80 talált cikk a pénzkezelés kifejezésre

Kérdés:

Cégünk használt személygépkocsik továbbértékesítésével foglalkozó kft. Magyarországról és Németországból szerzünk be gépkocsikat továbbértékesítési céllal. Előfordul az, hogy egy jó vétel kapcsán hirtelen kell dönteni, és nincs idő valutaváltónál eurót vásárolni, így a tulajdonos adja el a kft.-nek a valutáját, és abból vásárolja meg a cég a személygépkocsit. A cég tulajdonosa adhat-e el a cégének (a valutapénztárát növelve ezzel) eurót, milyen árfolyamon, van-e az eladás-vételnek bármilyen értékkorlátja? Kell-e igazolnia a magánszemélynek azt, hogy az eurót mikor vette és mennyiért, és ez jár-e bármilyen többletteherrel mind a cégnek, mind a magánszemélynek? Ezt le kell-e szabályozni számviteli szabályzatban, illetve az így vásárolt, valutapénztárban maradt valutát is át kell-e értékelni év végén?

Kérdés: 1. Készpénzes számlák esetén a könyvelőszoftver által generált pénztárbizonylatot kell-e papíralapon tárolni, vagy elegendő a könyvelőszoftver, és onnan bármikor kinyomtatható?
2. Az e-mailen kapott számlákat ki kell-e nyomtatni, vagy elegendő elektronikusan tárolni?
3. A bankkivonatokat, folyószámla-kivonatokat, átvezetéseket és bejelentéseket kell-e papíralapon tárolni?
4. A munkaügyi iratokat, amiket a bérszámfejtő programból ki tudunk nyomtatni, kell-e papíralapon tárolni?

Kérdés: Egy kft. számviteli szabályzataival kapcsolatosan az alábbi eltérések tapasztalhatók: A Pénzkezelési Szabályzata (2021. évben kiadott, majd 2023. évben módosított). Véleményem szerint mindez nem felel meg az Szt. 14. §-a (5) bekezdése rendelkezéseinek, mivel a törvény szerint a kötelező szabályzatokat a számviteli politika részeként kell elkészíteni. Tehát a 2022-ben keletkezett Számviteli politika része a 2021-es, illetve 2023-as kiadású Pénzkezelési szabályzat. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a Pénzkezelési szabályzat kiadásának időpontjai a Számviteli politika kiadásától időben – 90 napot meghaladóan – elvált, így nem került(hetett) sor a Számviteli politika aktualizálására. A 2023-as Pénzkezelési szabályzat nem utal vissza a Számviteli politikára, amelynek részét képezi, így véleményem szerint nem összekapcsolható a 2022. évben kiadott Számviteli politikával sem. A 2023. évben bekövetkezett jogszabályváltozások átvezetése a társaság 2022. évben kiadott Számviteli politikájában nyilvánvalóan nem történhetett meg, tehát a 90 napos átvezetésielőírás-kötelezettség betartása sem teljesült a Számviteli politika esetében.
Kérdésem, hogy szakmai meglátásuk szerint hordoz-e megfelelési, pénzügyi vagy működési kockázatot, ha egy társaság:
– Szükséges-e a Számviteli politika 90 napon belül történő módosítása abban az esetben is, ha a változás belső döntés eredménye, nem pedig az Szt. módosítására vezethető vissza?
– Szabályszerűnek tekinthető-e az a szabályozás, amiben a Számviteli politika dátumozása eltérő a többi, annak keretén belül elkészítendő szabályzat dátumától (időben előre és/vagy vissza)?
– Mi az az eljárás – meglátásuk szerint –, amellyel egyértelműen igazolható, hogy egy társaságnál az adott részszabályozás a Számviteli politika részét képezi? (A Számviteli politika elfogadása taggyűlési határozattal, a Pénzkezelési szabályzatot az ügyvezető adta ki stb.)
– Hordoz-e megfelelési, pénzügyi vagy működési kockázatot a Számviteli szabályzatok időbeli összhangjának hiánya?

