524 cikk rendezése:
1. cikk / 524 Üzembe nem helyezett könyvelőprogram könyvelése
Kérdés: Cégünk részére egy könyvelőprogramot számláznak szerződés szerint több ütemben. Részteljesítéssel 2024-re történt már számlázás, de a könyvelőprogramot csak 2025-től kezdjük el használni. A 2024. évre vonatkozóan a könyvelőprogrammal – mint immateriális jószággal – kapcsolatban számlázott érték könyvelhető a 16. beruházási számlára?
2. cikk / 524 Kapcsolt vállalkozás bizalmi vagyonkezelésnél
Kérdés: Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján mind a vagyonrendelők, mind a kedvezményezettek magánszemélyek. A vagyonkezeléssel megbízott gazdasági társaság (továbbiakban Vagyonkezelő) tulajdonos/ügyvezetője egy magánszemély, aki egyben mint vagyonrendelő, és mint kedvezményezett is érintett a bizalmi vagyonkezelési szerződés konstrukciójában. A Vagyonkezelő társaság másik (önálló) ügyvezetője a tulajdonos/ügyvezető gyermeke. A Vagyonkezelő társaság kezelésében lévő vagyontömeg (továbbiakban: Vagyontömeg) egy társaságot alapít (továbbiakban Társaság). A Társaság ügyvezetője ugyanaz a gyermek, mint a Vagyonkezelő társaságban. A Társaság a tevékenység végzését a tulajdonos (Vagyontömeg) által kamatmentesen nyújtott tagi kölcsönből finanszírozza.
Jól gondoljuk-e, hogy:
1. Fentiek alapján egyértelmű, hogy kölcsönösen fennáll a kapcsolt viszony (Tao-tv. 4. § 23. pontja alapján) a Vagyonkezelő, a Vagyontömeg és a Társaság között?
2. Ha az 1. pont szerinti kapcsolt viszony fennáll, akkor alkalmazható a kamatmentes tagi kölcsön vonatkozásában a Tao-tv. 18. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozat, amely a tagi kölcsön „piaci ár” alapján megállapított kamatösszegéről akként rendelkezik, hogy az abban meghatározott összeggel a Társaság az adóalapját csökkenti, míg a Vagyontömeg ugyanezzel az összeggel növeli?
3. A Vagyontömegnek az adóévben fenti tagi kölcsönön kívül csak egyéb értékpapírokból, banki betétekből származott bevétele, ezért a Tao-tv. 20. § (b) pontja alapján nem kell az adót megfizetnie a fenti tagi kölcsön (mint követelés) kapcsán a 2. pont szerinti nyilatkozata alapján.
Jól gondoljuk-e, hogy:
1. Fentiek alapján egyértelmű, hogy kölcsönösen fennáll a kapcsolt viszony (Tao-tv. 4. § 23. pontja alapján) a Vagyonkezelő, a Vagyontömeg és a Társaság között?
2. Ha az 1. pont szerinti kapcsolt viszony fennáll, akkor alkalmazható a kamatmentes tagi kölcsön vonatkozásában a Tao-tv. 18. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozat, amely a tagi kölcsön „piaci ár” alapján megállapított kamatösszegéről akként rendelkezik, hogy az abban meghatározott összeggel a Társaság az adóalapját csökkenti, míg a Vagyontömeg ugyanezzel az összeggel növeli?
3. A Vagyontömegnek az adóévben fenti tagi kölcsönön kívül csak egyéb értékpapírokból, banki betétekből származott bevétele, ezért a Tao-tv. 20. § (b) pontja alapján nem kell az adót megfizetnie a fenti tagi kölcsön (mint követelés) kapcsán a 2. pont szerinti nyilatkozata alapján.
3. cikk / 524 Halasztott adókövetelés – halasztott adókötelezettség
Kérdés: Cégünk a globális minimumadó hatálya alá tartozó cégcsoport magyarországi leányvállalata, és a központ utasítása szerint 2024-től be kellett vezetni a számviteli törvény szerinti halasztottadó-könyvelést, ezzel kapcsolatban merültek fel az alábbi kérdéseink.
I. Jól értelmezzük, hogy a mérlegbe kerülő egyenleg meghatározása során az alábbi sorrendet szükséges követni?
1. Halasztott adókövetelés és kötelezettség számított értékének meghatározása jogcímenként.
2. Halasztott adókövetelés realizálhatóságának vizsgálatával annak könyv szerinti értékének meghatározása.
3. A halasztott adókövetelés és -kötelezettség könyv szerinti értékének nettósítása a mérlegben, ha ugyanazon adóhatóság felé áll fenn.
