Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. október 7-én (229. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4731

[…] Ennek mérlegelésekor meghatározó, hogy a kiadás olyan eszközzel, olyan foglalkoztatottal, vagy olyan okból merül fel, amely eszközt, munkavállalót, tevékenységet az egyéni cég átvette, végzi. Ha ez fennáll, akkor a ráfordítás elismert költségnek tekinthető, és nem kell vele növelni az adóalapot. Az Szja-tv. 4. §-a (2) bekezdése alapján azonban ez esetben is az átvállalt tartozás a magánszemély bevételének minősül (és összevonandó jövedelemként adóköteles). 3. Az egyéni vállalkozó nyilvántartásában kimutatott meglévő, az egyéni cégbe be nem vitt tárgyi eszközzel kapcsolatban az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor, illetve magánszemélyként keletkezhet adókötelezettség. Az egyéni vállalkozó adókötelezettsége: Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor, a megszűnésre előírt szabályok alapján a tárgyi eszközök leltári értékét vállalkozói bevételként figyelembe kell venni, ha a nyilvántartott tárgyi eszköz beszerzési értéke 100 ezer – 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot nem haladta meg. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére előírt adókötelezettség megállapításakor a vállalkozói osztalékalapot növelni kell az 1-3 éven belül beszerzett tárgyi eszköz adóévben elszámolt értékcsökkenését meghaladó szerzési érték – 100%-ával, a tárgyi eszköz egy éven belüli beszerzésekor, – 66%-ával, a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli beszerzésekor, – 33%-ával a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli beszerzésekor. Adókötelezettség magánszemélyként Adókötelezettség terheli a magánszemélyt a korábban az egyéni vállalkozásban működtetett tárgyi eszközök, nem anyagi javak elidegenítésekor az ingatlan vagy ingó értékesítésre vonatkozó előírások szerint azzal, hogy szerzési értékként nem vehető figyelembe az az összeg, amelyet egyéni vállalkozóként költségként elszámolt a magánszemély. Áfakötelezettség Az Áfa-tv. 17. §-a (1) bekezdése alapján nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként (apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve hogy az az Áfa-tv. 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik. A 18. § (2) bekezdése szerinti feltétel, hogy a szerző a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, amely az egyéni cégre teljesül, b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az Áfa-tv.-ben szabályozott jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik, c) sem a szerzéskor, sem azt követően nem rendelkezik az Áfa-tv.-ben szabályozott jogállással, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas. Ugyanakkor az apportálót, (...) az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, az Áfa-tv.-ben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek a b) pontban említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek. Az egyéni cég az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény előírása alapján nem jogutódja az egyéni vállalkozónak, de az egyéni cégbe bevitt vagyonra teljesülnek az említett előírások apportálóra vonatkozó rendelkezései, ily módon az egyéni cégbe történő apportálás nem minősül termékértékesítésnek. Olvasói észrevétel (megjelent a Számviteli Levelek 232. számában – 2010.11.18.) Észrevétel: A Számviteli Levelek 229. számában a – 4731. számú kérdésre adott válasz szerint a megszűnő egyéni vállalkozó által az új egyéni cégébe bevitt vállalkozói vagyon (tárgyi eszközök) apportálásnak minősülnek, és mint ilyen, áfafizetési kötelezettséget nem keletkeztet, – 4732. számú kérdésre adott válasz szerint az egyéni céggé átalakuláskor áfakötelezettséget (az Áfa-tv. 17-18. §-ai alapján) nem keletkeztető apport történik. Jelzem, hogy a fenti megítélés nem helytálló. A szóban forgó átalakuláskor a megszűnő egyéni vállalkozónál a megszűnésre tekintettel áfafizetési kötelezettség áll fenn (azon vállalkozási vagyon tekintetében, amelyhez korábban áfalevonási jog társult). Ezen átalakulás apportként nem értelmezhető, továbbá áfafizetési kötelezettséget nem keletkeztető jogutódlásként sem minősíthető. A szerző válaszol: Tisztelt Olvasónk! A Számviteli Levelek 229. számában a 4731. és a 4732. kérdésekre adott válaszra adott – fenti kérdés szerinti – észrevételekkel a válaszadó egyetért. A szóban forgó kérdésekre adott válaszokban az apport alatt azokat a nem pénzbeli hozzájárulásokat, eszközöket értettük, amelyeket az egyéni […]