Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. október 28-án (93. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1900

[…] bevételének része a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is, és ha a magánszemély a 10 százalék költséghányad alkalmazását választja, akkor az adott adóévben az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az esetleg kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. A kifizetőnek az összevont adóalapot képező, általa kifizetett összegből az adóelőleg-alap 38 százalékát kell levonnia adóelőlegként. Az adóelőleget a kifizetés hónapját követő hónap 12-éig kell az adóhatósághoz befizetni, és a kifizetőnek a saját adóbevallása keretében kell bevallania. A kifizetői adóelőleg-megállapítás általános szabályát kell alkalmazni az önálló tevékenység ellenértékeként kifizetett jövedelemre, akkor is, ha a magánszemély számlát ad a kifizetőnek (kivéve az egyéni vállalkozó részére a vállalkozási tevékenysége ellenértékeként történő kifizetéseket). Abban az esetben, ha a magánszemély írásban nyilatkozik arról, hogy az adóévben az összevont adóalapba beszámító jövedelme nem éri el az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor a kifizető az adóelőleget az ún. göngyölítéses módszerrel is kiszámíthatja, ami azt jelenti, hogy az adóelőleget az adótábla szerint határozza meg. Ha a kifizető az előzőek szerint az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó kifizetői jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően e jövedelmeket összesítenie kell, és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelőleg összegével, és az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelőleg címén levonnia. A göngyölítéses módszert kérelmező nyilatkozat mintáját az APEH a Magyar Közlöny 2003. évi 149. számában tette közzé. Az Szja-tv. szerint az adót a jövedelem után kell megfizetni, így az adóelőleg-alap meghatározásánál is mindig a bevétel jövedelemtartalmát kell alapul venni. Az önálló tevékenységből származó adóelőleg-alap megállapításánál a magánszemély legfeljebb a bevétel 50 százalékos költségtartalmáról nyilatkozhat, illetőleg a kifizető csak ilyen tartalmú nyilatkozatot fogadhat el. Mindez azt jelenti, hogy önálló tevékenység ellenértékének a kifizetésekor – a magánszemély nyilatkozata szerint – a bevételnek legalább a felét jövedelemnek kell tekinteni, amelyből az általános szabályok szerint 38 százalékot kell adóelőlegként levonni. A költségelszámolásról szóló nyilatkozat ezen korlátozása azonban nem jelenti azt, hogy év végén a magánszemély ne számolhatná el a ténylegesen felmerült költségeit, akár a bevétel egészéig. Erre természetesen az adóbevallás elkészítésekor lehetősége van, és az esetleges túlfizetést visszaigényelheti. Itt csupán arról van szó, hogy a törvény nem engedi meg azt, hogy az önálló tevékenység bevételéből ne vonjanak le adóelőleget. Ez a korlátozás a bevételnek a költségtérítő részére nem vonatkozik. A nyilatkozat tartalma vonatkozhat egy adott kifizetésre vagy a kifizetőtől származó összes, az adóévben esedékes kifizetésre. A kifizetőnek nem kell vizsgálnia a nyilatkozat szerint elszámolni kívánt költség összegének valódiságát. Abban az esetben, ha a magánszemély nem nyilatkozik költségelszámolási szándékáról, a kifizetőnek a bevétel (az önálló tevékenység ellenértéke) 90 százalékát kell jövedelemként vélelmeznie, és az adóelőleget ebből kell megállapítania. A Tbj-tv. alkalmazásában munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állónak minősül az, aki nem egyéni vállalkozó, de valamilyen munkát vállalkozási jellegű jogviszony keretében végez el. A Tbj-tv. alkalmazásában a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személyre a biztosítási kötelezettség akkor terjed ki, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. Ebben az esetben az általános szabályok szerint kell eleget tenni a társadalombiztosítási-, az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségnek. Amennyiben a munkavégzés nem tart egy teljes naptári hónapon át, akkor a biztosítási kötelezettség meghatározása szempontjából egy-egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell alapul venni. Abban az esetben, ha a díjazás nem éri el a minimálbér harminc százalékát, akkor biztosítási kötelezettség híján nincs társadalombiztosítási-, egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-fizetés sem. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állónak minősül az is, aki nem egyéni vállalkozó, de valamilyen munkát vállalkozási jellegű jogviszony keretében végez el. A megbízási és a vállalkozási jellegű jogviszony a Ptk. által szabályozott jogviszony. A megbízás tulajdonképpen ügyellátás. Ezt mondják ún. gondossági kötelemként is, míg a vállalkozás eredménykötelem. A vállalkozási jogviszonyban tevékenységet kifejtő eredmény […]