606 talált cikk a rendeltetésszerű használat kifejezésre

Kérdés: A Számviteli Levelek 434. számának átnézése kapcsán a 8360. kérdésre adott válaszban megdöbbenéssel olvastam, hogy a választ adó szerint: "Fentiek alapján nem egyértelmű, hogy 2014-ben milyen okból kerülhetett sor a számla megbontására, hiszen az ingatlan és a hozzá tartozó földrészlet (telek) együtt kezelendő." Ez a szövegrész ellentmond a számviteli követelményeknek, amelyből az következik, hogy a telek (földrészlet) és a felépítmény (épület) együttes vásárlásakor a számlán külön kell feltüntetni a telek értékét, és külön a felépítmény értékét, sőt, ha csak egy értéket tüntet fel az eladó, akkor azt a vevőnél (a beszerzőnél) a könyvelés során meg kell bontani a telek és a felépítmény értékére. Ezek előrebocsátása után kérdezem, melyik álláspont a helyes?

Kérdés: Megbízónk eszközök bérbeadásával foglalkozik. Az eszközök hasznos élettartama átlagosan 5 év. A bérleti időszakok rövidek, átlagosan 3-6 hónap, majd új felhasználóhoz kerül az eszköz, aki szintén 3-6 hónapig bérli, egészen a hasznos élettartam végéig. Eddig az eszközök tárgyi eszközként kerültek kimutatásra a könyvekben. Felmerült lehetőségként, hogy a gyártó engedélyével, igény szerint értékesítésre kerülnének az eszközök az épp aktuális bérbevevőnek: ez jelentheti azt is, hogy a könyvekbe kerülést követő 3 hónap múlva, vagy azt is, hogy egy 3 éve használatban lévő eszköz kerül értékesítésre. Mi ilyenkor a helyes eljárás? Az eredetileg tárgyi eszközként besorolt eszköz, amelyet bérbe vettek, helyesen kerül kimutatásra tárgyi eszközként akkor is, ha 3 hónap múlva értékesítik? Értékesítés előtt a tárgyi eszközt könyv szerinti értéken (vagy piaci értéken) a készletek közé kell sorolni?

Kérdés: A szálloda tervezett felújítása során különböző munkákat fognak végezni, amelyek többsége – úgy vélik – felújításnak, esetleg pótlólagos beruházásnak minősül, de lesznek olyanok is, amelyek karbantartásnak tekintendők. Ez utóbbiakat időbelileg el kívánják határolni, mivel azok a későbbi bevételek érdekében szükségesek. A beépített bútorok, berendezések cseréjét felújításként, a mobil eszközök, berendezések cseréjét pótlólagos beruházásként számolnák el. Helyesen gondolják?

Kérdés: Egy kft. hosszú ideje tulajdonosa egy épületnek, amelyet bérbeadással hasznosított. Az ingatlan udvarán áll egy olyan "építmény", amelynek nem volt szilárd épített oldalfala, teteje hullámpalából készült, csak lomok tárolására szolgált. Ez az "építmény" korábban nem szerepelt ingatlanként a társaság nyilvántartásában. Ebben az évben a főépület bérlője jelezte, hogy szüksége lenne még területre, ahol iratok tárolását meg tudná oldani. A bérbeadóval megegyeztek (írásbeli szerződés is készült), hogy az "udvari építményt" teszik irattárolásra alkalmassá. A szerződés szerint az irattár leendő bérlője az átalakítás költségeinek 50%-át megtéríti a tulajdonos számára. A fentiekben leírt helyiség kialakítása megtörtént (tetőfelújítás, lakatosmunkák, hőszigetelés), a bérlő kifizette a felmerült költségek felét. Helyesen járunk-e el a következő könyveléssel? Az udvari építmény irattárolás céljára történt kialakításának költségeit aktiváljuk, tehát ez lesz a bruttó érték. A bérlő által fizetett összeget egyéb bevételként számoljuk el.

Kérdés: Egy kft. 2014-ben vásárolt egy telket a rajta levő felépítménnyel együtt. A vásárlási számla megbontva tartalmazza az áfamentes és visszaigényelhető áfa tételeket. A számlán szereplő áfaösszeget visszaigényeltük. A telek és felépítmény értékesítésre kerül. Áfás vagy áfamentes lesz az értékesítés az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés j)-k) pontja szerint? Ha áfamentesen állítjuk ki a számlát, akkor a vásárláskor visszaigényelt áfát most vissza kell fizetni?

