1044 talált cikk a külföld kifejezésre

Kérdés: Társaságunk az idegen pénznemben kiállított számlákat a számviteli politika alapján választott árfolyamon átszámítva könyveli, forintban. A levonható áfa tekintetében pedig a bizonylaton megjelenő forintösszeg kerül könyvelésre. Ezáltal az áfabevallásban az adóösszegek a partner adatszolgáltatásával egyező összegben, míg az adóalapok eltérően kerülnek bele a belföldi összesítő jelentésekbe. Hogyan oldható fel az az ellentmondás, hogy egyszerre feleljünk meg a számviteli törvény és az Áfa-tv. rendelkezéseinek?

Kérdés: Egy általános forgalmi adózást alkalmazó kft. személygépkocsit bérel egy német GmbH-tól, amely a leányvállalata, piaci áron. A kft. levonhatja-e a bérleti díj után felszámított áfa 50%-át?

Kérdés: Társaságunk Magyarország területén elektromosautó-töltési szolgáltatást vesz igénybe egy németországi székhelyű cégtől. A német cég az erről szóló számlán a szokásos adatokon kívül feltünteti a közösségi adószámát (DEXXXXXXXXX) és a társaságunk közösségi adószámát (HUXXXXXXX), valamint a „Fordított adózás” megjegyzést. A töltési szolgáltatás ellenértékének áfa nélküli nettó összegét számlázza. Kiegészítő megjegyzésként szerepel még a számlán a német cég áfaregisztrációs száma is (HUXXXXXXXX).
– Az ügylet az Áfa-tv. szempontjából termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás?
– A fizetendő áfa összegét a 2665A áfabevallás melyik sorában kell szerepeltetni?
– Az ügyletről kell-e adatot szolgáltatni a 26A60 összesítőben?

Kérdés: Adott egy átalányadózó egyéni vállalkozó. Az alábbi esetekben milyen árfolyamot kell alkalmaznia?
1. Átalányadózó egyéni vállalkozó közösségi vagy 3. országbeli partnerének számláz devizában, a számla ellenértéke devizában érkezik devizaszámlára.
2. Átalányadózó egyéni vállalkozó közösségi vagy 3. országbeli partnerének számláz devizában, a számla ellenértéke forintban érkezik forintszámlára.
3. Átalányadózó egyéni vállalkozó magyar partnerének számláz devizában, a számla ellenértéke devizában érkezik devizaszámlára.
4. Átalányadózó egyéni vállalkozó magyar partnerének számláz devizában, a számla ellenértéke forintban érkezik forintszámlára.

Kérdés: Orvosi eszközöket gyártó cégnél előfordul, hogy az eladott eszköz meghibásodik. A partner ilyenkor a gépet visszaküldi Magyarországra. Az eszköz vámolásához a partner kiállít egy számlát, amelyen jelzi, hogy nem kell majd kifizetni, csak a vám miatt állította ki. Amikor a cég megjavítja az eszközt, és visszaküldi a vevő részére, akkor ki kell állítani – legalább – egy pro forma számlát, hogy a vámon átjuthasson a termék. Mi a jó megoldás erre? A partner is kiállít egy számlát, és amikor visszamegy a termék, akkor a cég is állítson ki számlát, így a kettőt kompenzálva kifut a vevő/szállító egyenleg? Vagy maradjunk a pro forma számla kiállításánál, és a partner számláját ne könyveljük, így biztosítva, hogy a megfelelő gazdasági eseményt tükrözze a könyvelés? Melyik lenne a legjobb megoldás, ha sem ide, sem visszafelé az eszköz utaztatása után nem lesz fizetési kötelezettsége egyik félnek sem?

Kérdés: Társaságunk 3 éve magánszemélytől használt személygépkocsit vásárolt cégautó céljára. A vásárlás során áfa felszámítására természetesen nem került sor. A személygépkocsit cégautóként használtuk. Mindvégig bevallottuk és megfizettük a cégautóadót. Most értékesíteni szeretnénk a személygépkocsit osztrák állampolgár magánszemély részére. Az értékesítés során az Áfa-tv. 87. §-ára tekintettel fel kell számolnunk áfát, vagy nem?

