5237 talált állásfoglalás a számla kifejezésre

Kérdés: Egyéni vállalkozó 2024. 11. 30-án átalakul egyszemélyes kft.-vé. Az átalakulás jogutódlással történik, nem új vállalkozás indul, az egyéni vállalkozás megszűnik. Az Evectv. 19. §-ának rendelkezései szerint zárónappal készült nyitó vagyonmérleg-tervezet, ami egy az egyben tartalmazza a vállalkozó tárgyi eszközeit, pénzeszközeit, követeléseit és kötelezettségeit is. Mindent átvisz a jogutód kft.-be. A jegyzett tőkét készpénzben befizeti, nem pénzbeli hozzájárulásként semmi nem kerül a jegyzett tőkébe. 2024. 11. 30-án a készlet 10 M Ft, vevői követelése 5 M Ft, szállítói tartozás nincs. Ezek a tételek a kft. nyitómérlegében szerepelnek. A vevői követelés 2024. 12. hónapban be is folyik a kft. bankszámlájára. Hogyan alakul a megszűnő egyéni vállalkozás szja-bevallása? Bevételként (adóztatandó tételként) kell-e kimutatni a készletet és a vevői követelést? Tekintettel az szja-törvény 10. számú melléklet „II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek”-re, ami nem rendelkezik a vevő és a szállító elszámolásáról, és tekintettel a 49/A. § 2., 3., 4. és 5. bekezdésére. Egyik paragrafus sem említi azt az esetet, amikor átadásra kerül a követelés és a leltár a vagyonleltárban, de nem „nem pénzbeli hozzájárulásként”. Jelen jogszabályi hivatkozásokban mit jelent pontosan a nem pénzbeli hozzájárulás? Jegyzett tőkébe bevitt vagyonelemet?

Kérdés: Társaságunk jelentős volumenű felújítást végzett gépsorán. A felújítást a gépsort gyártó német vállalat szerelői végezték telephelyünkön több héten át. A felújításra vonatkozó árajánlatban a szerelők szállásköltségére vonatkozó összeg nagysága miatt abban állapodtunk meg, hogy azt társaságunk fizeti, jelentős összeget megtakarítva ezáltal. A szállásköltséget, ami a szálloda árajánlata szerint svédasztalos reggelit is tartalmaz, elszámolhatjuk-e reprezentációs költségként, vagy a felújítás részeként rá kell aktiválnunk a felújított gépsorra a szolgáltatást végző német vállalat egyéb, a felújításhoz közvetlenül kapcsolódó számláival együtt?

Kérdés: Egy egyéni vállalkozó élni kíván a lehetőséggel, hogy 2025. január 1-re visszamenőleg alanyi adómentességet választ, mivel az éves bevétele várhatóan nem éri el a 18 millió forintot. Ugyanakkor januárban már több számlát is kibocsátott, amelyeken értelemszerűen még áfát tüntetett fel. Hogyan kell most ezeket a számlákat kezelni? Ha utólag adómentessé válik, vissza kell-e térítenie az áthárított áfát a vevőinek?

Kérdés: Bankkártyás borravaló könyvelésével kapcsolatban kérem a véleményüket, tekintettel a 2025. 01. 01-től hatályos változásokra, mely szerint adómentes az a borravaló is, amelyet a vendéglátóegység üzemeltetője oszt szét a dolgozóinak, megfelelő nyilvántartás vezetése mellett. Cégünk felszolgálóegységeiben a vendég a fogyasztása ellenértékének bankkártyás fizetésekor egy külön erre a célra rendszeresített applikáción jelzi, hogy a fogyasztása ellenértékén felül kíván borravalót adni, és azt is, hogy annak összege hány százaléka a fogyasztásnak. Ilyen módon a borravaló összege a céges bankszámlán kerül jóváírásra, a szétosztás pedig az alábbiak szerint valósulhat meg.
1. A nap/hét végén a rendszerből lekért jelentés alapján a borravaló összege a boltvezető által kivételre kerül a pénztárból, majd azt a belső szabályzatban meghatározott módszer szerint a dolgozók között szétosztja.
2. A szétosztás – felhasználva a rendszerből lekért jelentést és a belső szabályzatot – a bérszámfejtésen keresztül, a havibér utalásával együtt valósul meg az egység dolgozóinak, azáltal, hogy a számfejtési programba adómentes juttatás jogcímén az egyes dolgozókra kalkulált összeg rögzítésre kerül.
Mivel a borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, illetve azt a fogyasztó szándéka szerint nem a cégnek, hanem a felszolgálóegység dolgozóinak kívánja juttatni, véleményünk szerint annak egyéb bevételként, majd kiosztáskor egyéb személyi jellegű kifizetésként történő megjelenítése nem indokolt, hanem azt egy technikai mérlegszámlán indokolt könyvelni, melynek egyenlege a már a bankszámlán jóváírt, de még kiosztásra nem került borravaló összegét kell, hogy mutassa, mint kötelezettséget a dolgozók felé. Ez a könyvelési módszer független attól, hogy a fentiekben leírt 1-es vagy 2-es módszer szerint történik a szétosztás. Kérjük szíves véleményüket a könyvelés általunk leírt módjáról!

