263 talált cikk a bontás kifejezésre

Kérdés: Cégünk ingatlan-bérbeadással foglalkozik. Bérlőnk – ipari tevékenysége folytatásához – raktársátrat bérel, amelynek a területét térköveztük. Beruházásnak minősül-e ez a térkövezés a bérbeadó részéről, vagy fenntartási költségként is elszámolható? Ha beruházás, milyen amortizációs kulccsal indokolt kezelni? A Tao-tv. milyen amortizációs kulcsot ír elő?

Kérdés: 2018 nyarán a társaság egyik üzemét az üzemben folyó tevékenység beszüntetése miatt véglegesen leállították. A leállított üzemben lévő speciális berendezések, tárgyi eszközök így feleslegessé váltak. Mi történjen ezen eszközökkel? Milyen dokumentumok alapján lehet azokat a könyvviteli nyilvántartásokból kivezetni? Meg kell-e különböztetni egymástól a jövőbeni hasznosításuk reményében ezeket az eszközöket?

Kérdés: Magánnyugdíjpénztárnál hogyan kell könyvelni az 1997. évi LXXXII. törvény 62/A. §-ának (2) bekezdése alapján a tagdíjat nem fizető tagok hozamából a működési és likviditási tartalék javára levont összegeket?

Kérdés: Az újonnan alakult kft. romos, műemléknek minősített, üzemszerű használatra alkalmatlan lakóépületet vásárolt, amelyben felújítás és átalakítás után szállodát kíván nyitni. Az érvényes engedélyek birtokában a kivitelezés megkezdődött. A kivitelező számlája szerinti áfa visszatérítését az adóhatóság megtagadta azzal, hogy a kft. megsértette a számviteli törvény előírását, mert a kivitelező részszámláját tárgyieszköz-beszerzésként számolta el. Az adóhatóság szerint az épület felújításával kapcsolatos munkákat a számviteli törvény szerint felújításként kell elszámolni. A leírt felújítás és átalakítás beletartozik-e a tárgyi eszköz beszerzési értékébe?

Kérdés: Számviteli szempontból a reklámtábla mikor építmény, mikor berendezési tárgy?

Kérdés: Magánszemély tulajdonosok, több jogi személy tulajdonos által létrehozott társasház üzemeltetője a többségi tulajdonos kft. A társasház víz-, villany-, gázórája az üzemeltető nevén van, a közüzemi és általában minden, működéssel kapcsolatos számla az üzemeltető nevére szól, azok kiegyenlítése az üzemeltető bankszámlájáról történik. Az üzemeltető és a társasház együttműködési megállapodást kötött az üzemeltetésre. Az elszámolás, az üzemeltetés, a közműdíjak továbbterhelése a következők szerint történik: a kistulajdonosok apartmanjainak víz-, villanyfogyasztását a részlegesen kiépített saját víz-, villanyóra-leolvasás és a tényleges fogyasztás alapján az üzemeltető továbbterheli (számlázza) áfával a társasház felé (a saját tulajdonában lévő apartmanonként nem). A társasház a kistulajdonosok részére számlaadás nélkül elküldi a fizetendő összeget, akik a kiterhelt összeget a társasház bankszámlájára utalják. Számlázás nélkül az áfát a kistulajdonosok nem tudják visszaigényelni. A közös költségek összegét (az éves közgyűlésen elfogadott összeggel) szintén havonta fix összegben – a tulajdoni hányad arányában – a kistulajdonosok befizetik a társasház bankszámlájára, számla nélkül. A társasház a kistulajdonosok által befizetett közös költséget utalja az üzemeltető számlájára. Szerintem a közös költséget az előzetesen felszámított áfa nélkül kellene meghatározni, úgy, hogy a társasház a közüzemi költségeket továbbszámlázza. A kistulajdonosok a társasház bankszámlájára fizetnek úgynevezett hűtés-fűtés költségátalányt, amely áfás összegének kiterhelése számla nélkül történik, amit a társasház szintén átutal az üzemeltető bankszámlájára. Mi a helyes megoldás? A társasház nem áfaalany, továbbszámlázhatja-e a fentiekben körülírt költségeket? Az üzemeltető számlázhatja-e ezeket a költségeket közvetlenül a vállalkozási tevékenységet végző áfaalany kistulajdonosok felé, a többit pedig a társasház felé? Az üzemeltető és a társasház között bruttó módon történő elszámolásnak kellene lennie? Ez utóbbi azonban többletköltséget okozna.

