El nem ismert teljesítés
Kérdés
A 2488. kérdésre adott válaszhoz kapcsolódóan további, az építőipari gyakorlatban előforduló esetekre szeretnék választ kapni. Ilyen eset, hogy a megrendelő az elvégzett munkáról a számlát befogadja, a szerződés mennyiségi és minőségi átvételét igazolja. A fizetési határidőben viszont felszólítás ellenére sem fizetett, likviditási problémáira hivatkozik, évekig elhúzza a fizetést, előfordulhat az, hogy közben felszámolásra is sor kerül. Véleményem szerint ilyen esetben jogos az árbevételkénti elszámolás.
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. április 27-én (128. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2597
[…] minősítése alapján – az Szt. 55. §-ában foglaltak szerint értékvesztést kell elszámolni. Ha felszámolásra kerül a megrendelő, akár a teljes követelés összegében kell értékvesztést elszámolni, majd behajthatatlan követelésként leírni. A leírtak alapján nyilvánvaló, a kivitelező és a megrendelő közötti kapcsolat sokkal inkább befolyásolja a megrendelő fizetőkészségét, mint a szabályozás. Kérdés második része: Előfordul, hogy a megrendelő mondvacsinált kifogást emel a teljesítésre, mert nem akar fizetni, hiszen tudja, hogy egy per akár évekig is elhúzódhat. Ilyen esetben is jogos az árbevétel elszámolása, ettől elváló esemény annak kifizetése. Véleményem szerint az árbevétel elszámolása nem köthető a bírósági döntés jogerőre emelkedése napjához, bármi is lesz annak a kimenetele. (Véleménye alátámasztására az egyik szaklapból idéz a kérdező. Az idézetre a válaszban visszatérünk). Valószínű, hogy a kérdező az általa leírtak gazdasági kihatását alaposan nem gondolta végig. Először a jogszabályi oldalról válaszolunk. A számviteli szabályozás alapvetően a Ptk. szerinti szerződéses kapcsolatokra épül. Jogszerűnek azt tekinti, ami szerződéssel alátámasztott. Ezért fogalmaz úgy az Szt. 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja, hogy a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek (az adott esetben a megrendelőnek) a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában rögzített vagy a készpénzben kapott – áfát nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt. Ha ezen követelmények nem teljesülnek (a megrendelő a szerződés szerinti teljesítést nem fogadja el, nem ismeri el a számlában rögzített ellenértéket), akkor a jogszabályellenesen kiállított számla szerinti értéket nem szabad árbevételként elszámolni. Ha mégis elszámolja a számlát kibocsátó, akkor egyrészt az Szt. tételes előírásait sérti meg, másrészt a bizonylati elv és bizonylati fegyelem, továbbá a számviteli alapelvek, a megbízható és valós összkép bemutatásának a követelményeit is, és magát a társaságot is gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozza. Vegyünk egy egyszerű példát. Az el nem ismert számla szerinti érték (az árbevétel) 10 000 E Ft + áfa. A közvetlen önköltség 8000 E Ft. Ha ezt a társaság […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. április 27-én (128. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2597
[…] minősítése alapján – az Szt. 55. §-ában foglaltak szerint értékvesztést kell elszámolni. Ha felszámolásra kerül a megrendelő, akár a teljes követelés összegében kell értékvesztést elszámolni, majd behajthatatlan követelésként leírni. A leírtak alapján nyilvánvaló, a kivitelező és a megrendelő közötti kapcsolat sokkal inkább befolyásolja a megrendelő fizetőkészségét, mint a szabályozás. Kérdés második része: Előfordul, hogy a megrendelő mondvacsinált kifogást emel a teljesítésre, mert nem akar fizetni, hiszen tudja, hogy egy per akár évekig is elhúzódhat. Ilyen esetben is jogos az árbevétel elszámolása, ettől elváló esemény annak kifizetése. Véleményem szerint az árbevétel elszámolása nem köthető a bírósági döntés jogerőre emelkedése napjához, bármi is lesz annak a kimenetele. (Véleménye alátámasztására az egyik szaklapból idéz a kérdező. Az idézetre a válaszban visszatérünk). Valószínű, hogy a kérdező az általa leírtak gazdasági kihatását alaposan nem gondolta végig. Először a jogszabályi oldalról válaszolunk. A számviteli szabályozás alapvetően a Ptk. szerinti szerződéses kapcsolatokra épül. Jogszerűnek azt tekinti, ami szerződéssel alátámasztott. Ezért fogalmaz úgy az Szt. 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja, hogy a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek (az adott esetben a megrendelőnek) a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában rögzített vagy a készpénzben kapott – áfát nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt. Ha ezen követelmények nem teljesülnek (a megrendelő a szerződés szerinti teljesítést nem fogadja el, nem ismeri el a számlában rögzített ellenértéket), akkor a jogszabályellenesen kiállított számla szerinti értéket nem szabad árbevételként elszámolni. Ha mégis elszámolja a számlát kibocsátó, akkor egyrészt az Szt. tételes előírásait sérti meg, másrészt a bizonylati elv és bizonylati fegyelem, továbbá a számviteli alapelvek, a megbízható és valós összkép bemutatásának a követelményeit is, és magát a társaságot is gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozza. Vegyünk egy egyszerű példát. Az el nem ismert számla szerinti érték (az árbevétel) 10 000 E Ft + áfa. A közvetlen önköltség 8000 E Ft. Ha ezt a társaság […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