Kérdés: Adott egy belföldi adóalany, amely dekorációs termékeket értékesít mind a webáruházában, mind a telephelyén. Számlázóprogramot használnak, nyugtaadásra nincs lehetőség. Sok esetben befolynak olyan tételek, amelyeket nem tudtam számlához kötni, és válaszként a cégtől ezt kaptam, a folyamat a következő: „Beérkezik egy megrendelés a webáruházba, amit a vevő előre kifizet. A raktárban összekészítés során derül ki, hogy valamilyen oknál fogva azt a terméket nem tudják küldeni, és a helyettesítő termék nem felel meg a vevőnek. Ebben az esetben nem készül számla, mert nincs árumozgás, értelemszerűen sztornószámla sem. Az összeget pedig visszautaljuk.” Kérdés, ebben az esetben (tehát minden esetben) számlának készülnie kell-e, majd sztornószámlának is, amely leköveti a pénzmozgásokat?

Kérdés: A vendéglátóhelyen kapott borravalóból kik részesülhetnek? Csak a felszolgálók vagy a közreműködők is? Melyik jogszabályban található ez meg?

Kérdés: 2025. évben folyamatosan kapok 2022. és 2023. évi jóváíró energiaszámlákat az áramszolgáltatótól. Betehetem a 2025. évi könyvelésbe, ha nem jelentős a hiba, vagy mindenképpen a társaságiadó-bevallást kell önellenőrizni az adott évre, évekre? Iparűzési adó tekintetében mi a teendő?

Kérdés: Alanyi adómentes, egyszemélyes kft. a 2015. évben üzleti célú ingatlant vásárolt magánszemélytől 8 millió forintért, amelyek piaci értéke jelenleg 30 millió forint. Az ingatlanértékesítésre a társaság nem választotta az általános szabályokat, ezáltal áfamentes. A kft. nyereséges, 25 millió forint eredménytartalékkal rendelkezik. A tulajdonos osztalékfizetésről döntött az eredménytartalék terhére, természetben, az üzleti célú ingatlan átadásával. Ha az alapító az ingatlan átadásával fizeti ki az osztalékot, azaz piaci érték alatt szerzi meg a tulajdonos, hogyan adózik a kft., illetve a magánszemély (társasági adó, osztalékadó, szocho, illeték, áfa)? A magánszemély jövedelme eléri a minimálbér 24-szeresét. A számlán „ingatlanértékesítés” jogcím és az Áfa-tv. 87. §-a alapján „tevékenység közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére adómentes” kerül feltüntetésre, illetve ügyvéd által készített adásvételi szerződés kötelező?

Kérdés: Ha egy társaság a könyveit devizában (euróban) vezeti, és a Tao-tv. szerint fejlesztési tartalékot képez, akkor annak mi a helyes elszámolása? A képzés a 2022. üzleti év végén 5000 E Ft, 380 forint/euró árfolyamon 13.158 euró. A következő évben a felhasználást hogyan kell kezelni? Milyen euróárfolyamon kell csökkenteni a fejlesztési tartalék összegét, aktuális beszerzési értéken a tárgyi eszközök esetében, vagy külön analitika szerint forintban vezetjük a fejlesztési tartalékot, és az év végi árfolyamon számítjuk át a teljes évben beszerzett eszközök forintértékének megfelelő devizát? Ha igen, akkor el fog térni a 16-osra könyvelt tárgyévi érték ezen eszközök esetében és a felhasznált fejlesztési tartalék a könyvelés devizájában? Vagy esetleg át kellene év végén értékelni? De erre a számviteli törvény – úgy gondolom – nem ad lehetőséget. Viszont, ha vagy az adott eszköz bekerülési devizaértékét, vagy az év végén forintban felhasznált összeg átértékelt összegét használjuk, a végén lehet – ahogyan mozog az árfolyam –, hogy a felhasználás azt fogja okozni a könyvelésben, hogy forintban felhasználtuk a fejlesztési tartalékot, de devizában még nem, vagy még többet is. Egyedül az lehetne megoldás, ha amíg az adott fejlesztési tartalék nem fogy el, addig a képzéskori árfolyamot használjuk.

Kérdés: Az „A” kft. és a „B” kft. közösen létrehozzák a „C” kft.-t. Az új társaság saját tőkéjét részesedések és követelések apportálásával oldják meg. Az „A” kft. tartós részesedéssel rendelkezik „D” társaságban. Az „A” kft. „C” kft.-nek átadja a „D” leányvállalatában lévő 100%-os részesedését, és a „D” leányvállalat felé tartós követeléseit is. Az „A” kft. könyveiben 100.000 euró értéken szerepelnek a „D” leányvállalata irányában fennálló tartós követelései, azonban az apportálás során „C” kft. tulajdonosi köre ezt 10%-kal alacsonyabb, 90.000 euró piaci értéken állapítja meg és fogadja el. A piaci értéket könyvvizsgálói szakértői véleménnyel alátámasztják. A követelésből nem engedik el a leányvállalat felé a 10.000 eurót, csak nem látják megalapozottnak a megtérülést. Kell ezt az apportba vevő „C” kft. és az apportáló „A” kft. könyveiben megfelelően könyvelni, év végén értékelni, hogyan hat ez a társasági adó alapjára? Mi történik, ha végül mégis befolyik az eredeti, magasabb követelésösszeg a „C” kft.-hez? Jól gondoljuk-e, hogy a különbözet az apport átvételekor még nem képez társaságiadó-alapot, csak akkor, ha az mégis befolyik?