4269 talált állásfoglalás a számvitel kifejezésre

Kérdés: Egy 2023. szeptember 12. előtt létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszony keretében kezelt vagyon számviteli elszámolásával és a kedvezményezettek részére történő kifizetésekkel kapcsolatban kérjük szakmai álláspontjukat. A kezelt vagyonba adott, 5 milliárd forint könyv szerinti értékű üzletrészt 2026 nyarán értékesítettük. A maximális vételár 4 milliárd forint, amelyből 2,9 milliárd forintot megfizettek, 0,3 milliárd forintot három évre visszatartottak, további legfeljebb 0,8 milliárd forint pedig feltételes earn-out. Jelenlegi értelmezésünk szerint az értékesítésen 1,8 milliárd forint számviteli veszteség keletkezik. Az alábbi kérdésekben kérjük megerősítésüket, illetve szükség esetén értelmezésünk helyesbítését:
1. Az értékesítés elszámolása: Helyes-e az 1,8 milliárd forintos veszteség megállapítása? Hogyan kell elszámolni a visszatartott és a feltételes vételárrészt, valamint az értékesítés veszteségét?
2. A veszteség és a későbbi hozamok: Helyes-e, hogy a veszteség a tárgyévi eredményen keresztül a tartalékot csökkenti, az induló tőkét közvetlenül nem érinti? Következik-e ebből, hogy a későbbi nyereségek – beleértve a kapott osztalékot és kamatot – először a negatív tartalékot ellentételezik, és annak rendezéséig hozamkifizetés nem teljesíthető?
3. Vagyonkiadás az induló tőke terhére: Ha az induló tőke 5 milliárd forint, a tartalék –1,8 milliárd forint, és más korlátozó tétel nincs, teljesíthető-e legfeljebb 3,2 milliárd forint vagyonkiadás? Ez az induló tőkét csökkenti, miközben a negatív tartalék változatlanul fennmarad?
4. A kifizetések sorrendje: Pozitív, hozamkifizetésre felhasználható tartalék esetén is dönthet-e a vagyonkezelő az induló tőke terhére történő vagyonkiadásról, vagy van kötelező számviteli elszámolási sorrend?
5. Évközi kifizetések: Hozamkifizetéshez, illetve az induló tőke terhére történő vagyonkiadáshoz mikor szükséges közbenső mérleg, és ugyanaz a mérleg meddig, illetve hány kifizetési döntéshez használható fel?
Kérjük, válaszukban térjenek ki az alkalmazandó jogszabályhelyekre, különösen a számviteli törvény 40/A. §-ára!

Kérdés: Társaságunk autóutak, autópályák és egyéb utak tervezésével foglalkozik. Jellemzően több évet vesz igénybe az adott munka, így projektelszámolást alkalmazunk. A teljesítési fokot a ténylegesen felmerült költségeknek a teljes munka becsült költségeinek arányában határozzuk meg. A kérdésem a teljes munka becsült költségére vonatkozik. A tervezett összköltséget a mérnökkamarai óradíj és az óramennyiségre vonatkozó szakmai tapasztalat alapján állapítjuk meg (pályázatunk is ez alapján történik). Elfogadható ez a metodika? Munkáinkat elnyert pályázatok alapján valósítjuk meg. A pályázat alapján megvalósítandó terv később – menet közben – kerül pontosításra. Az útszakasz tervezésére vonatkozó munka elnyerésekor még nem tudjuk, pl. mennyi hidat, vadátjárót, közművet stb. kell terveznünk. A tervezés előrehaladtával minden év végén pontosítjuk/korrigáljuk a becsült teljes költséget.

Kérdés: Egy közjegyzői irodánál mi tekinthető csak átmeneti tételnek, ami nem érinti az eredményszámlákat? Például: földhivatali ügyintézés díja (ezt áthárítja az ügyfélre), vagy a Kamarának fizetett hozzájárulás, hagyatéki hirdetmény, a közjegyző által a Kamarának számlázott fizetési meghagyás és végrehajtás díjából megillető összeg?