Kérdés: Egyszemélyes kft. ügyfelünk házipénztárában évek alatt felgyülemlett több mint 5 millió forint. Ennek oka: minden hónapban készpénzes számlát állít ki, melynek ellenértéke a házipénztárba folyik be. A pénztárból csak minimális kifizetések történnek (munkabér, egyéb költségek és a banki befizetések a NAV adóira). 2021. év végén ügyfelem úgy döntött, hogy törzstőkét emel, de ennek értékét nem fizeti be a pénztárba vagy a bankba, hiszen – úgy gondolta – már ott van a pénz. Ügyvéddel ezt meg is oldották, és december 22-én a Cégbíróság bejegyezte a tőkeemelést. Most viszont a könyvelő dolga megoldani a problémát. Lenne egy megoldási javaslatunk, és ebben kérnénk a segítségüket. Ügyfelem kölcsönt venne fel a cégtől, amelyet a házipénztárból venne ki: T 361 – K 381. Vissza is fizetné mint törzstőkeemelést: T381 – K 479. Könyvelnénk 2021. 12. 22-én a törzstőkeemelést: T 358 – K 411, majd T 479 – K 358. Lezárnánk a 2021. évet, és osztalékot állapítanánk meg, mivel az eredménytartalékban is van az előző évekről nyereség, amelyet ügyfelem még nem vett fel: T 413 – K 479. Mivel van előírt tartozása ügyfelemnek, elengedi az osztalékot: T 479 – K 361. Így megszűnik a tartozása. Évek múlva leszállítaná a jegyzett tőkét 8 millió forintról 3 millió forintra, és akkor adózná le a kivett pénzt. Önök szerint ez jó megoldás lenne? Ha esetleg van jobb megoldás, akkor szívesen meghallgatom, mert úgy gondolom, hogy egy kicsit bajban vagyok.

Kérdés: Bármely gazdálkodó esetén szükséges-e kiadási és bevételi pénztárbizonylatot kiállítani a számlák mellé, vagy elegendő maga a számla?

Kérdés: A kft. magánszemély megrendelője készpénzzel egyenlíti ki a kft. által kibocsátott átutalásos számlát. A felek átvételi elismervénnyel bizonylatolják a kifizetést. Bevételi pénztárbizonylat nem készül (a kft. mikrogazdálkodói beszámolót készít, pénzkezelési szabályzata nincs, és a készpénzes számlák, egyéb bizonylatok esetén nem alkalmaz bevételi és kiadási pénztárbizonylatolást). Jogszabálysértő-e a kft. eljárása?

Kérdés: Könyvelőirodánk szerződésben vállalja a bizonylatok teljes körű feldolgozása mellett a házipénztár vezetését is. Partnerünk a pénzkezelési szabályzatát ennek szellemében állítja össze, belefoglalja abba, hogy a házipénztár-kezelést a könyveléssel megbízott társaság vállalja, a pénztárkezeléssel kapcsolatos szabályok betartásáért a megbízott társaság a felelős. A (megbízó) társaság egyes kijelölt munkavállalóinak, az ügyvezetőnek a cég működéséhez szükséges készpénzkiadásokra dologi előleget adunk ki (a társaság pénztárából), amelyet a kollégák szükség esetén (de maximum havonta) elszámolnak irodánkban. Amennyiben a társaság által kiállított számla ellenértékét a vevő partnerek készpénzben tervezik kiegyenlíteni, akkor erre kizárólag irodánkban kerülhet sor. Szállítói számlák készpénzes kiegyenlítése (vagy dologi előlegekből) irodánkban történhet, kizárólag a társaság ügyvezetőjének engedélyével. Apénzmozgásokkal egyidejűleg rendszerünkből nyomtatjuk, aláíratjuk a pénztárbizonylatokat stb. Természetesen könyvelőtársaságunk gondoskodik arról (és egyben felelős is ezért), hogy az adott társaság készpénzkészletét önálló pénzkazettában tárolja, tehát az abban lévő összeg bármelyik pillanatban megegyezik a nyilvántartásban szereplő összeggel. Helyes ez az eljárás?

