266 talált cikk a bontás kifejezésre

Kérdés: Társaságunk több ezer partnernek értékesít termékeket különböző feltételekkel. Az értékesítés főbb jellemzői: a vevő az eladó telephelyén veszi át a terméket, vagy kiszállítva kéri; a fizetés készpénzben, pár napos átutalás, vagy feltételhez kötött, halasztott fizetési lehetőség; a vevő a vásárlást követően nem viszi el a terméket, azt a társaság több hónapig is tárolja a vevő részére. A kialkudott ár a fentiek figyelembevételével kerül meghatározásra, de csak egy árat tüntetünk fel a számlán. Az árak képzésében szereplő „szolgáltatási” egységárak kalkulált értékei nem feltétlenül egyeznek meg azok tényleges beszerzési költségével. Azokat a belső informatikai rendszerben rögzítjük. A kialakított megoldás célja a társaság jövedelmezőségének nyomon követése, mivel az informatikai rendszer az árképzéshez használt tételeket automatikusan külön főkönyvi számlákra könyveli. Például értékesítünk 10 tonna terméket. A számlán 10 tonna 100.000 Ft/tonna = 1.000.000 Ft+áfa. Belső könyvelés: 800.000 Ft értékesítési árbevétel, 100.000 Ft szállítási szolgáltatás árbevétel, 50.000 Ft raktározási szolgáltatás, 50.000 Ft halasztott fizetés kamata (kamatbevétel). Kifogásolható-e a fenti gyakorlat számviteli és adózási szempontból? Az áfa a termékre meghatározott szerinti!

Kérdés: A társasházi törvény szerint a közös képviselőnek évente költségvetési tervet kell készítenie, azt a tulajdonosok között felosztania. Ez lesz a közösköltség-hozzájárulás, amely szerint a befizetett összeg előlegnek minősül. A közös képviselőnek éves beszámolót is kell készítenie, a tényleges adatok alapján elszámolást, a tényleges adatokat is a tulajdoni hányadok alapján felosztani, a tervezett és tényleges adatok közötti különbözetet ténylegesen rendezni (a túlfizetést visszafizetni). A társasház nem képezhet eredményt, mert a közös költséggel megegyezik a bevétele. A közös képviselők jelentős része azonban nem veszi figyelembe sem a számviteli, sem a társasházi törvény előírásait. Nincsenek tisztában azzal, hogy a számviteli beszámolót is el kell készíteniük, a közgyűlés elé kell terjeszteni és elfogadtatni. Erre alapozva elkészíteni a következő évi költségvetési tervet. A közös képviselők gyakorlata nemcsak jogszabályellenes, de jelentős tulajdonosi érdeksérelmet is okoz azáltal, hogy a tulajdonosokon úgy követelnek közösköltség-előleget, hogy nem számolnak el velük az előző évi többletbefizetéseikkel. Kérem észrevételeim megerősítését!

Kérdés: 2018. január 1-jétől az önkormányzatok építményadóval terhelhetik a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozót. Társaságunk rendelkezik olyan eszközzel (óriásplakáttal), mely a törvény szerinti reklámhordozó fogalomnak megfelel. Ezek közül néhányat megszüntettünk 2017-ben, ezért azok után nyilván nem kell adót fizetni. Kérdéses azonban, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha a berendezést 2018-ban szereljük le? A Htv. szerint az adókötelezettség csak a reklámhordozó létesítését követő évtől keletkezik, ugyanakkor a leszerelendő óriásplakátot még korábban létesítettük. Ezért az évben leszerelt eszköz tekinthető-e olyannak, mint amelyik egyáltalán nem adóköteles, illetve csak akkor kellene utána adót fizetni, ha 2019-ben is meglenne? Miképp kell eljárni abban az esetben, ha az óriásplakáton az év egy részében nincs plakát, tehát az üres, figyelemmel arra, hogy reklámhordozónak csak az minősül, amely túlnyomórészt reklám közzétételére szolgál? Változtat-e a helyzeten az, ha január 1-jén nincs reklám a plakáton? Vannak továbbá olyan reklámeszközeink is, amelyek mindkét oldalára lehet reklámfeliratot elhelyezni. Ebben az esetben az eszköz mindkét oldala után kell építményadót fizetni?

