5439 talált állásfoglalás a bevétel kifejezésre

Kérdés: A cég automatikusan számlát vagy elektronikus nyugtát állít ki az ügyfelei részére egy internetes szolgáltatási felület fizetős igénybevétele esetén. (A vevők minden esetben bankkártyával fizetnek online.) A számlák bemennek a NAV-hoz, a nyugták nem. Ez majd csak a második félévtől történik meg, ezért külön kezeljük ezeket. A számlák esetében a könyvelőprogramban megjelenő fizetési mód (egyéb) és a számlaszám első karakteréből tudom, hogy az említett bevételhez kapcsolódnak. Létrehoztam egy 367-es főkönyvi számot bankkártyás forgalom néven, és ezt hozzárendeltem a pénztárforgalomhoz. (Így lett egy 367-es technikai pénztáram.) Az említett vevőszámlákat nem a vevő főkönyvi számra, hanem az említett 367-es főkönyvi számlára könyvelném (T 367 – K 912 és K 467). A nyugták esetében pedig a havi több száz tételes mennyiséget könyvelném ebbe a pénztárba egy utolsó tételként egy összegben, minden hónap utolsó napján. (Természetesen analitikával alátámasztva: T 367 – K 912 és K 467.) Banki oldalon (Barion: ebben a bankban jelennek meg a vevők által fizetett összegek, más bevétel/kiadás nem, csak átvezetés és bankköltség) pedig a több mint 300 oldalas bankkivonatnak megnézem a + forgalmát, és mivel csak átvezetés, bankköltség és a kapcsolódó nyugta/számla kiegyenlítése van rajta, mindent a helyére könyvelnék, három tételben. (Bevétel a 367-re, a többi értelemszerűen a helyére: 389 és 532.) T 3842 – K 367 stb. Hónap végén csak az utolsó el nem számolt bevétel szerepelhet a 367-es főkönyvi számon, és ezen logika mentén több ezer nyugta-számla is viszonylag könnyen kezelhető. Helyesen járok el, ha a leírtak alapján könyvelem majd 2026-ban a bankkártyás forgalmat?

Kérdés: Gyakran előfordul egy cég könyvelésénél, hogy hiányoznak olyan számlák, amelyeket a bankszámlakivonaton kifizetettnek látok (akár utalással, akár bankkártyás fizetéssel), viszont soha nem kapom meg, hiába küldöm rendszeresen a hiányzó számlák listáját. Rendszerint egy átvezetési számlán várakozik, és záráskor a 86-os számlára átvezetem. Bevallás elkészítésekor megnövelem az adóalapot ezzel az összeggel. Számviteli szempontból helyes ez így? Bankkártyás és utalásos tételekre is ugyanaz a szabály vonatkozik? Többféle variációt hallottam: például ezeket a tételeket a pénztárba bevételként a 96-os számlára vissza kell könyvelni?

Kérdés: Cégünk bérleti tevékenységgel foglalkozik, és az ügyfeleinktől a gép értékének függvényében kauciót szoktunk kérni, amit a bérlet lezártával visszaadunk. Kérdésem a kaució bizonylatolásával kapcsolatos.
– Kaució elvétele és visszaadása esetében mi az, amit kötelesek vagyunk adni az ügyfélnek? (Számla, pénztárbizonylat, vagy elég, ha a bérleti szerződésen szerepel az átvett kaució összege?)
– Elegendő-e a digitális tárolás a kaució bizonylatáról a dokumentumkezelő rendszerünkben, vagy papíralapon kell megőrizni?
– Hány év megőrzési idő vonatkozik a kaució dokumentumára?
– Aláírás kötelező? Ha igen, kinek kell kötelezően aláírni a kaució dokumentumát (csak ügyfél, vagy részünkről is alá kell írnia a bérlést intéző kollégának, illetve ügyvezetőnek)? Illetve aláíráson kívül kötelezően kell-e rá bármilyen adat a pénzt befizető-átvevő részéről?
– Ha nekünk is alá kell írni, erre megfelelő a digitális aláírás?