Kérdés: A házipénztár kezelését, valamint az elszámolásra kiadott előleg szabályait milyen jogszabályok írják elő? Rutinszerűen tudjuk, hogy elszámolási előleget csak akkor vehet fel valaki, ha az előzővel már elszámolt, de ez a szabály milyen jogszabályon alapul? Mi szabályozza a pénztárosok, a pénztár-helyettesítések, pénztárellenőrzések módját? Természetesen a belső szabályaink, de milyen ide vonatkozó jogszabályok vannak? Ismert, hogy az Szja-tv. szabályozza a 30 napon belül el nem számolt elszámolási előleg kamatkötelezettségét, vagy jogszabályban rögzített a készpénzes fizetés felső határa, de milyen egyéb jogszabályok vonatkoznak ezekre a területekre?

Kérdés: Társaságunk automata autómosó berendezést működtet. Az automatába bedobott 100 Ft-ért 1 percig működik az automata, ez 1 egységnyi elmozdulást okoz az automata számlálójában. Egyéb bizonylat híján eddig úgy számoltuk el az árbevételt és az áfát, hogy az automata által az adott hónapban kimutatott egységelmozdulások számát megszoroztuk 100 Ft-tal, így megkaptuk a havi bruttó, áfás bevételt. Szeretnénk viszont ún. kedvezménykártyát adni a vevőinknek, ami úgy működne, hogy a vevő befizet pl. bruttó 5000 Ft-ot (50 egységnyi elmozdulásnak megfelelő összeget), ezért rátöltünk a kártyájára bruttó 5500 Ft-nak megfelelő, tehát 55 egységet, azaz 5 egységet ingyen kap a vevő. Vagy nézhetjük úgy is, hogy 5000 Ft/55 egység = 91 Ft, azaz a vevő nem 100 Ft-ot fizet 1 egységért, hanem csak 91 Ft-ot, azaz kapott egységenként 9 Ft árengedményt. Így viszont már gondunk akad az árbevétel és az áfa elszámolásával. Egyrészt lesz egy kiállított számlánk bruttó 5000 Ft-ról, viszont – feltételezve, hogy a vevő a teljes összeget elhasználja – az automata egységszámlálója 55 egység elmozdulást, azaz a korábbi árbevétel-megállapító módszer szerint 55 x 100 = 5500 Ft árbevételt fog mutatni. Ha több kártya is lesz, és nem mindenki használja el az adott hónapban a kártyára feltöltött összeget, akkor egy idő után nyomon követhetetlen lesz, hogy a kiadott kártyákon levő egységekből mennyit használtak már fel, mennyit töltöttünk rá újra, azokhoz hány egység elmozdulás tartozik stb. Gondot okoz az is, hogy a fenti megoldással mintha keveredne a mennyiségi engedmény (mert csak azok kapnak kedvezményt, akik nagyobb összeget előre befizetnek, de számlázásra is kerül az engedmény, holott a mennyiségi engedményt általában nem számlázzák), az előleg (hiszen előre kifizeti az összeget, és utólag fogja igénybe venni a szolgáltatást, de nem olyan értékben, mint amilyen mértékben az "előleget" fizette) és egyfajta "bérlet" típusú megoldás ("ha kifizetsz 9-et, a 10. ingyen van").
1. A kedvezménykártyára feltöltött összegről milyen számlát kell kiállítanunk: "simán" bruttó 5000 Ft-ról, vagy bruttó 5500 Ft – bruttó 500 Ft engedmény = bruttó 5000 Ft-ról?
2. Mekkora összegű árbevételt és áfát kell elszámolnunk: a bruttó 5000 Ft nettó összegét és áfáját, vagy a bruttó 5500 Ft nettó összegét és áfáját?
3. Innét kezdve az automata elmozdulásszámlálója által mutatott értékből hogyan tudjuk megállapítani a teljes árbevételt és az áfát, hiszen lesz benne "sima" és "kedvezménykártyás" elmozdulás is?

Kérdés: A könyvvizsgáló által hitelesítő záradékkal ellátott beszámolóban a NAV átfogó adóellenőrzés során jelentős hibákat tárt fel. A cég ügyvezetőjeként kérdezem, hogy mi a könyvvizsgáló felelőssége, és hány évig felelős a munkájáért?