Iparűzésiadó-kötelezettség megosztása a telephelyek között
Kérdés
A vezetékes (nyomvonalas) létesítményhez kötött szolgáltatást nyújtó vállalkozások iparűzésiadó-kötelezettsége fennáll-e minden olyan településen, ahol a szolgáltatást igénybe veszik?
Megjelent a Számviteli Levelekben 2001. március 8-án (5. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 70
[…] szerint ugyanis – többek között – a bánya, a kőolaj- és földgázkút, valamint a raktár telephelynek minősül, a vízkút és a víztározó medence pedig – a társaság tevékenységére tekintettel – az ilyen létesítményekkel analóg üzleti létesítményeknek minősülnek. Telephellyé válik a Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt tevékenységek – a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési, fenntartási munkák – végzésének helye is, ha az adott településen az adóévben a tevékenység végzésének időtartama a 3 hónapot meghaladja, 2001. január 1-jétől pedig akkor, ha a 6 hónapot meghaladja. Az adókötelezettség teljesítése mindig felveti az adóalap helyes megosztásának kérdését. A Htv. 39. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, azaz székhelyén kívüli településen legalább egy telephelyet tart fenn, akkor az adóalapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a Htv.-mellékletben meghatározottak szerint megosztania. Az adóalapot tehát a székhely, telephely szerinti települések között meg kell osztani a tevékenységre leginkább jellemző megosztási módszer segítségével. A vállalkozási szintű – azaz a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése szerinti – adóalap természetesen magában foglalja a vállalkozó székhelyén, telephelyén kívüli településen folytatott tevékenységből származó részadóalapot is. Az adókötelezettség fennállása egyébként nem annak függvénye, hogy a településen felmerül-e személyi jellegű ráfordítás, vagy található-e az adóalap-megosztásba bevonandó eszköz. Az alkalmazott megosztási módszernek azonban biztosítani kell, hogy ha egy településen fennáll az adókötelezettség, akkor oda pozitív adóalaprész jusson. Ellenkező esetben az alkalmazott megosztási metodika nem a tevékenységre leginkább jellemző módszer, azaz a megosztás Htv.-ellenes lenne. A fentiekből következik, hogy a Htv. 2000. január 1-jétől hatályos mellékletének 2. pontja szerinti megosztási módszer alkalmazása a vezetékes szolgáltatást végző vállalkozás tevékenységére leginkább jellemző megosztási metodika, ugyanis ez eredményez minden adókötelezettséggel érintett […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*