Adott támogatások elszámolása alapítványnál
Kérdés
A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
– -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
– -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
– -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2015. január 15-én (318. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6521
[…] ráfordításokat, amelyek már a bevétel megszerzése után merülnek fel.Hasonló a helyzet a kötelezettségek értelmezésénél is. Az Szt. szerint kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A kérdésben leírt esetben mások általi teljesítéssel össze nem függő kötelezettséget számol el a kérdező egyéb ráfordításként, amelyet még az Szt. 4. §-ának (4) bekezdése alapján sem lehet megtenni.Az Szt. 4. §-ának (4) bekezdése szerint a törvény előírásaitól csak abban a kivételes esetben lehet – a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú nyilatkozata mellett – eltérni, ha az adott körülmények mellett a törvény valamely rendelkezésének alkalmazása nem biztosítja a megbízható és valós összképet.A kérdésben leírtak szerinti valótlan kötelezettség kimutatása, fel nem merült ráfordításnak a törvény előírásaitól eltérő módon való kimutatása nem igazán szolgálja a megbízható és valós összképet sem a vagyoni, sem a pénzügyi, sem a jövedelmi helyzet vonatkozásában.A válaszadó nem érti a kérdésben leírt "erőlködést" egy olyan előírás alkalmazásával, amely a törvényben szabályozott módon is megoldható.Egyértelmű, hogy a kuratórium döntése – önmagában – nem könyvelhető. Természetesen nincs akadálya annak, hogy azt az alapítvány a 0. Számlaosztály számláin elkülönítetten kimutassa. A kuratórium bizonyára arról is dönt, hogy az adott támogatásokat egy meghatározott kapott támogatásból finanszírozza, vagy az összes kapott támogatást egyetlen támogatásnak tekinti, és abból egyenlíti ki – valamilyen sorrendben – az adott támogatások igénylőit. (Ez esetben azonban meg kell határozni azt is, hogy az adott támogatásokat milyen sorrendben, ezen belül esetleg milyen arányban kívánja kielégíteni, illetve a kapott támogatásokat milyen sorrendben, ezen belül milyen arányban kívánja adott támogatásként felhasználni.)Ha egy meghatározott kapott támogatásból egy másik szervezetet támogat az alapítvány, akkor valójában a megkapott támogatást, amelyet egyéb bevételként számol el, a továbbutaláskor pedig egyéb ráfordításként. Amennyiben a továbbutalás a mérlegfordulónapig nem történt meg, akkor a még tovább nem utalt támogatásként kimutatott egyéb bevételt – a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 16. §-ának (7) bekezdése szerint – időbelileg el kell határolni (T 967 – K 4811).Az Szt. 44. §-ának (2) bekezdése alapján passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett, egyéb bevételként elszámolt támogatás összegéből az üzleti évben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett összeget. Az elhatárolást a költségek, ráfordítások tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerződésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni.Abban az esetben, ha az adott támogatás nem egyetlen kapott támogatás továbbutalásával teljesül, akkor alkalmazható az Szt. 44. §-ának (2) bekezdése, feltéve hogy biztosított a kapott támogatáshoz az adott támogatás egyértelmű hozzárendelése. (Ez esetben a még tovább nem adott, egyéb ráfordításként még el nem számolt kapott támogatás időbelileg elhatárolható!)Az előbbiekben […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2015. január 15-én (318. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6521
[…] ráfordításokat, amelyek már a bevétel megszerzése után merülnek fel.Hasonló a helyzet a kötelezettségek értelmezésénél is. Az Szt. szerint kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A kérdésben leírt esetben mások általi teljesítéssel össze nem függő kötelezettséget számol el a kérdező egyéb ráfordításként, amelyet még az Szt. 4. §-ának (4) bekezdése alapján sem lehet megtenni.Az Szt. 4. §-ának (4) bekezdése szerint a törvény előírásaitól csak abban a kivételes esetben lehet – a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú nyilatkozata mellett – eltérni, ha az adott körülmények mellett a törvény valamely rendelkezésének alkalmazása nem biztosítja a megbízható és valós összképet.A kérdésben leírtak szerinti valótlan kötelezettség kimutatása, fel nem merült ráfordításnak a törvény előírásaitól eltérő módon való kimutatása nem igazán szolgálja a megbízható és valós összképet sem a vagyoni, sem a pénzügyi, sem a jövedelmi helyzet vonatkozásában.A válaszadó nem érti a kérdésben leírt "erőlködést" egy olyan előírás alkalmazásával, amely a törvényben szabályozott módon is megoldható.Egyértelmű, hogy a kuratórium döntése – önmagában – nem könyvelhető. Természetesen nincs akadálya annak, hogy azt az alapítvány a 0. Számlaosztály számláin elkülönítetten kimutassa. A kuratórium bizonyára arról is dönt, hogy az adott támogatásokat egy meghatározott kapott támogatásból finanszírozza, vagy az összes kapott támogatást egyetlen támogatásnak tekinti, és abból egyenlíti ki – valamilyen sorrendben – az adott támogatások igénylőit. (Ez esetben azonban meg kell határozni azt is, hogy az adott támogatásokat milyen sorrendben, ezen belül esetleg milyen arányban kívánja kielégíteni, illetve a kapott támogatásokat milyen sorrendben, ezen belül milyen arányban kívánja adott támogatásként felhasználni.)Ha egy meghatározott kapott támogatásból egy másik szervezetet támogat az alapítvány, akkor valójában a megkapott támogatást, amelyet egyéb bevételként számol el, a továbbutaláskor pedig egyéb ráfordításként. Amennyiben a továbbutalás a mérlegfordulónapig nem történt meg, akkor a még tovább nem utalt támogatásként kimutatott egyéb bevételt – a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 16. §-ának (7) bekezdése szerint – időbelileg el kell határolni (T 967 – K 4811).Az Szt. 44. §-ának (2) bekezdése alapján passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett, egyéb bevételként elszámolt támogatás összegéből az üzleti évben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett összeget. Az elhatárolást a költségek, ráfordítások tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerződésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni.Abban az esetben, ha az adott támogatás nem egyetlen kapott támogatás továbbutalásával teljesül, akkor alkalmazható az Szt. 44. §-ának (2) bekezdése, feltéve hogy biztosított a kapott támogatáshoz az adott támogatás egyértelmű hozzárendelése. (Ez esetben a még tovább nem adott, egyéb ráfordításként még el nem számolt kapott támogatás időbelileg elhatárolható!)Az előbbiekben […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
