359 talált cikk az éves beszámoló kifejezésre

Kérdés: Egy magyar kft., amely mikrogazdálkodói beszámolót készít, és bejelentette az MNB használatát az Áfa-tv. szerint, terméket értékesít egy EU-s tagállambeli adóalanynak. 1000 euró előleget kér a teljesítés előtt, amelyet a vevő átutalt. Ismereteink szerint a közösségi termékértékesítés során átvett vagy fizetett előleg nem keletkeztet adózási pontot, így sem az áfabevallásban, sem az összesítő nyilatkozatban nem szerepeltetendő. A kft. az előleg összegét a jóváírás napján érvényes MNB-euróárfolyamon tartja nyilván (350 forintos árfolyam), értelmezésünk alapján az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazandó, mivel nincs fizetendő áfa. A végszámla elkészítése során 3000 euró kerül kiszámlázásra, melyből 1000 euró előleg beszámításra kerül, így 2000 euró lesz a számla végösszege (360 forintos árfolyam). Az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján a forintosítást a Ptk. szerinti teljesítési dátum időpontjának megfelelő MNB-árfolyamon könyveljük. Az áfabevallás 02. sorában a teljes 3000 eurós adóalapot a teljesítés szerinti, 360 forintos árfolyamnak megfelelő forintösszegben mutatjuk ki. A 453-as előleg főkönyvi számon árfolyam-különbözetet számolunk el. Helyes-e az eljárásunk?

Kérdés: A számviteli törvény a 2020. évtől bevezette a "szerződés elszámolási egysége" fogalmát. A "szerződés elszámolási egysége" – áfát nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege, valamint a szerződés elszámolási egységére már elszámolt árbevétel közötti különbözet aktív vagy passzív időbeli elhatárolásként kerül kimutatásra az árbevétel növelésével vagy csökkentésével egyidejűleg. Mikrogazdálkodói beszámolónál kifejezetten tiltott az időbeli elhatárolás a csak két elszámolási időszakot érintő gazdasági események esetén. Egy mikrogazdálkodói beszámolót készítő szoftverfejlesztő cég esetén, év végén van olyan le nem zárt egyedi szoftverfejlesztési munka (kezdés: 2020. 09. 15., zárás: 2021. 03. 15.), amely két gazdálkodási évet érint, és a szerződés értelmében az egyedi szoftverfejlesztés csak a teljesítéskor számlázható ki. Ekkor hogyan számolható el az árbevétel és a 2020. évi bérköltség, valamint az egyéb 2020. évi közvetlen költségek? Mivel nincs eltérően szabályozva a mikrogazdálkodói beszámoló készítésében a "szerződés elszámolási egysége" szerinti elszámolás, emiatt – az időbeli elhatárolások használata mellett – alkalmazni kell a "szerződés elszámolási egysége" szerinti elszámolást, ha egyébként a többi, a számviteli törvényben szereplő feltétel (egyedi, a vevő meghatározhatja a termék vagy szolgáltatás jellemzőit) fennáll? Vagy az időbeli elhatárolások miatt nem alkalmazható a "szerződés elszámolási egysége" szerinti elszámolás? A 2020. évben a szoftverfejlesztő dolgozók e projektre jutó bérköltségét és az egyéb közvetlen költségeket a befejezetlen termelés (befejezetlen szolgáltatás) címén kell készletre venni?

Kérdés: 2021. január 1-jétől a számviteli törvény létszám alatt a foglalkoztatott munkavállalók átlagos létszáma meghatározást használja. Hogyan kell az Szt. szerint ezen létszámot számítani, milyen jogviszonyok számítanak bele, és hogyan kell éves szinten számítani? Például fb-tagok, akik tiszteletdíjat kapnak, de nem végeznek munkát, vagy egyszerűsített foglalkoztatottak, vagy fizetés nélküli szabadságon lévő kismamák, hogyan számítandók a munkavállalók átlagos létszámába? Kérem, szíveskedjenek a számítás módszeréről tájékoztatni, mivel ez az adat a beszámoló formáját és a könyvvizsgálati kötelezettséget is befolyásolhatja.

Kérdés: Éves beszámolót készítő gyártó középvállalkozás milyen árat használhat a készletek nyilvántartására? Az alapanyagot megvásárolja, ebből előállít készterméket, amit értékesít. Év végén marad alapanyagkészlet, befejezetlen és félkész termék. Ezek vonatkozásában milyen árat lehet alkalmazni?

