Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. szeptember 2-án (89. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1830

[…] önköltségszámítás e módszere elsősorban a saját termelésű készletek közvetlen önköltségének meghatározásához használható, de alkalmazható a saját előállítású eszközök közvetlen önköltsége meghatározására is, bármilyen esetben. A műszaki adatok forintosítása Amikor az önköltségszámítás ezen módszerét alkalmazzák, akkor a műszaki adatokat forintosítani kell. A műszaki adatok forintosítása történhet: tervezett, illetve tényleges költségadatokkal; előkalkuláció: a termék-előállítás, a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt; közbenső kalkuláció: a termék-előállítás, a szolgáltatásnyújtás közben; utókalkuláció: a termék-előállítás, a szolgáltatásnyújtás befejezésekor. Az utókalkuláció sajátos esete a mérlegfordulónapon meglévő befejezetlen termék-előállítás, szolgáltatásnyújtás közvetlen önköltségének megállapítása. A norma alapján történő önköltségszámítás kiindulópontja az, hogy vannak – termékenként, megrendelt szolgáltatásonként – műszakilag megalapozott, naturális értékadatokat tartalmazó normák, amelyeket az aktuális értékadatokkal (költségadatokkal) forintosítani kell. Az értékelési, illetve az önköltség-számítási szabályzatban kell meghatározni, hogy a közvetlen önköltség megállapításához szükséges érték(költség)-adatokat ki, mikor, honnan, milyen formában szolgáltatja az önköltségszámítást végző részére. A késztermék, a félkész termék, az elvégzett szolgáltatás kalkulációs egysége közvetlen önköltségének meghatározása: a) közvetlen anyagköltség: a norma alapján közvetlenül felhasznált vásárolt anyagok mennyisége és a vásárolt anyagok tényleges (vagy utolsó), értékelési szabályzatban meghatározott bekerülési értékének szorzata, továbbá a közvetlenül felhasznált saját termelésű készletek mennyisége és azok tényleges, az értékelési, illetve az önköltség-számítási szabályzat szerint meghatározott közvetlen önköltségének szorzata; b) közvetlen bérköltség: a norma alapján közvetlenül igénybe vett munkaerő – szakképzettség szerint megbontott – munkaidő-ráfordításának időtartamára a munkaidő nyilvántartás alapján közvetlenül elszámolt bére; c) közvetlen bérek járulékai: az összes bérköltségnek a különböző kalkulációs egységekre, illetve költséghelyekre közvetlenül elszámolt közvetlen bérköltséggel csökkentett összege, továbbá az Szt. szerinti bérjárulékok, valamint az Szt. szerinti – a termelőtevékenységet végzőket terhelő – személyi jellegű egyéb kifizetések együttes öszszegéből a közvetlen bérköltséggel arányos rész (ennek megállapításához ismerni kell kalkulációs egységenként a kalkulációs egységekre, illetve költséghelyekre közvetlenül elszámolt bérköltséget, a főkönyvi könyvelésben pedig a személyi jellegű ráfordításokat legalább az Szt.-nek megfelelő bontásban kell vezetni); d) gépköltség: a számításba vett gépekről olyan nyilvántartást kell vezetni, amely nyilvántartás kalkulációs egységenként tartalmazza a termék-előállításhoz, szolgáltatásnyújtáshoz igénybe vett gépóramennyiségeket, külön kell – gépenként – gyűjteni az adott géppel kapcsolatos üzemeltetési költségeket, értékcsökkenési leírást, továbbá a karbantartás költségeit, és ezek együttes összegét kell az összes igénybe vett gépóra alapján elosztani (az osztással az egy gépóra közvetlen önköltségét megállapítani), az egy gépóra közvetlen önköltségével az adott kalkulációs egységet terhelő közvetlen gépköltséget megállapítani; e) egyéb közvetlen költség: a termék-előállításhoz, a szolgáltatásnyújtáshoz a norma alapján igénybe vett gyártóeszközök […]