Kérdés: Hogyan kell megbecsülni az épületek maradványértékét? Honnan lehet tudni, hogy mennyi lesz a maradványérték a hasznos élettartam végén, amikor az épületek piaci értéke jellemzően nő? Nem lenne célszerű arra az álláspontra helyezkedni, hogy az épület értékéből a használat során nem veszít, ezért nem kell terv szerinti értékcsökkenést elszámolni? Mi az Önök álláspontja?

Kérdés: Van egy budapesti ingatlanunk, amin fejlesztést hajtunk végre. A belvárosi telken lévő épületegyüttes tulajdonképpen két épület: az egyiket teljesen lebontjuk, a helyén és a telek további beépítetlen részén felépítünk két vadonatúj épületet, amiben lakások lesznek, amiket eladunk. A másik régi épületet pedig teljesen felújítjuk. Az egyik generálkivitelező végzi a bontást és a mélyépítést, a másik pedig felépíti a két házat, és felújítja a megmaradó épületet. Az engedélyek rendben vannak, az áfakérdést már tisztáztuk az adószakértőkkel. Számviteli jellegű kérdéseinkre szeretnénk válaszokat kapni:
1. Jó megoldás-e, ha az első fővállalkozó munkáját kettébontjuk? Ami bontás, az azért van, hogy a két épület megépülhessen. Így a bontás ellenértéke beruházás, de nem a telekre, hanem az új épületre, ám csak az egyikre, mert az oda épül, a másik új, az teljesen érintetlen területre. Vagy mehet egybe? Kell ezt bontani vagy sem?
2. Mélyépítés a két teremgarázshoz és a tárolókhoz szükséges. A két teremgarázsnak és valamennyi tárolónak külön helyrajzi száma lesz, külön adtuk el azokat. A mélyépítés tulajdonképpen ezeknek kell. Ha a teljes mélyépítést (vagy valamilyen bontás alapján azt, ami rájuk esik) a két teremgarázsra és a tárolókra számoljuk el, akkor ezek végül igen veszteségesek lesznek, de ez nem egy számviteli szempont.
3. A lebontott épületnek volt egy könyv szerinti értéke. Ezzel mi a teendőnk? Rendkívüli vagy terven felüli értékcsökkenés? Vagy selejtezés és leírás? Szembe lehet-e ezt állítani észszerűen valamivel, valamilyen teljesítménnyel, mivel a bontás valamilyen teljesítmény elérése érdekében szükséges? A két új épület ugyanúgy épül, de az egyiknél először bontani kell, plusz ez a könyv szerinti érték is itt van. Tehát, ha mindent külön veszünk, akkor az egyik új ház aránytalanul drágább lesz, pedig az egész egy projekt. Külön számoljunk, vagy terítsük mindkettőre?
4. Mi legyen a telek értékével? Azt megtanultuk, hogy ingatlan nincs telek nélkül, és azt külön kell nyilvántartani. Jelenleg a két új épület a telek kb. felét foglalja el, és ezekben az épületekben a mi tulajdonunk kb. 15 százalék lesz, minden mást eladunk. Kérdés, hogy ha eladjuk bármelyik lakást, amit mi építtetünk, akkor telket is eladunk vele? Ha igen, akkor mennyit? Milyen arányban számoljunk? Akkor ki kell vezetni a telek könyv szerinti értékéből annyit, és minden eladott lakás esetében ugyanígy. Végül is, ha eladunk minden lakást, kivezetjük, akkor nem igaz az, hogy a telek 100 százalékban a mi tulajdonunk marad. Vagy igaz?
Végül szeretnék általában véve egy szakértői iránymutatást kapni arra, hogy a lakások, a felújított másik épületben lévő irodák, teremgarázsok, tárolók, közös helyiségek stb. esetében a két fővállalkozó számláit, magát a beruházási teljesítményt hogyan próbáljuk szétszedni? Mennyire kell a mérhetetlenül aprólékos műszaki leírásokat figyelembe venni, mennyire lehetünk "nagyoltak"? A maradó ingatlant aktiválni kell, az eladandót kivezetni, de mindenképpen önköltséget kell számolnunk lakásra, irodára, garázsra, tárolóra, közös helyiségekre, mindezt a fentiekben leírtak (bontás, mélyépítés, két új épület) figyelembevételével. Jó lenne ebben egy gyakorlattal rendelkező szakember tanácsa, iránymutatása.

