371 talált állásfoglalás a javítás kifejezésre

Kérdés: A társaság egyik partnerével kötött, 5 évre szóló bérleti szerződés alapján kaució fizetésére kötelezett. A bérleti szerződés a kaucióra vonatkozó szabályként a következőket tartalmazza: bármely fizetési kötelezettség, illetve pénzkövetelés teljesítése (bérletidíj-hátralék, üzemeltetésiköltség-hátralék, kötbér, kártérítés, kártalanítás vagy más fizetési hátralék, késedelmi kamat, a természetes elhasználódást meghaladó állagromlás, javítási költség, nem rendeltetésszerű használat során okozott károk megfizetése, megszűnése esetén a kártérítési követelés kielégítésére, a kiürítés elmulasztása miatt keletkező költség). A felsorolás alapján a kaució jövőbeni ügyletekre vonatkozik, azonban nem feltétlenül éven túli időszakra, mert a szerződésben nem szerepel, hogy a kauciót csak és kizárólag a lejáratot követően kell visszatéríteni. Mi egyéb rövid lejáratú követelésként kezelnénk. A könyvvizsgáló a befektetett eszközök közé sorolná. A befektetett pénzügyi eszközök számviteli törvény szerinti definíciója szerint a fenti, a bevezető szerinti kaució nem felel meg ennek a fogalomnak. A fent leírt esetben az adott kauciót miként kell kimutatni a mérlegben? Miként kellene kimutatni, ha a hosszú távú szerződésben egyértelműen jelezve lenne, hogy a kauciót csak a szerződés lejáratakor kell visszafizetni?

Kérdés: Egy társaság székhelye 2026. július 1-jével Budapestről egy olyan magyarországi településre került, ahol helyi iparűzési adó nincs bevezetve. Budapesten a székhelyváltozást követően telephelye nem maradt. A társaság előző évi HIPA-adóalapja 100 millió Ft alatt volt. A társaságnak vannak munkavállalói és tárgyi eszközei is, azonban ezek nem köthetők egyértelműen egyik településhez sem. A munkavállalók esetében sincs olyan állandó munkavégzési hely, amely alapján egyértelmű települési hozzárendelés lenne lehetséges. A 2026. évi HIPA-bevallásban milyen módszerrel kell a teljes éves vállalkozási szintű HIPA-adóalapot a két település között megosztani? Alkalmazható-e ebben az esetben a Htv. 3. számú melléklete szerinti személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszer? Amennyiben igen, hogyan kell a településhez közvetlenül nem köthető munkavállalók személyi jellegű ráfordítását figyelembe venni az évközi székhelyváltozás miatt? Helyes-e az az eljárás, amely szerint – feltételezve, hogy a munkavállalók tényleges irányításának helye követte a székhelyet – a székhelyváltozás előtti időszakban elszámolt személyi jellegű ráfordítás Budapesthez, míg a székhelyváltozást követő időszakban elszámolt személyi jellegű ráfordítás az új székhely szerinti településhez kerül, és ezek arányában osztjuk meg a teljes 2026. évi HIPA-adóalapot? Vagy az évközi székhelyváltozás esetére ettől eltérő, például időarányos vagy más speciális megosztási szabályt kell alkalmazni? Kérjük annak megerősítését is, hogy a HIPA-t be nem vezető új székhely szerinti települést az adóalap-megosztás során figyelembe kell venni, és az erre a településre jutó adóalaprész után helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettség nem keletkezik.

Kérdés: Munkavégzés során a mezőgazdasági permetezőgép árokba borult, több tíz millió forintos kár keletkezett. A biztosító a kár egy részét megtérítette. A permetezőgép helyreállításával kapcsolatos költségeket karbantartási költségként vagy egyéb ráfordításként kell kimutatni?