Kérdés: Társaságunk üzemanyag-kiskereskedelemmel foglalkozik. A saját személygépkocsikat is a saját benzinkutunkon tankoljuk, ugyanott, ahol a "nagyközönség" is. Nincs elkülönített tartály (kút) a saját tankolásokra. A saját tankolásról ugyanúgy számlát állít ki az automata, mint mindenki másnak, csak nálunk a számlán az eladó és a vevő neve is ugyanaz, a társaság neve. Hogyan kell könyvelni és milyen bizonylatok alapján a saját tankolásokat és az áfát? Folyamatos készletnyilvántartást nem vezetünk, minden üzemanyag-beszerzést az eladott áruk beszerzési értéke ráfordításszámlára könyvelünk, majd a hó végi készletet vezetjük vissza az előbb említett ráfordításszámláról. Egy hónapon belül többször is vásárolunk üzemanyagot eladási céllal, más-más áron. Nem tudjuk megmondani, hogy a cég autóiba történő tankolás éppen melyik beszerzésből történt. Gondot jelent, hogy az üzemanyag-beszerzés áfáját levonjuk, de a saját tankolás áfáját nem lehet levonni. Kérjük, számpélda bemutatásával, kontírozásával segítsék a probléma megoldását!

Kérdés: Nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsi áfáját nem kívánjuk visszaigényelni. A gépkocsi értéke 10 millió forint, 5 millió forint az önrész, amely gépkocsi-beszámítás volt. A hátralévő összeget fizette ki a lízingbeadó, amelyről törlesztőrészlet+áfa+kamat megbontásban számlát küld minden hónapban. A maradványérték bruttó 1,4 millió forint. A beszerzési érték tartalmazza-e a le nem vonható áfát? Hogyan kell azt könyvelni?

Kérdés: Az egyszeres és a kettős könyvvitelben hogyan kell könyvelni személygépkocsi esetén – a magán- és az üzleti utak következtében havonta változó arányszám miatt – a visszaigényelhető, illetve a befizetendő áfát?

Kérdés: A cég bérel egy kivett lakóház, udvar megnevezésű, 411 négyzetméter területű ingatlant. A bérbeadóval megállapodtak, hogy legkésőbb 5-6 éven belül a cég megveszi az ingatlant. A bérleti szerződést úgy kötötték, hogy a cég értéknövelő beruházásokat hajt végre az ingatlanon. Az udvaron található romos garázst és a garázzsal egybeépített kerítést a cég elbontotta, a fákat kivágta és az udvart átalakította parkolóvá. Az udvar másik oldalán található kerítésen végzett kisebb bontás után a kerítést átalakította. A későbbiek során a lakóépületet is szeretné felújítani és irodává, tárolóvá átalakítani. Ez egyelőre bérelt ingatlanon végzett beruházás, felújítás, célszerű megbontani aszerint, hogy épület, parkoló vagy kerítés. Nem tudom eldönteni, hogy a bekerülési érték része-e, vagy igénybe vett szolgáltatás (a kerítésbontás, sittelhordás, illetve épületbontás, sittelhordás, kapukészítés). Amikor megveszi a cég az ingatlant, akkor a bekerülési értéket meg kell osztani telekre és építményre, az építményeket épületre, kerítésre, parkolóra. Az ingatlan megvásárlását követően hogyan kezelem majd a bérelt ingatlanon végzett beruházást, felújítást?

Kérdés: Ügyfelem pénzváltási tevékenységet kezdett. Egyik pénzintézettel szerződést kötött, melyben szerepel ugyan számviteli elszámolásra iránymutatás, de nem teljes körű. Hogyan kell elszámolni a konkrét valutaváltást? 0. számlaosztályt kell kialakítani, és ott könyvelni? Nem találtam erre szakmai anyagot.

Kérdés: Az általunk vizsgált társaság használt személygépkocsikat szerez be bontási célzattal. A beszerzést rögtön elábéra könyvelik, majd a bontott alkatrészek értékesítését árbevételként mutatják ki. Nem találkoztunk viszont a hulladékok, illetve a selejtezett alkatrészek elszámolásával. Hogyan kell könyvelni a bontási tevékenységet, illetve a bontott alkatrészek nyilvántartását?

Kérdés: A mezőgazdasági főtevékenységgel bejelentett társaságnál a nagy értékű terményszárító berendezést elbontják. A bontásból származó eszközök egy részét (a nagyobb értékű berendezéseket) új szárító megvalósítása során felhasználják, más részét értékesítik, illetve hulladék vasként kerül értékesítésre. Helyesen járunk-e el, ha a nagyobb értékű berendezéseket a tárgyi eszközök közé beruházásként – az értékbecslés szerinti piaci értéken – felvesszük, majd aktiváljuk az új szárítóval? A visszanyert egyéb eszközöket, hulladék vasat készletre vesszük, és onnan szintén értékbecsléssel, piaci értéken az eladással egyidejűleg kivezetjük. Ezt követően a maradék nettó értéket terven felüli értékcsökkenésként számoljuk el. Esetleg selejtezhető a terményszárító, mivel bontásra kerül? Ez esetben nincs terven felüli értékcsökkenés.