918 talált cikk az ellenőrzés kifejezésre

Kérdés: Több ügyfelem esetében is felmerült már, hogy a magyar cég által végzett közösségen belüli termékértékesítés, szolgáltatás nyújtása esetén a külföldi, uniós partner állította ki a számlát önszámlázás keretében. A NAV tájékoztatója (A számlakibocsátók számlaadat-szolgáltatásának 2021. január 1-től hatályos szabályai) a következőket tartalmazza ebben a témában:
„…Ugyanakkor nem kell adatot szolgáltatni: … a belföldi adóalany által az Áfa-tv. területi hatályán kívül, a Közösség más tagállamában teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról, amennyiben az ügylet után a vevő, igénybe vevő köteles az adót megfizetni, és a számlát is, meghatalmazás alapján a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő állítja ki.”
Értelmezésem szerint Közösségen belüli partner által – önszámlázás keretében – készített számlát (amennyiben van erre vonatkozó megállapodás) nem kötelező a NAV online számlarendszerébe bejelenteni.
Kérdéseim:
– Jól értelmezem a fenti bekezdést, és a Közösségen belüli partner által kiállított önszámlázás keretében elkészült számlákat valóban nem szükséges a NAV online számlarendszerébe rögzíteni?
– Amennyiben nem jól értelmezem, és rögzíteni kell a számlát, azt milyen módon lehet megtenni? Kézi rögzítés keretében?
– Az áfabevallás 02-es sorába (termékértékesítés esetén), vagy szolgáltatásnyújtás esetében a 91-92-es sorába fel kell tüntetni a külföldi által önszámlázás keretében kiállított számla adatait?
– Az A60-as bevallásban szerepeltetni kell az önszámlázás keretében külföldi partner által kiállított számla adatait?

Kérdés: Egy kft. számviteli szabályzataival kapcsolatosan az alábbi eltérések tapasztalhatók: A Pénzkezelési Szabályzata (2021. évben kiadott, majd 2023. évben módosított). Véleményem szerint mindez nem felel meg az Szt. 14. §-a (5) bekezdése rendelkezéseinek, mivel a törvény szerint a kötelező szabályzatokat a számviteli politika részeként kell elkészíteni. Tehát a 2022-ben keletkezett Számviteli politika része a 2021-es, illetve 2023-as kiadású Pénzkezelési szabályzat. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a Pénzkezelési szabályzat kiadásának időpontjai a Számviteli politika kiadásától időben – 90 napot meghaladóan – elvált, így nem került(hetett) sor a Számviteli politika aktualizálására. A 2023-as Pénzkezelési szabályzat nem utal vissza a Számviteli politikára, amelynek részét képezi, így véleményem szerint nem összekapcsolható a 2022. évben kiadott Számviteli politikával sem. A 2023. évben bekövetkezett jogszabályváltozások átvezetése a társaság 2022. évben kiadott Számviteli politikájában nyilvánvalóan nem történhetett meg, tehát a 90 napos átvezetésielőírás-kötelezettség betartása sem teljesült a Számviteli politika esetében.
Kérdésem, hogy szakmai meglátásuk szerint hordoz-e megfelelési, pénzügyi vagy működési kockázatot, ha egy társaság:
– Szükséges-e a Számviteli politika 90 napon belül történő módosítása abban az esetben is, ha a változás belső döntés eredménye, nem pedig az Szt. módosítására vezethető vissza?
– Szabályszerűnek tekinthető-e az a szabályozás, amiben a Számviteli politika dátumozása eltérő a többi, annak keretén belül elkészítendő szabályzat dátumától (időben előre és/vagy vissza)?
– Mi az az eljárás – meglátásuk szerint –, amellyel egyértelműen igazolható, hogy egy társaságnál az adott részszabályozás a Számviteli politika részét képezi? (A Számviteli politika elfogadása taggyűlési határozattal, a Pénzkezelési szabályzatot az ügyvezető adta ki stb.)
– Hordoz-e megfelelési, pénzügyi vagy működési kockázatot a Számviteli szabályzatok időbeli összhangjának hiánya?

Kérdés: Számlamásolatot köteles-e kiállítani bármely szervezet, jogszabály van-e erre? Pl. közös képviselő vagy könyvelője a közös költségről?

Kérdés: A kft. jóváhagyó testülete a mérlegkészítés előtt a tárgyévre vonatkozóan a kiírás feltételeinek teljesülése végett prémiumot hagyott jóvá. Így a tárgyévre előírásra került a fizetendő prémium. A prémium kifizetése azonban nem történt meg a mérlegkészítésig, és a következő évben a prémium kifizetésére sem kerülhetett sor, mivel a társaság likviditása nem tette ezt lehetővé. A prémiumra jogosult ügyvezető, hogy segítse a társaság tevékenységét, lemond a következő évben a neki járó, előző évben elhatárolt prémium összegéről. Miként kell kezelni ezen ügyletet a két év tekintetében? A taggyűlés utólag visszavonhatja a jóváhagyott prémium kifizetését? Mivel jelentős tételről van szó, önellenőrzés keretében háromoszlopos mérleget kell készítenie a társaságnak, vagy nem érinti az előző évet az akkor még jogosan előírt prémium, és a tárgyévben az ügyvezető és a társaság között megszületett megállapodás alapján elengedett kötelezettségként kell kivezetni a járó, de ki nem fizetett prémiumot? Mi a helyes eljárás? És milyen adóvonzata lesz a társaságra vonatkozóan a két év tekintetében?

