Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. szeptember 16-án (90. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1846

[…] évközi könyvelést úgy kell végezni, hogy a számvitel zárt rendszerében keletkező adatokból előállítható legyen a beszámoló. A válaszban hivatkozott 57. § (1) bekezdésében foglaltak rendelkeznek arról, hogy az eszközöket bekerülési értéken kell értékelni, csökkentve az értékcsökkenéssel, továbbá értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírásával. Amennyiben ezen előírás nem alkalmazható év közben – különös tekintettel a bekerülési értékre –, akkor nem lehetséges az eszközökben bekövetkezett "változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben" bemutatni. Igaza van a kérdezőnek abban, hogy az Szt. a beszámolóra helyezi a hangsúlyt, a beszámoló tételeire, tartalmára fogalmaz meg tételes előírásokat. Ebből azonban nem következik az, hogy a vállalkozó év közben is értékelheti a kivezetendő követelését, a követelés kivezetése előtt! Nem teheti meg ezt azért sem, mert az Szt. 55. §-ának tételes előírása ezt nem teszi lehetővé (csak a mérlegfordulónapon meglévő követeléseket lehet értékelni, csak az ilyen követeléseknél lehet az értékvesztést elszámolni, illetve a korábban elszámolt értékvesztést visszaírni), a könyvekből kivezetendő tételeknél az Szt. 47-51. §-ainak előírásai, továbbá az eszközök mérleg-fordulónapi értékelésére vonatkozó előírások nem alkalmazhatók. A kiegyenlítendő követelés könyv szerinti értéken [bekerülési értéken és az azt csökkentő, az előző év(ek) mérleg-fordulónapi értékelésekor elszámolt értékvesztésen] szerepel. Ha a követelést kiegyenlítik, az eszközökben bekövetkezett változás a pénzügyi rendezés. Nyilvánvalóan könyvelendő a pénzügyi rendezés (T 384 – K 311). Ha a követelés teljes összegét kiegyenlítik (a vevő a könyv szerinti értéknél többet utal át), akkor a vevők számlán mutatkozó követel egyenleget rendezni kell. A rendezést azonban nem lehet a követelések értékelési szabályai szerint végrehajtani. A követelés követel egyenlegét az egyéb bevételek közé kell átvezetni (de nem visszaírt értékvesztésként). Az Szt. 159. §-ából kiragadott módon idézett rész, "változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben", nem a mérlegtételek értékelésére, hanem a könyvvezetésre vonatkozik. A bekerülési értéket az eszközök bekerülésekor és nem a könyvekből történő kivezetésekor kell az Szt. szerint megállapítani. A kérdező szerint a számviteli logikával ellentétesnek tűnik azon értelmezés, amely szerint egy évközi és egy fordulónap után történt, de a tárgyévi beszámolóra hatással lévő azonos gazdasági tartalmú, gazdasági eseményből keletkező bevételt másként címkézzünk. Megállapítása következik az Szt. mérleg-fordulónapi értékelésre vonatkozó tételes előírásaiból, bár az eredményre gyakorolt hatása a jelenlegi szabályozás mellett lesz azonos. Éppen azért jutunk azonos eredményre, mert a mérlegfordulónap utáni esemény miatt a korábban elszámolt értékvesztést visszaírjuk. (Ha a vevő többet fizet, a különbözet nem értékvesztés-visszaírás, de egyéb bevételként számolandó el. Ha a vevő a mérlegfordulónap után a mérlegkészítés időpontja előtt fizet többet, mint az értékvesztéssel csökkentett követelés összege, a különbözet azáltal lesz tárgyévi egyéb bevétel, hogy a korábban elszámolt értékvesztést részben vagy teljes […]