Kérdés: A társaság egyik partnerével kötött, 5 évre szóló bérleti szerződés alapján kaució fizetésére kötelezett. A bérleti szerződés a kaucióra vonatkozó szabályként a következőket tartalmazza: bármely fizetési kötelezettség, illetve pénzkövetelés teljesítése (bérletidíj-hátralék, üzemeltetésiköltség-hátralék, kötbér, kártérítés, kártalanítás vagy más fizetési hátralék, késedelmi kamat, a természetes elhasználódást meghaladó állagromlás, javítási költség, nem rendeltetésszerű használat során okozott károk megfizetése, megszűnése esetén a kártérítési követelés kielégítésére, a kiürítés elmulasztása miatt keletkező költség). A felsorolás alapján a kaució jövőbeni ügyletekre vonatkozik, azonban nem feltétlenül éven túli időszakra, mert a szerződésben nem szerepel, hogy a kauciót csak és kizárólag a lejáratot követően kell visszatéríteni. Mi egyéb rövid lejáratú követelésként kezelnénk. A könyvvizsgáló a befektetett eszközök közé sorolná. A befektetett pénzügyi eszközök számviteli törvény szerinti definíciója szerint a fenti, a bevezető szerinti kaució nem felel meg ennek a fogalomnak. A fent leírt esetben az adott kauciót miként kell kimutatni a mérlegben? Miként kellene kimutatni, ha a hosszú távú szerződésben egyértelműen jelezve lenne, hogy a kauciót csak a szerződés lejáratakor kell visszafizetni?

Kérdés: Kérem állásfoglalásukat a következő esetben: intézményünk munkavállalója az egyházmegyétől kitüntetésben részesült, a kitüntetéssel járó pénzjutalmat az intézmény számfejtette, és átutalta a munkavállalónak. Az egyházmegye az intézmény részére a pénzjutalom bruttó összegét és a szochót megtérítette. Hogyan kell könyvelni az intézménynél a jutalmat és a megkapott összeget? Helyes-e, ha a bruttó bért, az szja-t, a tb-járulékot és a szochót csökkentjük?

Kérdés: Társaságunk ügyfele a társasági adó megállapításánál jövedelem (nyereség)-minimum szerinti módszert választott. Az üzleti év tekintetében hibaminősítés készült. Nyilvántartásaink számos – bevételt és költséget befolyásoló – korábbi éveket érintő hibákat tartalmaztak, többek között bevételt növelő hibákat is. A hibák a számviteli törvény szerint nem minősülnek jelentősnek. Az adott üzleti évben az adókalkulációban a hibák adóalap-módosító tételként voltak kezelve, így a hibahatások kiszűrésre kerültek az üzleti év adókalkulációjából. Mivel a korábbi évet érintő hiba adóalapot növelő (bevételnövelő és költségcsökkentő), így elkészítettük az adókalkulációt a megelőző év önellenőrzéséhez. A kalkulációt a normál adóalap-megállapítás során korrigáltuk a hibák összegével. A jövedelem (nyereség)-minimum megállapításánál viszont nem vettük figyelembe az üzleti évből származó nyilvántartott hibák összegét, hanem az eredeti, közzétett beszámolóban is szereplő eredményadatokból indultunk ki a társaságiadó-törvény alapján, továbbá az előző évek miatti korrekciót sem növelő, sem csökkentő tételként nem mutattuk ki.
Szeretnénk segítséget kérni a társasági adó önellenőrzése számviteli, illetve adózási szempontból helyes kezelésének megítélésében a jövedelem (nyereség)-minimum alkalmazása esetében. A fent leírt esetben helyesen jártunk el, amikor a társasági adó önellenőrzése során a jövedelem (nyereség)-minimum alapját nem módosítottuk a korábbi évet érintő bevételkorrekció összegével?

Kérdés: Cégünk gyárépületén belül műszakvezetői iroda, illetve tárolóhelyiség kialakítása céljából szendvicspaneleket vásárolt. A szendvicspanelek az épületen belül kerültek elhelyezésre, de külön betonalap nem készült. A panelek bármikor szétszerelhetők, és másik területre áthelyezhetők, azok nem képezik az ingatlan elválaszthatatlan részét. A szendvicspanelek ajtókat és ablakokat is tartalmaznak. A kialakított műszakvezetői irodába elektromos áram is bevezetésre került. Tájékoztatást kérünk, hogy a fenti körülmények alapján megfelelő-e a szendvicspanelek tárgyi eszközként, azon belül pedig egyéb gépek, berendezések kategóriába történő besorolása, valamint azok 14,5% leírási kulccsal történő értékcsökkenési leírásának elszámolása. Kérdés az is, kezelhetők-e a panelek tárgyi eszközként akkor is, ha azok nem azonnal kerülnek összeszerelésre, hanem csak később. Amennyiben a fenti besorolás és leírási kulcs nem megfelelő, kérjük tájékoztatásukat, hogy a szendvicspaneleket mely tárgyi eszköz kategóriába szükséges besorolni, illetve milyen értékcsökkenési leírási kulcs alkalmazása indokolt.