Kérdés: Áfamentes betéti társaság nyílt végű pénzügyi lízinggel szerez be személygépkocsit. A kérdés a le nem vonható áfára vonatkozik. Helyes-e az az eljárás, ha a bt. a gépjárművet a nettó értéken (azaz áfa nélkül) veszi nyilvántartásba, és a havi törlesztőrészletekről szóló számlában szereplő áfaösszeget teljes egészében egyéb ráfordításként számolja el? Vagy – mivel az áfa teljes egészében nem levonható – az a bekerülési értéke része? Példa: gépkocsi nettó ára 3.500.000 Ft, 27% áfával növelt ára 4.445.000 Ft. A számla a törlesztőrészletről nettó 50.000 Ft, áfa 13.500 Ft, kamat 15.000 Ft. Nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 3.500.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla könyvelése: T 44 – K 45: 50.000 Ft; T 86 – K 45: 13.500 Ft; T 87 – K 45: 15.000 Ft. Vagy a nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 4.445.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla: T 44 – K 45: 63.500 Ft, T 87 – K 45: 15.000 Ft. Mindkét esetben a futamidő végén a 44 egyenlege nulla lesz, viszont nem azonos a gépkocsi nyilvántartási értéke, és így az elszámolt értékcsökkenés összege sem. Melyik eljárás a helyes?

Kérdés: 2017. június 7. napján az ingatlant építő cég adásvételi szerződést kötött a vevővel. A szerződés tárgya egy lakás, gépkocsibeálló hely és tároló. A vevő a foglalót és a meghatározott időpontokban "vételárrészletet" fizet az eladónak, amit előlegként kezeltünk, hiszen a "vételárrész" utalása fizetési időpontokhoz, és nem készültségi fokhoz kötött. A szerződés szerint az utolsó "vételárrész" megfizetésének feltétele, hogy az eladó a lakóépületre vonatkozó jogerős használatbavételi engedélyt beszerezze, a társasház-alapítás tényét az ingatlan-nyilvántartási hatóság bejegyezze, a lakást és a teremgarázst az ingatlan-nyilvántartási hatóság önálló albetétként vegye nyilvántartásba, továbbá a lakás és a teremgarázs műszaki átadás-átvételére sikeresen sor kerüljön. Eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. A szerződés szerint a műszaki átadás-átvétel tervezett határideje 2018. 02. 28. Eladó a lakást a vételár teljes összegének kiegyenlítését követően átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, legkésőbb 2018. 03. 31. napján adja a vevő birtokába. Felek a szerződésben megállapodnak abban, hogy ha bármely fél késedelembe esik, kötelesek a másik félnek napi 10.000 Ft késedelmi kötbért fizetni, amelynek maximuma 30 nap. Az átadás végül 2020. 04. 14. napján történt meg. A lakás, a teremgarázs és a tároló ekkor került kiszámlázásra. Úgy gondoltuk, hogy az ingatlan bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig a befejezetlen soron tartjuk nyilván. Ezen álláspontunkat azonban megkérdőjelezi, hogy a vevő 2018 júniusában beköltözött a kérdéses lakásba. Az ingatlant építő cég a lakásra jutó rezsiköltséget 2020 áprilisában visszamenőlegesen kiszámlázta a vevőnek. Az ingatlant tehát a vevő már 2018 júniusában használatba vette arra való hivatkozással, hogy cserébe lemond a szerződésben kikötött kötbérről. Helyes-e a befejezetlen termelés soron szerepeltetni a nevezett lakás bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig, amikor a rezsi továbbszámlázott tételeiből kiderül, hogy a lakást a vevő már 2018 márciusa óta birtokba vette? Hogyan jár el helyesen az ingatlant építő társaság számviteli és adózási szempontból?

Kérdés: A társaságnál a meglévő üzem kapacitását úgy bővítik, hogy részben az egyes berendezések alkatrészeit, motorjait cserélik ki korszerűbbre, nagyobb kapacitásúra, részben sort kerítenek bizonyos gépek, berendezések cseréjére, részben kiegészítő beruházásokat is végeznek. Ezen cserék, munkák nem vagy csak kevésbé érintenek építési hatósági engedélyeztetési hatáskörbe tartozó épületeket, illetve építményeket. Ez esetben miként kell hitelt érdemlő módon dokumentálni az üzembe helyezést?