3607 talált cikk az áru kifejezésre

Kérdés: A kivaadónem cégünknél összegszerűségét tekintve a munkabérek utáni szochót váltja ki a legnagyobb arányban. Könyvelhetjük a szocho mintájára – mint járulékot – költségként, vagy az egyéb ráfordítások között van a helye, illetve teljes összegében mint eredményt terhelő adó jelenik meg a könyvelésben és az eredménykimutatásban?

Kérdés: Társaságunk Kínából szerez be árukat. Számviteli politikánkban éltünk az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésében foglaltakkal, és az Áfa-tv. szerinti (vámoláshoz használt) árfolyammal rögzítjük a kínai áruszámlákat a könyveinkben. Kérdésünk az év végi úton lévő készletekhez kapcsolódik. A hajóval történő szállítás hosszú ideje miatt év végén nagyon sok az úton lévő készletünk. Az áru hajókorláton történő átemelésétől kezdve miénk a kárveszély. A novemberben-decemberben hajóra rakott áruk mind úton lévő készletnek minősülnek, mert a vámolásukra és a társaságunkhoz történő tényleges beérkezésükre csak a következő év januárjában-februárjában kerül sor. Az úton lévő készleteket a kínai partner számlája alapján az adott év december 31-i árfolyamán értékeltük, de most felmerült a kérdés, hogy talán ezeket is a vámoláshoz használt (a következő januári-februári) árfolyammal kellene forintosítani. Melyik árfolyamot kell használni az úton lévő készletek értékeléséhez? Ezenkívül mi az úton lévő készleteket olyan értéken mutatjuk ki a könyvekben, ami már tartalmazza a vámot, a szállítási költséget, a vámkezelési díjakat stb., tehát minden járulékos költséget is. Helyes ez a kimutatás?

Kérdés: Egy betéti társaság létesítő okiratán az ellenjegyzés időpontja 2021. 08. 01. A cégbírósági bejegyzés kelte 2021. 08. 07. A betéti társaság bejelentette, hogy kata szerinti adóalanyiságot választ. A Katv. 4. § (2) bekezdése alapján a kata szerinti adóalanyisága 2021. 08. 01-én jön létre (az ellenjegyzés napja korábbi, mint a vállalkozás nyilvántartásba vételének napja). A betéti társaság a tevékenységét 2021. 09. 30-ig csak a székhelyén végezte, és a székhely szerinti "A" önkormányzathoz határidőben bejelentette a Htv. 39/B. § (3) bekezdése szerinti 2,5 millió forintos adóalap választását. 2021. 10. 15-én a betéti társaságnak telephelye keletkezett egy másik, "B" önkormányzat illetékességi területén. A "B" önkormányzathoz a 2,5 millió forintos adóalap-választás bejelentése már nem lehetséges, tekintettel a Htv. 39/B. § (9) bekezdésében meghatározott kata hatálya alá tartozás kezdőnapjától számított 45 napos határidő elmúltára. AHtv. 39/B. § (3) bekezdése szerint ugyanakkor a kisadózó 2,5 millió forintos adóalap választására vonatkozó bejelentett döntése esetén az adó adóévi alapja a székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint (illetve annak időarányosított része). Ez alapján kizárt, hogy a betéti társaság ugyanarra az időszakra az "A" önkormányzat esetében más adómegállapítási módot alkalmazzon, mint "B" önkormányzat esetében. Aleírtak alapján hogyan kell jogszerűen megállapítania a betéti társaságnak az "A" és a "B" önkormányzat illetékességi területére jutó, településszintű helyi iparűzési adó alapját?

Kérdés: Kisvállalatiadó-alany társas vállalkozás öregségi nyugdíjas munkavállalójának bérköltsége kivaadóalapot képez-e a jelenleg hatályos jogszabályok alapján? Az adónemre vonatkozó NAV információs füzetekben (92. számú) a korábbi években ki volt emelve, hogy nem, viszont a 2021. évben készült tájékoztatóban már nem szerepel ez a kijelentés. Van ennek bármi jelentősége? Változott a törvény erre vonatkozóan?

Kérdés: Ügyfelünk egy havi áfás fuvarozó kft. A felesége tulajdonában van egy lovasegyesület. A kft. bérli a lovasegyesület részére a telephelyet, amelyet a kft. nevére számláznak ki rezsivel együtt. Miként kell könyvelni ezt a számlát? Az áfa levonható ilyen esetben?