Kérdés: Elegendő-e a könyvelési szám a számviteli bizonylat egyetlen kiegészítő jelöléseként? A Számviteli Levelek 268. számában (2012. 07. 05.) megjelent 5499. számú válasz szerint a beérkező számlán elegendő egy azonosító szám, ha az ahhoz tartozó könyvelési tétel állandó és utólag ellenőrizhető. A Számviteli Levelek 481. számában (2023. 03. 09.) megjelent 9120. számú válasz szerint a könyvelőprogram is kontírozhat. Kérjük megerősíteni, hogy ez a hatályos számviteli, adózási és elektronikus megőrzési szabályok, valamint a NAV ellenőrzési gyakorlata alapján ma is irányadó-e? A gazdálkodónál nincs külön dokumentumkezelő rendszer. A program egyedi könyvelési számot ad; a papírbizonylatra csak ezt írják rá, az elektronikus eredetit pedig nem módosítják. A könyvelési szám, illetve az eredeti bizonylat azonosítója alapján a programban visszakereshetők az érintett főkönyvi számlák és a rögzítés adatai. Elegendő-e ez, vagy további adatot – például T/K számlaszámot, könyvelési dátumot vagy szignót – is fel kell tüntetni az alábbi bizonylatokon?
1. magyar nyelvű papírszámla;
2. idegen nyelvű, devizás külföldi számla;
3. elektronikus PDF-számla;
4. EDI-n érkező számla;
5. papíralapú bankkivonat;
6. elektronikusan letölthető bankkivonat vagy banki adatállomány;
7. banki API-n közvetlenül a könyvelési rendszerbe érkező számlaforgalmi adatok.
Az idegen nyelvű, devizás számlánál elegendő-e a könyveléshez szükséges adatok magyar jelentését, az alkalmazott számviteli árfolyamot, továbbá – ha eltér – az áfa szerinti árfolyamot és az annak meghatározásánál irányadó időpontot a programban, a bizonylathoz logikailag hozzárendelve rögzíteni? Kötelező-e ezek közül bármit fizikailag rávezetni a számlára, vagy ez csak praktikus eljárás? Szükséges-e teljes magyar fordítás? Az API-adatok esetében mi minősül eredeti számviteli bizonylatnak? Elegendő-e a banki tranzakcióazonosító és a könyvelési szám alapján létrejövő logikai kapcsolat, vagy külön elektronikus bankkivonatot is le kell tölteni és meg kell őrizni? Kérjük az 1–7. pont mindegyikére külön megjelölni, hogy elegendő-e az azonosítón alapuló logikai hozzárendelés. Ha nem, kérjük a további követelmény pontos jogszabályi alapját és minimális tartalmát is megadni.

Kérdés: A társaság 2025-ben önellenőrzés során talált egy 2023. évet érintő – nem jelentős összegű – hibát (a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közé tartozó tételt nem könyvelt), amelyet a 2025. évi eredménykimutatás tárgyévi oszlopában mutatott ki. Így annak az eredményhatása a 2025. évi adózott eredmény részét képezte. A társaság könyvvizsgálójának a véleménye szerint a fenti hiba hatásaként vizsgálni kellett volna azt is, hogy a 2023-ban nem könyvelt, de a 2023. évet érintő, 2025-ben feltárt és könyvelt hiba milyen hatással lett volna a 2024. évi saját tőkére a 2023. évi adózott eredmény átvezetése után. A könyvvizsgáló szerint, ha nem követik el a hibát, és 2023-ban a tételt könyvelik, akkor a 2023. évi adózott eredmény összege tartalmazza a hiba eredményhatását az eredménytartalékba történő átvezetés után a 2024. évi saját tőke is. Ez esetben vizsgálni kellett volna, hogy a hiba 2023. évi eredményhatása jelentős vagy nem jelentős hatással van-e a saját tőkére. Ezt a 2025. évi beszámoló mérlegében az előző évek módosításai oszlopban (tehát a középső oszlopban) fel kell tüntetni. Helyes-e a könyvvizsgáló meglátása?

Kérdés: Társaságunk „Keverőüzemek fejlesztésének támogatása” címen pályázatot nyert. A pályázat támogatástartalma 50%. A pályázat több, különböző műveletet tartalmaz, konkrétan: készárutároló építményt, laboratóriumi vizsgálógépet, a feltöredezett térburkolat bontását, új tükör készítését, vasbetonháló-terítést, majd betonozást, továbbá tárolók, magtárak repedezett hullámpala fedésének habbal való szigetelését, ezen épületek nem fénycsöves armatúra világításának LED-es világításra való cseréjét. A készárutároló megépítése, a laborgép beszerzése egyértelmű, hogy beruházás, a térburkolat is, de a palahabosítás és a világítás munkálatai – a korábbi kérdésekre adott válaszok alapján – karbantartás. Ebben az esetben is az? Hogyan kezeljük, könyveljük ezt a vegyes pályázatot? Ha a két utolsó munka ráfordítás, a támogatást hogyan könyvelem?