Kérdés:

A társaság jegyzett-tőke-emelést hajtott végre három éve. A jegyzett-tőke-emelés társasági szerződésben meghatározott értéke 100 E Ft volt, új tag lépett a társaságba. A belépő tag kötelezettségét apporttal teljesítette, az apport értékét a szerződés 3100 E Ft-ban határozta meg. A 3000 E Ft jegyzett tőkén felüli rész a tőketartalékba került. A tag most értékesíti üzletrészét 500 E Ft-ért. Az üzletrész adásvételi szerződésben rögzített névértéke 100 E Ft. A 400 E Ft-os különbözet lesz a kilépő tag jövedelme? A tőketartalékról nem rendelkezik a szerződés.

Kérdés: Egyéni vállalkozó bizalmi vagyonkezelési szerződést kötött az egyéni vállalkozás tulajdonát képező ingatlanokra, járművekre, ahol a vagyonkezelő és a vagyonrendelő is az egyéni vállalkozó.
1. Az egyéni vállalkozónál ezeket a tárgyi eszközöket ki kell vezetni a könyvelésből? Ha igen, mikori dátummal? Amikor bejegyezték a tulajdoni lapra, vagy a szerződés keltének dátumával?
2. Milyen könyvelési lépések vannak a pénztárkönyvben ezzel a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatban?
3. Áfafizetés terheli ilyenkor az egyéni vállalkozást ezekre az ingatlanokra és járművekre?
4. Ha el szeretné majd ezeket a járműveket/ingatlanokat adni, akkor ki állítja ki a számlát?

Kérdés: Adott egy magyarországi önkormányzat, mely önkormányzatnak Romániában van egy vendégháza. Ezen vendégházat egy 100%-os önkormányzati tulajdonú kft. üzemelteti az önkormányzattal kötött haszonkölcsön-szerződés alapján. Az üzemeltetéssel kapcsolatosan felmerülnek bevételek (vendégház-bérbeadás, valamint táboroztatás) és fenntartási, szervezési költségek. Jól gondoljuk, hogy a társaságnak be kellett volna jelentkeznie Romániában, mint adóalany, illetve helyi adószámot is kellett volna igényelnie, és az ott teljesülő szolgáltatási díjakat (táboroztatási bevétel, szállítási költség) a helyi adószáma alatt kellett volna számláznia az igénybe vevők felé? Az ezen ingatlannal kapcsolatos költségeket a magyar könyvelésben minden további nélkül el tudja számolni a társaság? A társaság a haszonkölcsön-szerződés alapján használatba vett ingatlant (és egyéb eszközöket) a 0-s számlaosztályban tartja nyilván. Helyesen teszi?

Kérdés: Adott egy gazdasági társaság, amely személyautókat lízingel nyílt végű pénzügyi lízing keretében, majd ezeket a személyautókat bérbeadással hasznosítja. A bérbeadás 1-1,5 évig tart. Majd a bérbeadások lejárnak, és a társaság szándéka az, hogy ezen gépjárműveket értékesíti, ezért a lízinget lezárja, és megvásárolja a személyautókat. Helyesen jár-e el a társaság, ha ezen gépjárműveket átsorolja a készletek közé akkortól, amikortól a szándéka nem ezen gépjárművek bérbeadása (és nem is bérbeadással vagy saját használattal hasznosulnak), hanem az értékesítése? (A számviteli politikában is így szabályozná.) Ez azért fontos, mert ha nem helyes a készletek közé átsorolás, akkor az értékesítés egyéb bevétel lenne (nem számolva azzal, hogy az értékesítésnek az eredményét kellene egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként elszámolni), és nem értékesítés árbevétele? Vagy ha ez így nem szabályos, akkor hogyan jár el helyesen a társaság?

