181. cikk / 4991 Engedményezett követelés esetén az elismert kártérítés
Egy ügyvédi iroda a tulajdonában álló ingatlanját határozott időre, a 2022–2024. éveket érintően bérbe adta. A bérlő nem fizetett, ezért 2022-ben felmondta a szerződést, de megállapodtak, hogy a tartozásait a 2023. év végéig részletekben rendezi. Mivel ez csak részben valósult meg, a követelést engedményesi szerződés keretében 2024-ben eladta egy zrt.-nek. Az engedményesi szerződés szerinti követelés: számlázott bérleti díjból és közüzemi költségekből, nem számlázott – kártérítésnek minősített – összegből és a határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igényből áll (a bérbeadó-bérbevevő megállapodása szerint, ha rendezi a tartozását, akkor ettől a bérbeadó eltekintett volna). Kérdések:
– A nem számlázott, de bérbeadó–bérbevevő közötti megállapodásban szereplő, elismert "járó" kártérítésnek minősített összegek nem szerepelnek a könyvelésben az Szt. 29. § (8) bekezdése és a 77. § (2) bekezdésének b) pontja alapján (a kártérítés nem követelés, hanem bevétel a beérkezés időpontjában, így elhatárolása sem értelmezhető), helyes ez így?
– A határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igény nem számlázható összege tekinthető-e kártérítésnek, vagy számlázni kellett volna a nem megállapodás szerinti teljesítéskor?
– Az engedményezés keretében a bérbevevő felé számlázott összegeket vezetjük össze az engedményes által fizetett összeggel, vagy a nem könyvelt járó kártérítést és bérletidíj-igényt is könyvelni kell előtte egyéb bevételként?
182. cikk / 4991 Könyvek, régiségek készletre vétele
A 2000. évi C. törvény 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint: A passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni az egyéb bevételként vagy a pénzügyi műveletek bevételeként elszámolt
– térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci – illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti – értékét.
Civil szervezetek esetén is irányadó a fent említett jogszabályi hivatkozás. Jelentős mennyiségű és értékű, részben több száz éves könyvek készletre vételével kapcsolatban a következő kérdések, problémák merültek fel:
– Nem ismert a piaci érték a készletre vétel időpontjában,
= elegendő-e a "0"-s számlaosztályban, analitikában mennyiségi nyilvántartásba venni az értékesítésig?
= van-e időbeli korlátja a piaci érték megállapításának, az értékesíthető könyvek piaci értéke csak az árverésen derül ki?
= elegendő-e az értékesítéssel egy időben készletre venni a passzív időbeli elhatárolással szemben, és egyúttal ki is vezetni?
– Vannak olyan könyvek, amelyek értékesítését jogszabály tiltja, a 22/2005. NKÖM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerinti muzeális dokumentumok, végleges megőrzési kötelezettség áll fenn, ezeket eladni nem lehet, csak átadni a közgyűjteményeknek, közkönyvtáraknak, ezek érték nélkül maradhatnak-e a nullás számlák között? Ez utóbbi könyvek, amennyiben átadásra kerülnek az Országos Széchényi Könyvtár részére, az keletkeztet-e áfafizetési kötelezettséget, illetve társaságiadó-kötelezettséget?
183. cikk / 4991 Munkaerő-foglalkoztatáshoz szükséges vízum díjának elszámolása
Cégünk harmadik országbeli munkaerőt foglalkoztat. Az országban való tartózkodáshoz vízumot kellett igényelni. A cég számlázta mint közvetített szolgáltatást. Hogyan kell ezt könyvelni?
184. cikk / 4991 Külföldön vásárolt termék külföldi vevőhöz történő szállítása
185. cikk / 4991 Közüzemi számlák díjfizetője, számla nélkül
186. cikk / 4991 Magáncélú vásárláshoz a cég bankkártyájának használata
187. cikk / 4991 Államkötvény vételárában lévő felhalmozott kamat
188. cikk / 4991 Bérbeadásnál áramdíj továbbszámlázása
189. cikk / 4991 Negatív devizás egyenleg árfolyama
Devizás bankom lemehet negatív egyenlegbe. A 0 egyenlegen történő átfordulás kezelése esetén az árfolyam irreálisnak tűnik, de ettől helyes? Számszaki példa: A göngyölt egyenleg: DEV: –25, HUF: –7950. Utalok egy összeget, hogy legyen rajta pluszban érték, mert utána költeni akarok. Korábbi információk alapján ilyenkor MNB-t vagy forintért vásárolt devizahányadost kell alkalmazni. Ez legyen 310. Az érték +40, ezt két tételben könyvelem +25×310 = 7750 Ft, ekkor a GöngyEDev: 0, HUF: –200; Könyvelem a +15×310 = 4650 Ft-ot, ekkor a GöngyE Dev: 4450. Eddig helyes a logika? Ezután jön egy terhelésem –15 értékben, mivel már pozitív oldalán vagyok a banknak, akkor átlagárfolyamot kell használnom. Mi a helyes árfolyam ebben az esetben? 310 vagy a 296,67? ~ 15×296,67 = 4450, így a GöngyE Dev: 0, HUF: 0. Ha –15×310 = 4650, akkor a GöngyE DEV: 0, HUF: –200. Ha a terhelés egy szállítói számla, akkor ott fog csapódni egy irreális árfolyam-különbözet. Más összegekkel bőven nagyobb árfolyamszámok is kijöhetnek. Pl. volt olyan, hogy az MNB 390 Ft körül mozgott, és az átlag 478-at számolt ki, mert a fenti logika alapján csak úgy jön ki mindkét 0. Mi a helyes?