II. A halasztott adókövetelés realizálhatóságát keletkezési jogcímenként indokolt vizsgálni, minden jogcímre külön-külön? Véleményünk szerint a mérlegtételekhez kapcsolódóan keletkező átmeneti halasztott adókövetelést keletkeztető különbözetek a gazdálkodás nyereséges vagy veszteséges mivoltától függetlenül, a releváns év adóalap-kalkulációjakor kvázi automatikusan visszafordulnak, így ezek realizálhatóságának külön vizsgálata nem indokolt, csak a mérlegen kívül keletkező tételeké (elhatárolt veszteség, adókedvezmények) az. Amennyiben az adott évben az adóalap negatív, abban már lecsapódtak a visszafordult halasztott adókövetelési tételek is, a veszteség realizálhatóságának a vizsgálata pedig meg fog történni.) A leányvállalatnál az elmúlt évben jövedelem- (nyereség-) minimum alapján került a társasági adó megállapítására, ahol a jellemzően átmeneti különbözetet eredményező adóalap-módosító tételekkel nem kell számolni, viszont az adókedvezmények és elhatárolt veszteség érvényesíthetőek a törvényi korlátokra tekintettel. Bár az így megállapított adó társasági adóként kerül könyvelésre, annak alapja nem a nyereség, hanem a korrigált összes bevétel 2%-a, így a számviteli törvény szerinti halasztott adókövetelés és -kötelezettség fogalom meghatározásának egyes pontjai irrelevánssá válnak. Amennyiben a cég úgy látja, hogy a következő néhány évben az adóalapja a jövedelem- (nyereség-) minimum alapján kerül megállapításra, indokolt-e a halasztott adókövetelés, -kötelezettség keletkezésének a vizsgálata és könyvelése, kimutatása a mérlegtételekhez, és a mérlegen kívül keletkező átmeneti különbözetekhez kapcsolódóan?
I. Jól értelmezzük, hogy a mérlegbe kerülő egyenleg meghatározása során az alábbi sorrendet szükséges követni?
1. Halasztott adókövetelés és kötelezettség számított értékének meghatározása jogcímenként.
2. Halasztott adókövetelés realizálhatóságának vizsgálatával annak könyv szerinti értékének meghatározása.
3. A halasztott adókövetelés és -kötelezettség könyv szerinti értékének nettósítása a mérlegben, ha ugyanazon adóhatóság felé áll fenn.
II. A halasztott adókövetelés realizálhatóságát keletkezési jogcímenként indokolt vizsgálni, minden jogcímre külön-külön? Véleményünk szerint a mérlegtételekhez kapcsolódóan keletkező átmeneti halasztott adókövetelést keletkeztető különbözetek a gazdálkodás nyereséges vagy veszteséges mivoltától függetlenül, a releváns év adóalap-kalkulációjakor kvázi automatikusan visszafordulnak, így ezek realizálhatóságának külön vizsgálata nem indokolt, csak a mérlegen kívül keletkező tételeké (elhatárolt veszteség, adókedvezmények) az. Amennyiben az adott évben az adóalap negatív, abban már lecsapódtak a visszafordult halasztott adókövetelési tételek is, a veszteség realizálhatóságának a vizsgálata pedig meg fog történni.) A leányvállalatnál az elmúlt évben jövedelem- (nyereség-) minimum alapján került a társasági adó megállapítására, ahol a jellemzően átmeneti különbözetet eredményező adóalap-módosító tételekkel nem kell számolni, viszont az adókedvezmények és elhatárolt veszteség érvényesíthetőek a törvényi korlátokra tekintettel. Bár az így megállapított adó társasági adóként kerül könyvelésre, annak alapja nem a nyereség, hanem a korrigált összes bevétel 2%-a, így a számviteli törvény szerinti halasztott adókövetelés és -kötelezettség fogalom meghatározásának egyes pontjai irrelevánssá válnak. Amennyiben a cég úgy látja, hogy a következő néhány évben az adóalapja a jövedelem- (nyereség-) minimum alapján kerül megállapításra, indokolt-e a halasztott adókövetelés, -kötelezettség keletkezésének a vizsgálata és könyvelése, kimutatása a mérlegtételekhez, és a mérlegen kívül keletkező átmeneti különbözetekhez kapcsolódóan?
4. cikk / 524 Vásárolt mezei leltár könyvelése
Kérdés: A vásárolt mezei leltárt számla alapján az alábbi módon könyvelem: 1. Vásárolt mezei leltár beszerzési számla alapján (nettó): T 51. Anyagköltség – K Szállítók; 2. Vásárolt mezei leltár készletre vétele: T 2 STK – K 58. STKÁV; 3. Felhasználás: T 58. STKÁV – K 2. STK. Helyes-e az eljárásom?
5. cikk / 524 Milyen beszámolót készíthet 2024-ben a kft.?
Kérdés: A kft.-nek az alábbi mutatói voltak az elmúlt üzleti években: 2022-ben a mérlegfőösszeg 2.750.000 E Ft, árbevétel 2.350.000 E Ft, létszám 40 fő. 2023-ban a mérlegfőösszeg 2.900.000 E Ft, árbevétel 4.400.000 E Ft, létszám 41 fő. A kft. nem anyavállalat, nem konszolidálásba bevont vállalkozás, tehát csak egyedi mutatói alapján kell besorolni a beszámoló formáját. Milyen beszámolót állíthat össze a kft. 2024. üzleti évben a megváltozott értékhatárok alapján?
