? Hogyan jár el helyesen (hogyan tud helyesen eljárni?) a társaság a fenti, 3 évre kötött nyílt végű lízing kapcsán a maradványérték és a hasznos élettartam meghatározása esetén, ha nemcsak a számviteli előírásokat, hanem az adójogi kockázatokat is figyelembe veszi? Indokolható-e az Szt. előírásai alapján a 3 éves hasznos élettartam és a lízingszerződés szerinti maradványérték meghatározása a könyvelésben?

Kérdés: Egy étterem házhoz szállítással is foglalkozna. A házhoz szállítást munkaviszony keretén belül futárokkal oldaná meg, akik a saját autójukat használnák. A cég érdekében megtett utakról a munkavállalók útnyilvántartást vezetnének, ez alapján a NAV-norma és -üzemanyagár alapján történne a költségtérítés. Ebben az esetben milyen főkönyvi számlára kell a költségtérítést könyvelni, illetve kivaalap-e a költségtérítés? (Ez nem kiküldetés.)

Kérdés: A kft. 90%-os kedvezménnyel vásárolhatott telefonkészüléket és laptopot egy telefontársaságtól. Az eladó a számlán feltüntette az eredeti árat, a kedvezmény összegét és a fizetendő összeget is. Kérem a gazdasági esemény kontírozását! A tárgyi eszközök nyilvántartásában milyen összeggel kell nyilvántartásba venni a vásárolt eszközöket? A laptop eredeti ára 500 E Ft.

Kérdés: Egy egyszemélyes társaság tulajdonos ügyvezetője fejlesztési tartalékot szeretne képezni 2020-ra. A tagi határozatot meghozhatja jogszerűen akár a beszámoló elfogadásával egyidejűleg (2021. 05. hónapban), vagy tavaly kellett volna meghoznia a döntést?

Kérdés: A Holding Zrt.-nek van egy leányvállalata, 100%-os tulajdoni részesedéssel. A leányvállalatból szétválás keretében kivált egy másik társaság. A kiváló társaság "vitte magával" a jogelőd leányvállalat saját tőkéjének egy részét. A tulajdonos Holding Zrt. hogyan és milyen értékkel könyveli a kiválással létrejött társaságban szerzett új részesedést?

Kérdés: Kérem tanácsukat az újonnan kivitelezésre kerülő ingatlan üzembe helyezési időpontjának helyes megállapításával kapcsolatban! A társaságnál a vállalkozási fő tevékenységet szolgáló új üzemcsarnok épül. A generálkivitelezővel kötött megállapodás értelmében az épületre vonatkozó használatbavételi engedélyt a generálkivitelező fogja a hatóságoknál igényelni azt követően, hogy az épület kivitelezése maradéktalanul megvalósult, az épület rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát hitelt érdemlően dokumentálták, az épület alkalmas a rendeltetésszerű és biztonságos használatra. Jelenleg a COVID-19-járvány eredményeképpen a használatbavételi engedély kiállítása az illetékes hatóság által előreláthatólag a szokásosnál lényegesen hosszabb időt fog igénybe venni. A társaság azonban a jogerős használatbavételi engedély megszerzését megelőzően birtokba veszi, és rendeltetésszerűen használni kezdi az épületet, üzembe helyezési jegyzőkönyvet vesz fel. A társaság aktiválhatja-e a beruházást, azaz megkezdheti-e annak terv szerinti értékcsökkenésének elszámolását már a vállalkozási tevékenység érdekében történő használatbavételi időpontjában, függetlenül attól, hogy az épületre vonatkozó hatósági használatbavételi engedély kiállítása nem történt meg?