Kérdés: A társaság gyártórészlege új telephelyre költözött. A 2 éve felszerelt klímaberendezéseket a szerviz leszerelte, az új telephelyre áthelyezte. A szerviz a klímaberendezések lebontását, felújítását és az új telephelyre való telepítését és üzembe helyezését 150 ezer forint összegben számlázta. Ez az összeg elszámolható karbantartásként?

Kérdés: Társaságunk több ezer partnernek értékesít termékeket különböző feltételekkel. Az értékesítés főbb jellemzői: a vevő az eladó telephelyén veszi át a terméket, vagy kiszállítva kéri; a fizetés készpénzben, pár napos átutalás, vagy feltételhez kötött, halasztott fizetési lehetőség; a vevő a vásárlást követően nem viszi el a terméket, azt a társaság több hónapig is tárolja a vevő részére. A kialkudott ár a fentiek figyelembevételével kerül meghatározásra, de csak egy árat tüntetünk fel a számlán. Az árak képzésében szereplő „szolgáltatási” egységárak kalkulált értékei nem feltétlenül egyeznek meg azok tényleges beszerzési költségével. Azokat a belső informatikai rendszerben rögzítjük. A kialakított megoldás célja a társaság jövedelmezőségének nyomon követése, mivel az informatikai rendszer az árképzéshez használt tételeket automatikusan külön főkönyvi számlákra könyveli. Például értékesítünk 10 tonna terméket. A számlán 10 tonna 100.000 Ft/tonna = 1.000.000 Ft+áfa. Belső könyvelés: 800.000 Ft értékesítési árbevétel, 100.000 Ft szállítási szolgáltatás árbevétel, 50.000 Ft raktározási szolgáltatás, 50.000 Ft halasztott fizetés kamata (kamatbevétel). Kifogásolható-e a fenti gyakorlat számviteli és adózási szempontból? Az áfa a termékre meghatározott szerinti!

Kérdés: A társasházi törvény szerint a közös képviselőnek évente költségvetési tervet kell készítenie, azt a tulajdonosok között felosztania. Ez lesz a közösköltség-hozzájárulás, amely szerint a befizetett összeg előlegnek minősül. A közös képviselőnek éves beszámolót is kell készítenie, a tényleges adatok alapján elszámolást, a tényleges adatokat is a tulajdoni hányadok alapján felosztani, a tervezett és tényleges adatok közötti különbözetet ténylegesen rendezni (a túlfizetést visszafizetni). A társasház nem képezhet eredményt, mert a közös költséggel megegyezik a bevétele. A közös képviselők jelentős része azonban nem veszi figyelembe sem a számviteli, sem a társasházi törvény előírásait. Nincsenek tisztában azzal, hogy a számviteli beszámolót is el kell készíteniük, a közgyűlés elé kell terjeszteni és elfogadtatni. Erre alapozva elkészíteni a következő évi költségvetési tervet. A közös képviselők gyakorlata nemcsak jogszabályellenes, de jelentős tulajdonosi érdeksérelmet is okoz azáltal, hogy a tulajdonosokon úgy követelnek közösköltség-előleget, hogy nem számolnak el velük az előző évi többletbefizetéseikkel. Kérem észrevételeim megerősítését!

Kérdés: 2018. január 1-jétől az önkormányzatok építményadóval terhelhetik a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozót. Társaságunk rendelkezik olyan eszközzel (óriásplakáttal), mely a törvény szerinti reklámhordozó fogalomnak megfelel. Ezek közül néhányat megszüntettünk 2017-ben, ezért azok után nyilván nem kell adót fizetni. Kérdéses azonban, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha a berendezést 2018-ban szereljük le? A Htv. szerint az adókötelezettség csak a reklámhordozó létesítését követő évtől keletkezik, ugyanakkor a leszerelendő óriásplakátot még korábban létesítettük. Ezért az évben leszerelt eszköz tekinthető-e olyannak, mint amelyik egyáltalán nem adóköteles, illetve csak akkor kellene utána adót fizetni, ha 2019-ben is meglenne? Miképp kell eljárni abban az esetben, ha az óriásplakáton az év egy részében nincs plakát, tehát az üres, figyelemmel arra, hogy reklámhordozónak csak az minősül, amely túlnyomórészt reklám közzétételére szolgál? Változtat-e a helyzeten az, ha január 1-jén nincs reklám a plakáton? Vannak továbbá olyan reklámeszközeink is, amelyek mindkét oldalára lehet reklámfeliratot elhelyezni. Ebben az esetben az eszköz mindkét oldala után kell építményadót fizetni?