375 talált cikk a számviteli politika kifejezésre

Kérdés: A kft. üzlethelyiségben értékesít ruházati cikkeket. Az üzlethelyiség bérbeadója év közben a bérleti díjon felül üzemeltetési költségátalányt számláz, amely tartalmazza a takarítási, a biztosítási és egyes rezsidíjakat is. Az üzemeltetési díjjal a fordulónapot követő év augusztusában számol el a bérbeadó. A társaságnak nincs arra vonatkozóan információja, hogy a bérbeadó milyen díjon szerződött le a közműszolgáltatókkal és az egyéb szolgáltatókkal. Mivel a társaság mérlegfőösszegének 2%-a alacsonyabb az elmúlt években, mint az üzemeltetési díj elszámolásából fakadó, előző időszakot érintő költségváltozások, a társaságnak abban az esetben a középső oszlopos beszámolót kell készítenie, ha amúgy az üzleti évek végén az üzemeltetési díj elszámolására vonatkozóan minden rendelkezésre álló információt figyelembe vett volna, és az alapján készítette el az elhatárolást? A bérbe adó cég nem nyitott az elhatárolási időpont korábbra hozására.

Kérdés: Termékértékesítés történik két kft. között. Az ellenértéket euróban határozzák meg, és 100%-os előleget kötnek ki. Az eladó az áfában és a számviteli politikában is az MNB-árfolyamot választotta. Az előlegszámlán a fizetendő adó megállapítása időpontjában érvényes árfolyamon forintosítja, míg a végszámla forintosítása a teljesítés időpontjában érvényes árfolyamon történik. Így az előleg áfája, majd a beszámításának forintosításakor a két áfa értéke között különbözet jelentkezik. Helyes-e az eljárás így, vagy a nullás végszámlának az áfatartalmát is az eredeti előleg szerinti árfolyamon kellene forintosítani? Amennyiben helyes az eljárás, szükséges-e a két áfaérték közötti különbözetet átvezetni a 87-be, illetve a 97-be?

Kérdés: Év közben minden törlesztés után el kell számolni a keletkezett árfolyam-különbözetet? A számviteli politikában választhatja-e az adózó, hogy azt csak év végén számolja el? Amennyiben több folyósítás van, eltérő árfolyamon, úgy az ezt követő törlesztés esetén az árfolyam-különbözet összegét hogyan kell megállapítani? A fennálló tartozás árfolyamát FIFO-módszerrel vagy átlagárfolyamon (súlyozva a különböző folyósítások árfolyamát) viszonyítjuk a törlesztés könyv szerinti árfolyamához? Pl. 1. folyósítás 100 euró 400 Ft/euró, 2. folyósítás 100 euró 395 Ft/euró, törlesztés 20 euró, milyen árfolyamon?

Kérdés: Kettős könyvvitelt vezető társasház 2024-ben 12 db ventilátort vásárolt 6 millió forintért. A számlázott értéket költségként számolták el. A ventilátorokat 2024. szeptember 1-jén üzembe helyezték, de a tárgyi eszközök közé nem vették fel, így értékcsökkenést sem számoltak el. A 2024. évi eredmény 6 millió Ft költséget tartalmaz. Melyek a jelentős összegű hiba rendező tételei a tárgyévben, továbbá az egyszerűsített éves beszámoló mérlegének és eredménykimutatásának mely sorait fogja érinteni a lezárt üzleti évre vonatkozó módosítások oszlopában? Mivel a 2025. tárgyév oszlopában csak a hibahatástól mentesített összeg szerepelhet, hogyan fog kinézni a tárgyévi mérlegoszlop tárgyi eszköz sora, ha más tárgyi eszköz nem lett vásárolva? A középső oszlopban a megelőző év módosítása már szerepel, így a tárgyévi érték negatív lenne az időközben elszámolt értékcsökkenés következtében, hiszen a tárgyévi eszközmérlegben szereplő eszközérték alacsonyabb, mint a megelőző évi.

Kérdés: Adott egy mikrogazdálkodói beszámolót készítő asztalos kft. 2025-ben 2025. 11. 21-én volt az utolsó árbevétele, a következő árbevétel számlája 2026. 02. 24-i keltezésű. Mivel a projektelszámolás szabályai nem alkalmazhatók a mikrogazdálkodói beszámolót készítőnél, miként kell megállapítani a 2025. 11. 21. után vett anyagokból elkezdett befejezetlen munkák értékét, és azt hogyan kell könyvelni?

