160 talált állásfoglalás a számviteli bizonylat kifejezésre

Kérdés: Társaságunk egyre több beérkező szállítói számlát kap elektronikusan, amelyek elektronikus formában vannak tárolva, illetve kinyomtatott állapotban a postai úton érkezett számlákkal együtt a teljesítésüket alátámasztó dokumentumokkal (teljesítésigazolás, szállítólevél, cmr stb.) ellátva, papíralapon lefűzve egy dossziéban. Ezek a lefűzött bizonylatok könyvelési bizonylatszámokat kapnak, melyeket a könyvelőprogram, integrált vállalatirányítási rendszer ad a számla, bizonylat könyvelésekor. Kötelező-e a könyvelést alátámasztó bizonylatokat – legyen az kimenő számla, beérkező számla, bankkivonat, számviteli bizonylat stb. – kontírozni az Szt. 167. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján? Elegendő-e a bizonylatokat ellátni a könyvelési bizonylatszámmal, amit a program ad, és egyértelműen azonosítja, hogy az adott bizonylat milyen főkönyvi számlákra lett könyvelve az Szt. 167. §-ának (7) bekezdése alapján?

Kérdés: Fuvarozó kft. munkaviszonyban lévő tehergépkocsi-vezetőinek adómentes napidíjat és adómentes (100.000 Ft) üzemanyag-megtakarítást fizet ki. A munkabérről bérjegyzék készül, és átutalásra kerül az adott hónap 10-éig. Az adómentes külföldi, belföldi napidíj és az üzemanyag-megtakarítás nem szerepel a dolgozó bérjegyzékén, így a 08 bevallásba sem kerül bele. Az ok, hogy a napidíjról és az üzemanyag-megtakarításról később a hónap közepe felé kapnak információt. Helyesen jár-e el a cég, ha az adómentes külföldi, belföldi napidíj és az üzemanyag-megtakarítás nem szerepel a 08 bevallásban, és később utalják a dolgozónak, mint a munkabért? Valamint milyen számviteli bizonylatra van szükség a kifizetéséhez? A cég természetesen számolja, vezeti az adómentes külföldi napidíj kiszámításának alapját és az üzemanyag-megtakarítás alapjául szolgáló mindenfajta számítást, a jogszabályoknak megfelelően, helyesen. A könyvelés csak egy Excel-táblát kap a kifizetett fent említett juttatásokról havonta, név szerinti forintösszeggel, és erről az Excel-tábláról kerül lekönyvelésre és utalva a bankból. Helyes-e ez az eljárás?

Kérdés: Térítés nélküli átadás (ingyenes juttatás) esetén hogyan kell szabályosan kiállítani a számlát? A felszámított áfát megállapodás alapján a vevő nem fizeti meg. Mi a helyes számlakiállítás, mi lesz a számla végösszege? Helyes-e, ha a fizetendő áfa alapja, az eszköz piaci értéke csak tájékoztató adat a számlában? Mi lesz a számla végösszege, az áfa összege vagy az áfával növelt piaci érték, és ez esetben megjegyzésben feltüntetve az ingyenes átadást, és hogy pénzügyi teljesítést nem igényel a számla? Amennyiben áfalevonási jog hiányában áfát nem kell felszámítani, helyes-e, ha a számla végösszege nulla forint, amennyiben a társaság úgy dönt, hogy számlát állít ki az ingyenes átadásról, mivel ezt semmilyen jogszabály nem tiltja?

Kérdés: A közigazgatási bírság továbbszámlázása áfaköteles?

Kérdés: A könyvvizsgálatok során gyakran tapasztalom, hogy az Szt. 69. § (1)–(2) bekezdéseinek követelményeit csak részben teljesítik a beszámolót összeállítók, előfordul, hogy önálló leltárdokumentációt egyszerűen nem is készítenek, a főkönyvi egyenlegek és az analitikák egyeztetéséről nem készülnek végrehajtást igazoló dokumentumok, mert azt mondják, ezt a törvény nem írja elő, sok esetben elegendőnek tartják a főkönyvek zárásának bemutatását. Hivatkoznak a törvény 165. § (1) bekezdésére, mely szerint bizonylattal az eszközök források összetételének változását kell alátámasztani, és a főkönyvi könyvelés-analitika egyeztetés nem eredményez változást, csupán ténymegállapítást. Az ellenőrzésre alkalmasság követelménye is gyakran sérül, rendszerint azzal, hogy a leltárnak nevezett dokumentumok tartalma és terjedelme hiányos, és nem teljesül az Szt. 165. § (4) bekezdésében elvárt logikailag zárt rendszerre vonatkozó elvárás, távolról sem felelnek meg a 166. § és 167. § (1) bekezdésében leírt számviteli bizonylattal szembeni követelményeknek. Míg az ellenőrzésre alkalmasság, lehetőségmeghatározás véleményem szerint igen tág fogalom, és nehezen számonkérhető, addig a logikailag zárt rendszer teljesülése talán pontosabban mérhető és megkövetelhető. Hogyan kell értelmezni a számviteli törvényben meghatározott leltárkészítési követelményekben megfogalmazott elveket? Milyen bizonylatolási, alaki és tartalmi követelmények vonatkoznak a főkönyvi könyvelés és az analitikák egyeztetésére és általában a tényeket rögzítő leltárra? Mit jelent pontosabban az ellenőrzésre alkalmasság és a logikailag zárt rendszerre vonatkozó követelmény?