Kérdés:

I. Tényállás
Egy magyar társaság (a továbbiakban „Társaság”) munkaviszonyban álló munkavállalója a Társaság tevékenységének ellátásához szükséges kis értékű tárgyi eszközöket (pl. fülhallgató, monitor, egér) vagy egyéb eszközöket (pl. irodabútor) vásárolt webshopon keresztül. A webshop a számlát nem a Társaság, hanem a munkavállaló nevére állította ki. A magánszemély nevére kiállított számla javítására utólagosan nincs lehetőség. Az eszközök beszerzésére a Társaság gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó feladatok ellátása érdekében került sor, és az eszközöket a beszerzést követően kizárólag vagy döntő részben a Társaság üzleti tevékenysége során használják. A Társaság a beszerzés ellenértékét a munkavállaló részére meg kívánja téríteni, illetve az eszközöket a könyveiben nyilvántartásba kívánja venni. A Társaság álláspontja szerint a gazdasági esemény tényleges tartalma alapján az eszközök a Társaság érdekében kerültek beszerzésre, ugyanakkor kérdéses, hogy a munkavállaló nevére kiállított számla milyen módon alkalmas a számviteli elszámolás és az adójogi megítélés alátámasztására.
Kérdéseink:
1. Helyesen jár-e el a Társaság, ha a munkavállaló nevére kiállított számla ellenértékét a munkavállaló részére megtéríti, és az eszközt saját könyveiben eszközként vagy költségként elszámolja?
2. Az így elszámolt költség/ráfordítás társasági adó szempontjából elismert költségnek minősül?
3. Amennyiben a Társaság jogosult az eszköz bekerülési értékének elszámolására, milyen dokumentumok alkalmasak annak igazolására, hogy az eszköz ténylegesen a Társaság üzleti tevékenységét szolgálja, és a gazdasági esemény a Társaság érdekében merült fel?
4. A munkavállaló nevére kiállított számla alapján megtérített összeg a munkavállaló oldalán keletkeztet-e adóköteles jövedelmet, amennyiben az eszköz a Társaság gazdasági tevékenysége érdekében került beszerzésre és használatra?
5. A Társaság könyvvezetése szempontjából megfelelő megoldásnak minősül-e, ha a megtérítendő ellenértéket a munkavállalóval szembeni kötelezettségként számolja el, majd annak megtérítésével zárja a gazdasági eseményt?
6. Mennyiben változtat az elszámolás módján, ha a fenti gazdasági esemény pénzügyi teljesítése a munkáltató vállalati bankkártyájával/hitelkártyájával kerül kifizetésre, de a számla a magánszemély nevére szól?
Tekintettel arra, hogy az eszközök beszerzéséről nem áll rendelkezésre a Társaság nevére kiállított számla, véleményünk szerint a munkavállalónak térített vagy a kereskedőnek kifizetett ellenértéket egyéb ráfordításként kell elszámolni, és társaságiadóalap-növelő tételként szükséges beállítani. Milyen megoldással lehet elérni, hogy a Társaság fel tudja venni az eszközöket a nyilvántartásaiba, és értékcsökkenést tudjon elszámolni utánuk?

Kérdés: Társaságunk a hálózatról leszerelt, javításra váró transzformátort piaci értéken készletre veszi az anyagok között, majd külső vállalkozóval vagy saját javítóüzemében megjavítja. A külső vállalkozó javítási költsége a megjavított transzformátor értékét növeli az anyagok között. Hogyan helyes elszámolni a saját javítóüzemben megjavított transzformátor költségét? Mondható-e, hogy a külső vállalkozó által javított transzformátor anyag, a saját javítóüzemben megjavított pedig késztermék, ha mindkét esetben a megjavított transzformátor visszakerül a hálózatra?

Kérdés:

A le nem vonható áfa mikor bekerülési érték? Az Szt. 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján: „az előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa a bekerülési érték részét képezi”. A 47. § (3) bekezdése alapján: „a bekerülési értéknek nem része a levonható áfa, továbbá az Áfa-tv. szerint megosztott előzetesen felszámított áfa le nem vonható hányada”. (Ez egyéb ráfordításként kerül elszámolásra.) A fentiek alapján az alábbi esetek közül melyiket kell bekerülési értékként (vagy üzemanyagköltségként, igénybe vett szolgáltatásként) vagy egyéb ráfordításként elszámolni? A társaság kizárólag áfás tevékenységet végez.