6. cikk / 524 Vásárolt szolgáltatás igénybevétele
Kérdés:
Egy gazdasági társaság a munkavállalói részére cafeteriajuttatást ad, amely juttatás keretében a munkavállalók választhatnak olyan elemek közül, amelyek elszámolhatóságát a munkavállaló nevére és címére szóló számla ellenében térítik meg. Arra szeretnék választ kapni, hogy azon számla, amelynek a dátuma 2024. évi, elszámolható-e a 2025. évi cafeteriakeret terhére, vagy a számlának már mindenképp 2025. évinek kell lennie? Melyik év terhére lehet elszámolni azt a számlát, amely dátuma 2024, de 2025-ben megrendezendő eseményre szóló belépőt tartalmaz?
7. cikk / 524 Házaspár részére munkáltatói kölcsön
Kérdés:
Családi ház építésére szeretne a munkáltató kölcsönt adni. A munkavállaló házaspár mindkét tagja a cég alkalmazottja, a férjnek és a feleségnek is 10-10 M Ft kamatmentes kölcsönt szeretnének juttatni. A telek a férj nevén van, a ház felépítése után kívánják megosztani a tulajdonrészt, amiből a feleség 10%-ot kapna. A telek értéke kb. 80 M Ft, az épülő ház generálkivitelezési szerződésben rögzített összege 140 M Ft. A generálkivitelezési szerződésben mindketten építtetőnek minősülnek. Adható-e kölcsön a feleségnek is, amennyiben a tulajdonrészt csak a használatba vételi engedély után kívánják rendezni, vagy a kölcsön kiutalásáig már rendezniük kellene a tulajdonviszonyokat? A tulajdonviszony aránya befolyásolja az adható kamatmentes kölcsön összegét? Jól tudjuk, hogy a kölcsön szja-mentesen adható, mivel családi ház építéséhez kerülne folyósításra?
8. cikk / 524 Devizás előleg beszámításának árfolyama
Kérdés: A társaság szolgáltatásra vonatkozóan jelentős nagyságrendű devizás előleget fizetett az előző évben. A felek közötti megállapodás értelmében a szerződés szerinti teljesítés a tárgyévben történt meg, a végszámla kiállításra, az előleg beszámításra került. A szállítónak adott előleg az előző évben év végén az Szt. előírásainak megfelelően átértékelésre került a választott MNB-árfolyamra. A társaság élt az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének lehetőségével, azaz a devizás követelések, kötelezettségek forintértékének meghatározása során, az Áfa-tv. adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásait alkalmazza. Az Áfa-tv. rendelkezései alapján devizás előleg esetén az előleg átvételének, jóváírásának napján érvényes árfolyammal kell az előleg áfáját forintosítani. Ezért ezzel az árfolyammal történt az előleg számviteli nyilvántartásban történő könyvelése. A tényleges teljesítéskor a bruttó végösszegből le kell vonni az előleget, és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal forintosítani. Tehát csak az előleggel csökkentett összeg esetében alkalmazható a teljesítés napján érvényes árfolyam, az előlegnek megmarad az eredeti jóváírásnapi árfolyama. Az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének alkalmazására tekintettel értelmezésünk szerint a költség elszámolása, forintosítása során is több árfolyamot kell alkalmazni, az előlegnek megfelelő összegre az előlegnél alkalmazott árfolyamot és a végszámlából még fennmaradó összegre a végszámla-teljesítés napi árfolyamát. Kérdés, ha a devizaelőleg még az előző év(ek)ben került kifizetésre, és az előleg már az előző év végi árfolyamon van nyilvántartva, akkor a végszámla összegét milyen árfolyamon kell költségként forintban könyvelni? Az előzőekben vázoltak szerint az előlegnek megfelelő összeget az előleg jóváírásának, míg a még fizetendő összeget a teljesítésnapi árfolyamon, vagy a teljes összeget a végszámla teljesítésének napján érvényes árfolyam figyelembevételével kell forintosítani és költségként elszámolni? Függetlenül az általános forgalmi adó összegének forintosítása során alkalmazandó elszámolási szabálytól.
9. cikk / 524 Kamatmentes hitellel beszerzett eszköz nyilvántartása
Kérdés: GINOP-os támogatás keretén belül kamatmentes hitelt kaptunk tárgyi eszköz vásárlására. A beruházás megvalósult, a tárgyieszköz-kartonon jelöljük a pályázat megnevezését. A bank felé havonta törlesztjük a hitel tőkeösszegét, kamat felszámítására nem kerül sor. Külön főkönyvi számon meg kell-e jelennie a tárgyi eszköznek az 1-es, az adott tárgyi eszközre elszámolt tárgyévi értékcsökkenésnek az 5-ös és a kamatmentes hitelnek a 4-es számlaosztályban? Vagy elegendő, ha csak az analitikus nyilvántartásban jelöljük külön, a főkönyvi kivonatban nem jelenik meg?
10. cikk / 524 Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik nyilvántartása
Kérdés: Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik számviteli nyilvántartásával, készletről tárgyi eszközzé, illetve tárgyi eszközről készletre történő átsorolásával kapcsolatban kérdezem:
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
