Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2001. október 25-én (20. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 408

[…] összegéből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával számított összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50 százalékát kell figyelembe venni. Nem árt a nyilatkozatot adó magánszemély figyelmét felhívni arra, hogy amennyiben (bármely) bevételéből az adóelőleg(ek) megállapításánál a nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költségét, akkor az évsorán az adóelőleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát az Szja-tv. 46. §-ának (8) bekezdése alapján költségkülönbözet címén külön adóként kell megfizetnie a magánszemélynek, amely összeget az adóbevallásában kell feltüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie. (E rendelkezést nem kell alkalmazni akkor, ha a költségkülönbözet nem több az adóelőleg[ek] megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékánál.) Az Eho-tv. 4. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy az előbb említett költségkülönbözet után a magánszemélyt százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásfizetési kötelezettség is terheli. (Természetesen, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az 5 százalékot, százalékos mértékű eho-t sem kell fizetni.) A költségnyilatkozat korlátozása nem jelenti azt, hogy a magánszemély év végén ne számolhatná el a ténylegesen felmerült költségeit, akár a bevétel egészéig. Erre az adóbevallás elkészítésekor van mód. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizető a kifizetés teljes összegének 90 százalékát köteles jövedelemnek tekinteni. A kifizetőnek a levont adóelőleget az Art. 2. számú mellékletének jövedelemadó-előleg megfizetésére vonatkozó szabálya szerint a kifizetés hónapját követő hónap 12-éig kell az adóhatósághoz befizetni, és azt a kifizetőnek a saját adóbevallása keretében kell bevallania. A Tbj-tv. 5. §-ának g) pontja szerint a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személy akkor minősül biztosítottnak, ha a részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. A Tbj-tv. végrehajtási rendeletének [195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet, a továbbiakban: Korm. rendelet] 3. §-a rögzíti, hogy a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó mű szerzője és az előadások előadója (előadóművésze), foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó minősül. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A szerzői jogról szóló törvény szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékalapot. A Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alapján a biztosítási kötelezettség megállapításánál figyelembe vehető időtartam a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig eltelt idő, melyre vonatkozóan a felhasználási szerződésben meghatározottak irányadók. Amennyiben a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személy biztosított, a kifizető (foglalkoztató) 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A biztosított magánszemély egyéni járulékfizetési kötelezettsége elbírálásánál fontos annak a körülménynek a vizsgálata (ismerete), hogy egyidejűleg áll-e olyan biztosítással járó jogviszonyban, ahol a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát. Ha áll, akkor a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme után a biztosítottnak a Tbj-tv. 32. §-a alapján nem kell megfizetnie a 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot. Azonban a Tbj-tv. 24. §-ának (2) […]