Kérdés: Konszolidációnál, ha van egy társult cég, amelynek csak az eredményét konszolidáljuk, abban az esetben, ha ennek a társultnak van leányvállalata vagy társult vállalkozása, azokat konszolidálni kell a társulatba, és úgy kell a társult eredményét tovább konszolidálni?
Példa:
"A" cég 48%-kal tulajdonos "B" társaságban – ez társult vállalkozás. Ha "B" 90%-ban tulajdonosa "C"-nek, akkor őt teljeskörűen konszolidálni kell "B"-be, és az így kapott eredményt konszolidáljuk "A"-ba? Ha "B" 45%-ban tulajdonosa "C"-nek, akkor ez "A" szempontjából 21,6%, így az ő eredményét konszolidálni kell "B"-be, és az így kapott eredményt konszolidáljuk "A"-ba? Ha "B" 20%-ban tulajdonosa "C"-nek, akkor vele már nem kell foglalkozni, mert az "A" cég részesedése 9,6%, így ő már nem társult? Vagy mivel a "B"-nek társultja, ezért a "B"-be kell konszolidálni az eredményt, és az így kapott "B"-t kell konszolidálni "A" cégbe?

Kérdés: A kft. 2016-ban értékesítette a visszavásárolt üzletrészt a könyv szerinti érték 10 százalékáért. Az adásvételi szerződést az egyik tulajdonos megtámadta és pert indított. Az elsőfokú bíróság kimondta az adásvételi szerződés érvénytelenségét, amelyet a másodfokon eljáró bíróság 2020 októberében helybenhagyott, és az eredeti állapot visszaállítására kötelezte a vevőt és az eladót. Hogyan és mikor kell könyvelni az eredeti állapot helyreállítását, annak figyelembevételével, hogy a Cégbíróság az eredeti állapotot csak 2020-ban tudja helyreállítani?

Kérdés: "A" vállalat részesedést vásárol "B" vállalkozásban 51%-ban. "A" vállalat konszolidált beszámoló készítésére kötelezett a magyar szabályok szerint (IFRS-alkalmazásra nem kötelezett). 20×1 évben teljeskörűen bevonásra kerül. 20×2 év folyamán részesedése 40%-ra csökken, "B" társaságot társult vállalkozássá minősítik át. Az év végi konszolidáció során "A" vállalat a konszolidált beszámolójában a társult vállalkozásra független piaci értékbecslés alapján "B" vállalat részesedésének felértékelése mellett dönt. Az Szt. 130. § (1) értelmében a társult vállalkozás nem teljes körű bevonása az anyavállalat vagy a konszolidálásba bevont leányvállalat mérlegében kimutatott könyv szerinti értékkel, vagy a törvényben meghatározott időpontban érvényes saját tőkéből a konszolidálásba bevont vállalkozás tulajdoni hányadára jutó értékkel lehetséges. De van egy olyan kitétel, hogy ez az összeg nem lehet magasabb, mint a konszolidálásba bevont vállalkozás könyveiben szereplő részesedés beszerzési értéke. A fenti (vagy más) paragrafus tiltja-e az equity módszerrel konszolidált társaságokra értékhelyesbítés kimutatását, felértékelését? Helyesen járt-e el "A" vállalat azzal, hogy a konszolidált beszámolójában a "B" vállalatban lévő 40%-os részesedés könyv szerinti értéke és értékbecslésben megállapított piaci értéke közti pozitív különbözetet a befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése (illetve értékelési tartalék) soron mutatta ki?