Kérdés: Orvosi eszközöket gyártó cégnél előfordul, hogy az eladott eszköz meghibásodik. A partner ilyenkor a gépet visszaküldi Magyarországra. Az eszköz vámolásához a partner kiállít egy számlát, amelyen jelzi, hogy nem kell majd kifizetni, csak a vám miatt állította ki. Amikor a cég megjavítja az eszközt, és visszaküldi a vevő részére, akkor ki kell állítani – legalább – egy pro forma számlát, hogy a vámon átjuthasson a termék. Mi a jó megoldás erre? A partner is kiállít egy számlát, és amikor visszamegy a termék, akkor a cég is állítson ki számlát, így a kettőt kompenzálva kifut a vevő/szállító egyenleg? Vagy maradjunk a pro forma számla kiállításánál, és a partner számláját ne könyveljük, így biztosítva, hogy a megfelelő gazdasági eseményt tükrözze a könyvelés? Melyik lenne a legjobb megoldás, ha sem ide, sem visszafelé az eszköz utaztatása után nem lesz fizetési kötelezettsége egyik félnek sem?

Kérdés: Egy társaság kis tehergépjárműve balesetet szenvedett, a járművet megjavíttatta. A javító cég a javítási számlát kiállította, a biztosító kártérítésként megfizette a nettó érték 90%-át, a javíttató cég az áfát átutalta. A javítást végző cég úgy döntött, hogy az önrésznek megfelelő nettó érték 10%-át a javíttató cégnek elengedi, erről nyilatkozatot is kiadott. Az elengedett kötelezettséget kapó cég az elengedett összeget egyéb bevételként elszámolta. Jól értelmezem az illetéktörvény 17. § (1) bekezdés n) pontja szerint, hogy ez a két cég közötti követeléselengedés illetékmentes? Ha igen, bejelentési kötelezettség terheli a kapó céget?

Kérdés: 2025. évre vonatkozóan az OBR rendszerébe hibás alapítói határozatot töltöttem fel. A beszámoló, a kiegészítő melléklet és a független könyvvizsgálói jelentés hibátlanul lettek feltöltve, csak az alapítói határozatból véletlenül nem a végleges verzió. Ilyenkor az egész beszámolót passziváltatni kell? Mivel azt olvastam, hogy csatolmányok cseréjére nincs lehetőség, kivéve a könyvvizsgálói jelentés. Ha passziváltatom a beszámolót, akkor automatikusan a mellékletek is passziválásra kerülnek? Tehát fel tudom tölteni újra a helyes alapítói határozattal együtt? Illetve azt olvastam, hogy a cégbejegyzésre jogosult képviselőnek kell nyilatkoznia a javításról, ennek birtokában lehet a passziválást elindítani. A gyakorlati teendőkről és folyamatról szeretnék információt kapni, hogy mit kell az OBR felületén ilyenkor csinálni, és milyen plusznyilatkozattal kell még rendelkezni?

Kérdés: Bérbeadással foglalkozó cég felmondja egyik bérleti szerződését az ügyfél nemfizetése miatt. Szerződés szerint a bérlet 2 évig nem mondható fel rendes felmondással (1 év telt el a szerződés megkötése óta). Abban az esetben, ha a bérlőnek felróható okból megszűnik a szerződés ezen időszak alatt (nemfizetés miatt a bérbeadó felmondja), a bérlő hathavi bérleti díjnak megfelelő összegű meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezett. Az eszköz visszavétele után átvizsgálásra került a bérelt eszköz, amely javításra, helyreállításra szorul. Az eszköz javítását a bérlővel szeretné a bérbeadó kártérítésként megtéríttetni. A kártérítést és a meghiúsulási kötbért nem számlázza a bérbeadó, ezeket az áfa hatályán kívüli tételként kezeli. A bérbevevő a bérleti szerződés aláírásakor kauciót adott a bérbeadónak. Helyesen jár el a bérbeadó, ha a kaucióval akként számol el, hogy a kauciót nem utalja vissza, hanem kiegyenlíti belőle a meghiúsulási kötbért, illetve a bérlő kártérítési kötelezettségét? Helyesen jár-e el a bérbeadó, hogy áfahatályon kívüli tételként kezeli a meghiúsulási kötbért, illetve a kártérítést?