Kérdés:

A víziközmű-szolgáltató társaság részére adott önkormányzatok a tulajdonukban lévő eszközök után használati díjat számláznak, amelynek fejében a víziközmű-társaság rekonstrukciós munkákat lát el. A rekonstrukciós munkák felvételére 2024-től újabb forrás áll rendelkezésre a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapról szóló 24/2023. (XII. 23.) EM rendelet 2. számú melléklete értelmében. Lehetséges-e, hogy egy megvalósult rekonstrukció részben kiszámlázásra kerüljön a használati díj fejében kompenzált összeggel, részben pedig átadható legyen a Fejlesztési Alap terhére térítésmentesen? A számviteli törvény nem tiltja annak a lehetőségét, hogy „egy rekonstrukciós munkát” (mint egy adott eszközt) két forrásból finanszírozzanak, részben az önkormányzatok által kiszámlázott használati díj fejében elvégzett rekonstrukciós munkák kompenzálásával kiszámlázva, részben térítésmentes átadással a Fejlesztési Alapból?

Kérdés:

Van két kft., kapcsolt vállalkozások. Ez egyik át akar adni a másiknak 1 Mrd Ft piaci értékű tárgyi eszközt. Mindkét cég a Tao-tv. hatálya alá tartozik.
Három variációban gondolkodnak:
a) Tényleges piaci áron történik az eladás – ez számvitelileg, adóügyileg rendben van.
b) Ingyenes eszközátadás.
– A 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 67. §-a értelmében nem követel semmilyen áfát, illetve nem ellentétes a jogszabállyal, ha eltérnek a piaci értéktől.
– A fogadónál 1 Mrd Ft eszközérték-beruházás lesz, PIE-vonzattal az egyéb bevételen keresztül (1 Mrd), Écs alapján visszavezetésre kerül folyamatosan.
– Az átadónál kivezetés (persze lehet, hogy 1 Mrd Ft-nál kisebb összeg a nyilvántartás szerinti érték) – egyéb ráfordítás.
– Fontos kérdés a tao szerinti adóalap növelés/csökkentés. Ez hogyan alakul?
c) 0 és 1 Mrd Ft közötti értéken történne az eladás – az áfa a számla alapján kerül felszámításra [lásd a b) pontot is].
– A befogadónál csak a számla alapján lesz beruházási érték?
– Esetleg piaci értéken kellene a beruházást állományba venni a szállítókkal szemben és PIE-vel/egyéb bevétel/d szemben?
Gondolunk egy végletekig kiélezett helyzetre is, hogy ha 1 Ft-ért adja el, vagy ha ingyenesen adja át – micsoda jelentős különbség. Hiszen 1 Ft híján 1 Mrd Ft az „ajándék”. Itt is kérdésként merül fel a tao szerinti adóalap növelés/csökkentés. Ez hogyan alakul? Illetve felmerült a b) és c) pont kapcsán az esetleges illetékfizetés kérdése is.

Kérdés: Cégünk euróban vezeti a könyveit, és globális minimumadó-alanyisága miatt választotta a számviteli törvény szerinti halasztott adó intézményének alkalmazását. A halaszott adókövetelés alapját legnagyobb részben elhatárolt veszteség képezi, kérdésünk az lenne, hogy könyveléstechnikailag mi a helyes eljárási mód:
a) A megelőző évi záró egyenlegének visszaforgatása és a tárgyévi forintban kalkulált halasztott adó egyenlegének átszámítása év végi árfolyamon.
b) A tárgyévi nyitó és záró forintos halasztott egyenleg különbözetének év végi árfolyamon történő eurósítása, könyvelése, majd a teljes tárgyévi egyenleg átértékelése az év végi árfolyamon.
Az a) esetben nem keletkezik árfolyam-különbözet, az árfolyamváltozásból eredő különbözet a halaszott adó ráfordításban jelenik meg, b) esetben pedig keletkezik nem realizált árfolyam-különbözet a halasztott adó követeléshez/kötelezettséghez kapcsolódóan.
Kérdésünk továbbá, hogy a halasztott adó követelés/kötelezettség tekinthető-e 60. § (2) bekezdése szerinti külföldi pénzértékre szóló követelésnek/kötelezettségnek?