Kérdés: Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló rendelet szerint, amennyiben a munkavállalónak a szemészeti szakvizsgálat eredménye alapján a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges az éles látást biztosító szemüveg, azt a munkáltató biztosítja. A vállalkozás a belső szabályzatában meghatározta, hogy mekkora összeget térít a munkavállalónak. Eddig az éles látást biztosító szemüveget a cég nevére szóló számla alapján számoltuk el, mint adómentes juttatást, a személyi jellegű egyéb kifizetések között. A számlán a cégünk által térített összeg szerepel. Most arra a gyakorlatra kívánunk áttérni, hogy az éles látást biztosító szemüvegről a számla a dolgozó nevére szólna, ezen a szemüveg teljes költsége szerepelne. A számlát a munkavállaló a munkáltató részére átadná, mint igazolást az előírt szemüveg elkészíttetéséről. A belső szabályzatunkban meghatározott költségtérítés összegét bérszámfejtés útján utalnánk ki. Ebben az esetben is maradna adómentes juttatás? Ez a megoldás megfelelő? A juttatás összegét az M30-as igazoláson szerepeltetni kell, és ha igen, akkor melyik sorában? Vagy a korábbi gyakorlatot kellene folytatni? A váltás oka, hogy bizonyos cégek nem tudnak úgy számlát kiállítani, hogy különveszik a munkáltató által térítendő összeget és a munkavállaló által fizetendő összeget. További kérdésünk, hogy adómentes-e az éles látást biztosító szemüveg költségtérítése abban az esetben, ha a munkavállalónak állandó jelleggel szükséges a szemüveg viselése, nemcsak a képernyő előtti munkavégzéshez, de ahhoz is elengedhetetlen? Amennyiben egyik megoldás sem megfelelő, kérjük, írják le a számviteli és adózási szempontból szabályos eljárás menetét!

Kérdés: A kft. magánszemélytől bérli az ingatlant, amelyben gazdasági tevékenységet folytat. A bérbeadó számlát állít ki a bérleti díjról, amely alanyi mentes. A gazdasági tevékenység nagy összegű áram közüzemi költséggel működik. A bérbeadó nem járul hozzá, hogy a mérőórát a bérbevevő nevére átírassa. A szerződésben rögzítve van, hogy a bérbe-adó minden hónapban a megkapott számlát, amelyen ő szerepel vevőként és a kft. számlafizetőként, átadja a kft.-nek. A kft. a megkapott bérleti számla alapján kívánja elszámolni a bérleti díjat, míg a közüzemi ellátótól kapott tényleges fogyasztásról szóló számla és szerződés alapján kívánja elszámolni az áramköltséget, és levonásba helyezni az áramszámla áfatartalmát. Helyesen jár el? Amennyiben nem, van-e lehetőség arra, hogy ne essen el sem a magas összegű költség, sem az áfa levonásba helyezésétől?

Kérdés: Egyéni vállalkozó ingatlan-bérbeadási tevékenysége tekintetében áfakötelezettséget választott. Szeretné a bérbevevőjének a bérleti díj mellett a közüzemi szolgáltatások díjait is továbbszámlázni. A közös költséget a fűtés díjával együtt alanyi adómentes társasház számlázza az egyéni vállalkozónak. Ezt adómentesen vagy áfásan számlázza a bérbevevőjének a vállalkozó? Ha áfásan számlázza, akkor a bérbevevőnek (ha az egyéb feltételek fennállnak) lesz levonási joga e tétel tekintetében?

Kérdés: Egy magyarországi vállalat (pályázó) állami támogatást nyert eszközbeszerzésre. A tényleges beszerzést teljes egészében a magyarországi vállalat külföldi leányvállalata (partnervállalkozás) valósította meg, ott vannak az új munkahelyek is. A pályázó a támogatás összegét tőkeemeléssel, vagy tőkeemeléssel és ázsiós tőkeemeléssel köteles kihelyezni a partnervállalkozáshoz. A támogatás révén a pályázó magyarországi vállalatnak Magyarországon árbevétele keletkezik, a költségek viszont a külföldi partnervállalkozásnál merülnek fel. Hogyan és mikor kell elszámolni számvitelileg a támogatás összegét, illetve a tőkeemelést, ázsiós tőkeemelést a pályázó magyarországi társaságnál? Projektzáráskor, a fenntartási időszakban arányosan, vagy a fenntartási időszak végén? A fentiekben megvalósult projekt esetében a támogatás összege teljes egészében bevételnek és társaságiadó-köteles bevételnek minősül a magyar pályázónál, mely után társaságiadó-fizetési kötelezettség keletkezik (a külföldi partnervállalkozás pedig mínuszos lesz)? Van-e lehetőség a támogatás összegének elhatárolására? Ha igen, mikor és milyen eseményhez köthetően kell megszüntetni az elhatárolást? Vele szemben milyen költség számolható el, ha elszámolható? Van-e legális lehetőség arra, hogy ott könyveljünk és számoljuk el a bevételt, ahol a költségek és az amortizáció felmerültek?

Kérdés: Társaságunk többféle tevékenységgel foglalkozik. Két telephelyünkön is van étterem, szálloda. Azokat a bevételeket, amelyeket készpénzben rendeznek a recepción, minden másnap áthozzák a főpénztárba, egy általuk kiállított bevételi pénztárbizonylattal. A főpénztár bevételezi a pénztárba. Itt is készül – természetesen – egy bevételi pénztárbizonylat a program alapján. Hogyan járunk el helyesen számviteli szempontból? A recepció állítson ki egy kiadási pénztárbizonylatot is, miszerint ő átadja a pénzt a főpénztárnak? Akkor ezt könyvelnünk is kellene. Vagy nincs szükség a recepció által kiállított bevételi bizonylatra? Elegendő csak egy vezetett nyilvántartás részükről?