Kérdés: Társaságunk úgy véli, hogy a 2006. évi IV. törvény 160. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével a tőkekivonás megfelelő számviteli kezelése körül bizonytalanság alakult ki, ezzel kapcsolatosan kérjük a segítségüket. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az új Ptk. 3:202-3:203. §-ai szerinti tőkekivonás esetén a Ptk. nem írja elő az Szt. 21. §-ában meghatározott közbensőmérleg-készítési kötelezettséget. Ugyanakkor – tapasztalatunk szerint – közbenső mérleg elkészítésével a tőkeleszállítás körülményeit célszerű alátámasztani. A gyakorlati problémát abban látjuk, hogy amennyiben a tag a közbenső mérleg alapján kívánja meghatározni a kivonható tőke nagyságát, a törtidőszak adózott eredménye felosztásra kerülhet-e vagy sem? Amennyiben a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény is felosztásra kerülhet a tőkekivonás során, akkor ennek számviteli kezelése pontosan hogyan történik a saját tőkét és a taggal szemben fennálló kötelezettségét illetően a társaság könyveiben? Kérdésünk másrészt arra vonatkozik, hogy ha a fenti jogszabályok alapján a társaság a tőkekivonás mellett dönt, akkor hogyan kell eljárni a jegyzett tőkén felüli egyéb tőkeelemek vonatkozásában: pontosabban az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontjában, 37. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy a jegyzett tőke kivonásának arányában kötelező a tagnak kiadni az egyéb tőkeelemeket, vagy a tag ettől az aránytól eltérhet? Amennyiben a tőkekivonásra vonatkozó határozatban a tulajdonosok kizárólag a jegyzett-tőke-csökkentés mértékéről, módjáról és annak végrehajtásáról rendelkeznek, abban az esetben a saját tőke további elemeinek arányos csökkentésétől eltekinthet-e a társaság, vagy ezzel megsérti az érvényben lévő jogszabályokat? Az utóbbi esettel kapcsolatban, a jogellenes magatartás utólagos megállapításánál pontosan mely jogszabályra hivatkozhat a hatóság, illetve milyen következményekre, szankciókra számíthat a társaság?

Kérdés: Az egyik ügyfelem úgy döntött, hogy az ő és a felesége tulajdonában álló közkereseti társaságot beolvasztja a szintén azonos tulajdonosi körrel bíró kft.-jébe. A kkt. kataadózást választott, és bevételi nyilvántartást vezet. Ilyen esetben miként kell eljárni a vagyonmérleg-tervezetek és végleges vagyonmérlegek elkészítése során? A kkt.-nek a fordulónapra készítünk egy mérleget oly módon, mintha áttérne pl. a Tao-tv. hatálya alá? Az erre vonatkozó jogszabályi hely érdekelne. Nem igazán találom az ide vonatkozó paragrafust.

Kérdés: Jól értelmezem-e a törvényeket, hogy az állam által közérdekű céllal alapított vagyonkezelő alapítványok, amelyek az államiból a magánszektorba kerülő felsőoktatási intézmények fenntartására jönnek létre, kizárólag a számviteli törvény szerinti éves beszámolót készíthetnek? Következtetésemet az alábbiakra alapozom: A 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 4. §-a (2) bekezdése alapján a vagyonkezelő alapítványoknak nem elegendő csak a Korm. rendelet beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére tett előírásait figyelembe venni, hanem a 2019. évi XIII. tv. és az Szt. ide vonatkozó pontjait is tanulmányozni kell. Amennyiben csak a Korm. rendelet 7. és 8. §-át néznénk, úgy az értékhatárok alapján ezen vagyonkezelő alapítványok a Korm. rendelet szerinti egyszerűsített éves beszámolót is készíthetnének, azonban az Szt. 9. §-ának (3) bekezdése alapján a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót, azaz kötelező az Szt. szerinti éves beszámoló. A gazdálkodó az Szt. 3. §-ának (1) bekezdése alapján az egyéb szervezet is, azaz az alapítvány. Az Szt. 3. §-ának (15) bekezdése alapján közérdeklődésre számot tartott gazdálkodó az, aki a 2007. évi LXXV. törvény 2. §-ának 19. pontja annak mond. A hivatkozott törvény 2. §-a 19. pontjának b) alpontja azon gazdálkodókat is közérdeklődésre számot tartónak minősíti, amelyeket jogszabály annak minősít. Minden állam által alapított vagyonkezelő alapítványra külön-külön törvény vonatkozik, az 1. § (1) bekezdése leszögezi, hogy ezen alapítványokat közérdekű vagyonkezelői alapítványként kell létrehozni, tehát ez nem opció, hanem törvényi előírás. Véleményem szerint az Szt. szerint az éves beszámolókészítési kötelezettséget erősíti meg a 2019. évi XIII. tv. 10/A. §-ának (2) bekezdése is, amely előírja, hogy az állam által teljesített vagyoni juttatás felhasználása bemutatásának az Szt. szerinti éves beszámolóval kell eleget tenni.