Mikrogazdálkodói beszámolónál az árfolyam használata
Kérdés
A 398/2012. Korm. rendelet alábbi előírásának értelmezéséhez kérem segítségüket. "A valutapénztárba bekerülő valutakészlet, a devizaszámlára kerülő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség könyv szerinti értékének csökkenéseit a könyv szerinti árfolyamon kell forintra átszámítani, egyedi értékeléssel, illetve ha ez nem lehetséges, akkor átlagárfolyamon." Ezek szerint a csökkenés nem könyvelhető a FIFO módszer alapján? Ha a vevő kiegyenlítését a bankból a vevő könyv szerinti értéken kell könyvelni, akkor a bankszámlán keletkezik árfolyam-differencia? A bankköltséget is napi árfolyamon kell könyvelni? Eddig a vevőn napi árfolyamon könyveltem, és a vevőn volt árfolyam-különbözet, a szállító kiegyenlítését pedig könyv szerinti értéken, a bankból FIFO módszerrel könyveltem.
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2017. január 12-én (358. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 7182
[…] kérdésben is leírt könyveléstől eltérően – nem lehet árfolyam-különbözet. Probléma akkor van, ha a vevő fizet devizában, valutában, amelyet a deviza-, a valutaszámlára a bekerülés napjára vonatkozó, az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani, és ez az árfolyam eltér a kiegyenlített vevő könyv szerinti árfolyamától.A Korm. rendelet valóban nem rendezi az előbbiek szerinti különbözet elszámolását. Tagadhatatlan, hogy a két árfolyam között különbözet van, amelyet mindenképpen eredményt módosító tételként kell elszámolni. Ennek érdekében indokolt a számlatükörbe beépíteni egy árfolyam-különbözeti számlát (3869), és ezen ütköztetni a kiegyenlítésre felhasznált deviza, valuta bekerülési árfolyamon számított értékét a kiegyenlített követelés könyv szerinti árfolyamon számított értékével.Könyvelése:– a vevő által átutalt deviza a bekerülés napjára vonatkozó MNB-devizaárfolyamon forintra átszámított értéke: T 386 – K 3869,– a kiegyenlített követelés könyv szerinti árfolyamon számított értéke: T 3869 – K 311,– ha a 3869. számlának Tartozik egyenlege lesz, azt árfolyamveszteségként (T 8762 – K 3869),– ha Követel egyenlege lesz, azt árfolyamnyereségként (T 3869 – K 9762) kell elszámolni.A valutaszámlán lévő valuta, a devizaszámlán lévő deviza felhasználását, csökkenését is könyv szerinti árfolyamon, illetve ha ez nem lehetséges, akkor átlagárfolyamon kell elszámolni, a FIFO módszert a Korm. rendelet nem említi. Mikor tekinthető a valutakészlet, a devizakészlet könyv szerinti bekerülési devizaárfolyamon kimutatottnak? Valójában akkor, ha a vállalkozó a valuta, a deviza bekerült mennyiségét és forintra átszámított értékét külön-külön tartja nyilván. Ez esetben a csökkenést a külön-külön nyilvántartott bekerülésekből, azok részbeni vagy teljes felhasználásával számolja el. Ez a FIFO módszertől annyiban tér el, hogy nem ír elő kötelező sorrendet (elsőként az utolsó is felhasználható!). Ebből azonban az is következik, hogy a vállalkozó a FIFO módszert alkalmazhatja.Viszonylag kevés valuta-, devizakészlet-növekedés esetén az egyes bekerülések külön-külön való […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2017. január 12-én (358. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 7182
[…] kérdésben is leírt könyveléstől eltérően – nem lehet árfolyam-különbözet. Probléma akkor van, ha a vevő fizet devizában, valutában, amelyet a deviza-, a valutaszámlára a bekerülés napjára vonatkozó, az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani, és ez az árfolyam eltér a kiegyenlített vevő könyv szerinti árfolyamától.A Korm. rendelet valóban nem rendezi az előbbiek szerinti különbözet elszámolását. Tagadhatatlan, hogy a két árfolyam között különbözet van, amelyet mindenképpen eredményt módosító tételként kell elszámolni. Ennek érdekében indokolt a számlatükörbe beépíteni egy árfolyam-különbözeti számlát (3869), és ezen ütköztetni a kiegyenlítésre felhasznált deviza, valuta bekerülési árfolyamon számított értékét a kiegyenlített követelés könyv szerinti árfolyamon számított értékével.Könyvelése:– a vevő által átutalt deviza a bekerülés napjára vonatkozó MNB-devizaárfolyamon forintra átszámított értéke: T 386 – K 3869,– a kiegyenlített követelés könyv szerinti árfolyamon számított értéke: T 3869 – K 311,– ha a 3869. számlának Tartozik egyenlege lesz, azt árfolyamveszteségként (T 8762 – K 3869),– ha Követel egyenlege lesz, azt árfolyamnyereségként (T 3869 – K 9762) kell elszámolni.A valutaszámlán lévő valuta, a devizaszámlán lévő deviza felhasználását, csökkenését is könyv szerinti árfolyamon, illetve ha ez nem lehetséges, akkor átlagárfolyamon kell elszámolni, a FIFO módszert a Korm. rendelet nem említi. Mikor tekinthető a valutakészlet, a devizakészlet könyv szerinti bekerülési devizaárfolyamon kimutatottnak? Valójában akkor, ha a vállalkozó a valuta, a deviza bekerült mennyiségét és forintra átszámított értékét külön-külön tartja nyilván. Ez esetben a csökkenést a külön-külön nyilvántartott bekerülésekből, azok részbeni vagy teljes felhasználásával számolja el. Ez a FIFO módszertől annyiban tér el, hogy nem ír elő kötelező sorrendet (elsőként az utolsó is felhasználható!). Ebből azonban az is következik, hogy a vállalkozó a FIFO módszert alkalmazhatja.Viszonylag kevés valuta-, devizakészlet-növekedés esetén az egyes bekerülések külön-külön való […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