Kérdés: Ügyfelünk többcélú utalványok értékesítésével foglalkozik. A kiadott utalványokat nem nála, hanem a szerződött partnereinél lehet beváltani termékre/szolgáltatásra. Árbevétele az utalványok adásvételéből adódó kezelési költségből, jutalékból származik. Milyen számviteli előírások tartoznak a többcélú utalványok könyvelésére ebben az esetben? Milyen számlaosztályban, mérlegsoron szükséges kimutatni a kiadott utalványokat, amiről a számviteli bizonylat készül? Hogyan kell kivezetni visszaváltáskor? Mi az a kötelező, minimális adattartalom, amelyet szükséges felvezetni a könyvviteli programba? A legyártott és készleten lévő utalványokat szükséges-e kimutatni a könyvviteli programban? Ha igen, akkor pontosan hogyan és milyen értéken?

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Elektronikus archiválással, digitalizáló rendszerekkel foglalkozó szolgáltatók kínálatában szerepel az ún. "Elektronikus hitelesítés" ajánlata. A késztermék értékesítését, szállítását, átvételét igazoló dokumentum (szállítólevél) utólagos digitalizálására jelenleg milyen előírások vonatkoznak, a dokumentum hitelességének megőrzését illetően? Az eredetileg papír formában (gépi úton) előállított, az áruátvételt hagyományos módon (tintával) igazoló aláírással ellátott, utólag szkennelt szállítóleveleket az adóhatóság digitális formában hiteles dokumentumnak tekinti-e, amennyiben a digitalizálási szolgáltató digitális aláírással, időbélyeggel igazolja az eredeti papírpéldány és a digitalizált dokumentum egyezőségét? Vagy emellett szükség van a papírdokumentumok megőrzésére is?

Kérdés: Egy magánszemély bizalmi vagyonkezelésbe adja az ingatlanjait és a társas vállalkozásának tulajdoni részét, valamint a kedvezményezett szintén magánszemély. Ebben az esetben keletkezik társaságiadó-fizetési kötelezettség? A vagyonkezelésbe adott ingatlan egy része bérbe van adva, az ebből származó bevétel a magánszemélynél jelentkezik, a kifizető a bérbevevő, ezért a magánszemélytől levonásra kerül az szja. Az ebből származó – szja-val csökkentett – bevételt az értékesítés nettó árbevételeként kell kezelnie a vagyonkezelőnek? Osztalékot is kap a tulajdoni részéből a magánszemély, amiből szintén le lett vonva az szja, a csökkentett összeget kapott osztalékként kell kezelnie a vagyonkezelőnek? A költségek között kell/lehet elszámolni az ingatlannal kapcsolatban felmerült kiadásokat (elektromos áram, víz, építményadó, értékcsökkenés)?

Kérdés: A társaság eszközök tartós bérbeadása kapcsán a partnereivel történő megállapodás szerint azonos összegű havi bérleti, szolgáltatási díjakat számláz, majd az akár 36-60 hónapos határozott idő végeztével, az eszköz értékesítését követően számol el a partnerrel. A bérleti szerződésben előre rögzített feltételek szerinti elszámolás során annak megfelelően, hogy a bérleti időszak végén a bérelt eszköz piaci ára, az értékesítés során befolyt vételár mennyi, a partnerrel történő elszámolás során – tekintettel arra, hogy a bérelt eszköz használata során a bérlő "magatartása" az eszköz eladási árára nagymértékben hat – a bérbeadó utólagosan árengedményt nyújt(hat) a korábbi bérlő számára. Jól gondoljuk, hogy a fentiek alapján nyújtott engedmény megfelel azon utólagosan adott árengedménynek, amelynek elszámolása során a bérbeadó az Áfa-tv. 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt döntése alapján nem számlázott utólagosan adott árengedménynek tekintve, számviteli bizonylattal számol el korábbi bérlő partnerével? Melyet társaságunk egyéb ráfordításként, míg partnerünk egyéb bevételként könyvel?