Kérdés: Év közben minden törlesztés után el kell számolni a keletkezett árfolyam-különbözetet? A számviteli politikában választhatja-e az adózó, hogy azt csak év végén számolja el? Amennyiben több folyósítás van, eltérő árfolyamon, úgy az ezt követő törlesztés esetén az árfolyam-különbözet összegét hogyan kell megállapítani? A fennálló tartozás árfolyamát FIFO-módszerrel vagy átlagárfolyamon (súlyozva a különböző folyósítások árfolyamát) viszonyítjuk a törlesztés könyv szerinti árfolyamához? Pl. 1. folyósítás 100 euró 400 Ft/euró, 2. folyósítás 100 euró 395 Ft/euró, törlesztés 20 euró, milyen árfolyamon?

Kérdés: Társaságunknak egy kazahsztáni székhelyű kft. leánycégében 2016 óta 49 százalékos üzletrésze van, amelyhez 50 százalék szavazati arány jár. Az üzletrész könyv szerinti értéke a befektetett eszközökön belül 2,8 millió Ft. A leányvállalat vezetője kazah. A leányvállalat már 5 éve nem szolgáltat adatot társaságunk mint anyacég felé, az éves beszámolót sem küldi meg. A korábbi évek információi alapján a leánycég valószínűleg nem folytat érdemleges tevékenységet. Társaságunk már többször kereste e-mailben és levélben a leánycéget, amelyekben a működéséről kért információt, kérte az éves beszámolókat, illetve javaslatot tett a cég végelszámolására, de érdemleges hivatalos válasz nem érkezett. Szükséges-e az üzletrészre értékvesztés elszámolása, ha igen, milyen mértékű? Esetleg szükség lehet az üzletrész kivezetésére? Milyen alapbizonylatok kellenek ehhez? Milyen számviteli és társaságiadó-vonzata lehet a fentieknek?

Kérdés: Árut rendelek külföldről továbbértékesítés céljából, a rendelés összege 50.000 euró. Kapok róla pro forma számlát, ami 25.000 euró. Úgy tudom, hogy ezt az utalás napján érvényes árfolyamon kell nyilvántartásba venni. Ezt az előleget a devizaszámláról teljesítem. Ekkor össze kell vetnem a devizabetét árfolyamával, és így fog keletkezni különbözet, amit le kell könyvelnem? Amikor megkapom a végszámlát, és beszámítom az előleget, csökkentem a szállítói kötelezettséget, de még nem utalom a fennmaradó összeget (amit az elszámolási betétszámláról utalnék), akkor kötelezettségként a számla szerinti teljesítés napján érvényben lévő MNB-árfolyamon vezetem fel a nyilvántartásba. Már akkor is el kell számolnom az árfolyam-különbözetet erre a két árfolyamra, vagy csak akkor, amikor az utalás megtörténik? Tehát, hogyan alakul a könyvelés és a számok, ha az átutalt előleg árfolyama 360 Ft/euró, a végszámla rögzítése napján utalás nélkül 365 Ft/euró, a fennmaradó összeg az utalás napján 367 Ft/euró eladási árfolyamon, 364 Ft/euró MNB-árfolyamon?

Kérdés: Adott egy magyarországi önkormányzat, mely önkormányzatnak Romániában van egy vendégháza. Ezen vendégházat egy 100%-os önkormányzati tulajdonú kft. üzemelteti az önkormányzattal kötött haszonkölcsön-szerződés alapján. Az üzemeltetéssel kapcsolatosan felmerülnek bevételek (vendégház-bérbeadás, valamint táboroztatás) és fenntartási, szervezési költségek. Jól gondoljuk, hogy a társaságnak be kellett volna jelentkeznie Romániában, mint adóalany, illetve helyi adószámot is kellett volna igényelnie, és az ott teljesülő szolgáltatási díjakat (táboroztatási bevétel, szállítási költség) a helyi adószáma alatt kellett volna számláznia az igénybe vevők felé? Az ezen ingatlannal kapcsolatos költségeket a magyar könyvelésben minden további nélkül el tudja számolni a társaság? A társaság a haszonkölcsön-szerződés alapján használatba vett ingatlant (és egyéb eszközöket) a 0-s számlaosztályban tartja nyilván. Helyesen teszi?