Kérdés: Van egy bt., amelynek a főkönyvi kivonatában már 2016-ban szerepelt egy 2 millió Ft összegű egyéb követelés és egy 2,5 millió Ft összegű egyéb kötelezettség. Sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy ezek kivel szemben voltak, illetve a korábbi főkönyvi kivonaton sincs, így nem tudjuk, mikor keletkeztek (valószínűleg 2013–2014-ben). A bizonylatok már nincsenek meg, a tulajdonos nem emlékezik, senki sem kérte azóta az összeget, az akkori könyvelő nem adott kartonokat. Kérdés, hogy ezek 2024-ben kivezethetők-e, vagy mikor írhatók le, milyen dokumentummal (háromoszlopos mérleg?). Milyen adóvonzata van? Van-e önellenőrzési kötelezettség?

Kérdés: Tehergépjármű külföldi tankolások áfáját az ELEKAFA nyomtatványon igényeljük vissza, amelynek az átfutási ideje majdnem két év. 2022. évi tankolások után az áfa-visszaigénylést 2023 szeptemberében adtuk be, az áfa összegét 2024 augusztusában kaptuk meg. 2022-ben a tankolások áfáját is, azaz a számlát bruttó módon anyagköltségként könyveltük. Hová könyveljük a 2024-ben visszatérített áfaösszeget, és hogy könyveljük helyesen a beérkező tankolási bizonylatok áfáját? Esetleg egyéb követelésként kellene (a külföldi adóhatósággal szemben) könyvelni a bejövő bizonylatok áfatartalmát rögtön a könyveléskor? Mivel éveken át húzódik a visszaigénylés folyamata, és nem biztos, hogy visszakapjuk a teljes összeget, szeretném tudni, hogyan tudjuk könyvelni szabályszerűen a számlákat és a visszatérített áfa összegét.

Kérdés: Egy tárgyi eszköz hibás összeggel lett aktiválva évekkel ezelőtt. Ez az eszköz személygépkocsi, amelynek maradványértéke sem lett meghatározva. A beszerzéshez kapcsolódó iratok alapján hogyan tudom ezt szabályszerűen javítani?

Kérdés: Egy vállalkozás megvásárolt egy használt épületet, amely korábban panzióként üzemelt. Ők lakásokká szeretnék azt átalakítani, és (ha lehet) 2 éven belül 5% áfával értékesíteni. (A vállalkozás egyébként használt lakások megvásárlásával és felújításával foglalkozik, amit nem tettek áfássá. A felmerült költségek után tehát áfát nem vonunk le.) Jól gondolom-e, hogy:
1. Ebben az esetben azonban az átminősítés miatt áfásan kell értékesíteni a felújított, átalakított ingatlanokat, és a felújítási költségek áfatartalma levonható akkor is, ha az átminősítés még nem történt meg, csak folyamatban van.
2. A beruházás végén a vállalkozás kapni fog egy használatbavételi engedélyt, és a 2 évet (ameddig áfásan kell értékesíteni) innen kell majd számolni.
3. Ha nem sikerül 2 éven belül eladni, akkor áfamentesen értékesíthető, és a korábban levont áfát önellenőrzéssel vissza kell fizetni.
Hogyan kell eljárni, ha a lakásoknak csak egy részét sikerül áfásan eladni? Mi a teendő a korábban levont áfával?

Kérdés: A társaság az általa végzett szolgáltatásról számlát bocsátott ki. A számla adatai: a számla kelte: 2024. január, az áfateljesítés kelte: 2024. január, fizetési határidő: 2024. január, a számlázási időszak: 2023. január. A számla áfát tartalmaz. A fenti számlát a főkönyvi könyvelésben vevőkövetelésként kell-e könyvelni az árbevétellel, illetve az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben, vagy a bevételek aktív időbeli elhatárolásaként kell kimutatni az árbevétellel és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben? A társaság által befogadott azonos tartalmú számla esetében a számlát szállítói tartozásként kell-e könyvelni a költséggel és egyéb rövid lejáratú követeléssel szemben, vagy passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni?

Kérdés: Kiskereskedelemmel és javítással foglalkozó (kerékpárüzlet és -szerviz) vállalkozó a jövőben euró fizetési eszközt is szeretne elfogadni a vásárlóitól. Hogyan kezelendő az euró fizetőeszköz, ha az üzletben az árakat csak forintban tüntetik fel? Hogyan kezelendő az euró, ha az üzletben forintban és euróban is feltüntetik az árakat? Amennyiben a pénztárgép alkalmas euróösszeg bevételezésére, mindenképpen azt kell használni? Állíthat ki a pénztárgép használata helyett eurószámlát? Mely esetben kell a pénztárgépbe euróban beütni a vásárlás összegét, és mely esetben kell az euróban fizetett – forintra átszámított – összeget? Amennyiben nem a pénztárgépbe ütik be a vásárlás összegét, hanem eurószámlát állítanak ki, az euróösszeget a pénztárgépbe betehetik? Ha nem, elég egy pénzkazettában gyűjteni? (A könyvelésben egyértelműen külön vezetendő a forint- és az európénztár.) Az euróösszegből mely esetben kötelező forintban visszaadni, és mikor adhat vissza euróban? Mely esetben kell szerepelnie a pénztárgépnyugtán euróban és mikor forintban a fizetendő végösszegnek? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz. Az üzletben való fizetéskor eltérhet ettől az árfolyamtól, alkalmazhat magasabb/alacsonyabb árfolyamot? Amennyiben eltérhet az MNB-árfolyamtól, a könyvelésben az MNB árfolyammal számított összegeket szerepeltetjük? Amennyiben a pénztárgépbe forintban ütik be az összeget, melyet euróban fizetnek ki, egy esetleges ellenőrzésnél nem probléma, hogy nem forintban van a kasszában a pénz?