Kérdés: Árut rendelek külföldről továbbértékesítés céljából, a rendelés összege 50.000 euró. Kapok róla pro forma számlát, ami 25.000 euró. Úgy tudom, hogy ezt az utalás napján érvényes árfolyamon kell nyilvántartásba venni. Ezt az előleget a devizaszámláról teljesítem. Ekkor össze kell vetnem a devizabetét árfolyamával, és így fog keletkezni különbözet, amit le kell könyvelnem? Amikor megkapom a végszámlát, és beszámítom az előleget, csökkentem a szállítói kötelezettséget, de még nem utalom a fennmaradó összeget (amit az elszámolási betétszámláról utalnék), akkor kötelezettségként a számla szerinti teljesítés napján érvényben lévő MNB-árfolyamon vezetem fel a nyilvántartásba. Már akkor is el kell számolnom az árfolyam-különbözetet erre a két árfolyamra, vagy csak akkor, amikor az utalás megtörténik? Tehát, hogyan alakul a könyvelés és a számok, ha az átutalt előleg árfolyama 360 Ft/euró, a végszámla rögzítése napján utalás nélkül 365 Ft/euró, a fennmaradó összeg az utalás napján 367 Ft/euró eladási árfolyamon, 364 Ft/euró MNB-árfolyamon?

Kérdés: A kft. készletei elszámolásához, a készletmozgások nyilvántartásához jelenleg a FIFO-módszert alkalmazza, ez szerepel a számviteli politikában. A mérlegfordulónapot követő naptól szeretne áttérni az átlagáras elszámolásra (jelentős az egységárváltozás az árfolyammozgás következtében). A fordulónapi készletet át kell értékelni? Ha igen, akkor a fordulónapon már az új értékelési módszert kell alkalmazni, és a beszámolóban az átértékelt értéken szerepeltetni az árukészletet, vagy pedig a nyitás utáni rendező tételként kell kezelni az értékelési módszer változásából adódó értékkülönbözetet? Hogyan kell könyvelni az értékkülönbözetet? (A készlet főkönyvi számlához mi lesz az ellenszámla?) A társaság a számviteli politikáját a tényleges áttérés esetén módosítja.

Kérdés: Számviteli politika alapján a devizás tételeket MNB-árfolyamon tartjuk nyilván, és év végén is MNB-árfolyammal értékeljük át a követeléseket-kötelezettségeket. Lehet-e az év végi átértékeléseket az Szt. 60. §-a (6) bekezdése értelmében úgy elvégezni, hogy az egyik számlavezető bankunk év végi eladási árfolyamát használjuk, ha év közben az MNB-árfolyamon könyvelődött minden devizás tétel? Természetesen a számviteli politikában ez rögzítésre kerülne. Jelentős hatása lenne az adózás előtti eredményre.

Kérdés: Adott egy gazdasági társaság, amely személyautókat lízingel nyílt végű pénzügyi lízing keretében, majd ezeket a személyautókat bérbeadással hasznosítja. A bérbeadás 1-1,5 évig tart. Majd a bérbeadások lejárnak, és a társaság szándéka az, hogy ezen gépjárműveket értékesíti, ezért a lízinget lezárja, és megvásárolja a személyautókat. Helyesen jár-e el a társaság, ha ezen gépjárműveket átsorolja a készletek közé akkortól, amikortól a szándéka nem ezen gépjárművek bérbeadása (és nem is bérbeadással vagy saját használattal hasznosulnak), hanem az értékesítése? (A számviteli politikában is így szabályozná.) Ez azért fontos, mert ha nem helyes a készletek közé átsorolás, akkor az értékesítés egyéb bevétel lenne (nem számolva azzal, hogy az értékesítésnek az eredményét kellene egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként elszámolni), és nem értékesítés árbevétele? Vagy ha ez így nem szabályos, akkor hogyan jár el helyesen a társaság?

Kérdés: Társaságunk euróban vezeti a könyveit. A számlák 90%-a időszaki (folyamatos) elszámolású. A számviteli törvény szerint a beérkező számlák árfolyamának a számla kelte szerinti árfolyamot választotta. Ezt az árfolyamot a számvitelben használhatjuk-e az eseti számlák esetében is, vagy ezeknél a teljesítési időpont szerinti árfolyamot kell használni? A számviteli törvény szerint ez az egységesség elvét sértené, viszont ebben az esetben árfolyam-különbözet keletkezik.