76 talált cikk a vevőkövetelés kifejezésre

Kérdés: A 2025. év vége felé több kormányrendelet is megjelent, különféle cégek felszámolása kapcsán az érintettek kártalanításáról. A rendeletek szerint a kártalanítás támogatás formájában valósul meg, a követelésekről beadott támogatási kérelem alapján. A támogatási kérelmeket jellemzően mérlegkészítés előtt, január-február-március hónapokban lehetett beadni, szerepeltetni lehet benne a vevőkövetelést, az annak behajtása érdekében felmerült költségeket, valamint a késedelmi kamatot is. A támogatások jóváhagyásáról szóló határozat mérlegkészítés után történhet, azok ellenőrzése és a kiutalás pedig még ezt követi. Kérdésként merül fel, hogy ezen támogatások számviteli kezelése hogyan helyes? A kormányrendelet 2025. évi, a támogatás benyújtásra került esetünkben a mérlegkészítés előtt, de elfogadás és kiutalás csak a mérlegkészítés után van. A számviteli törvény alapján a jogszabály vagy támogatási szerződés alapján járó, a mérlegkészítésig ismertté vált, és valószínűsíthetően meg is valósuló támogatások elhatárolhatók a 2025. évre, ellensúlyozandó a 2025. évi költségeket, ráfordításokat. Ugyanakkor fenti speciális esetben az igényelt támogatás késedelmi kamatot is tartalmaz, mely alapesetben csak pénzbefolyással egyidejűleg számolható el bevételként (vagy ha a mérlegkészítésig befolyik, akkor elhatárolható). Ezen támogatás nem folyik be a mérlegkészítésig – így melyik az erősebb szabály? Mindegy, milyen oka van a támogatásnak, ha megfelel a feltételeknek, akkor elhatárolható egyéb bevételként a támogatás összege a 2025. évre, vagy mivel részben késedelmi kamat az alapja, ezért csak részben határolható vissza a 2025. évre?

Kérdés: A társaságnak 17%-os részesedése van egy másik társaságban. Nincs azonos ügyvezetés, nincs meghatározó befolyás. A fenti társasággal szembeni vevőkövetelések és szállítói tartozások összegét a mérlegben nem vevői követelésként és szállítói tartozásként, hanem egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követelésként és kötelezettségként kell kimutatni?

Kérdés: Vállalkozásunk biztosította a követelésünk egy részét. A biztosító a biztosított vevő tartozását 95%-ban megtérítette. A biztosító azonban ezt követően peres vagy nemperes eljárásban próbálja továbbra is behajtani a megtérített követelést. Az adott ügyletet a következők szerint könyveljük: Vevőkövetelés: 1.000.000 Ft. A biztosító megfizette a 95%-ot, 950.000 forintot. Mi ezt a vevőköveteléssel szemben könyveljük, így marad 50.000 Ft tartozás. Ezt a tartozást, mivel kis értékűnek minősítjük, és bizonytalan megtérülésnek, kivezetjük év végén, és társaságiadó-alapot emelünk vele. Később, ha a biztosító mégis sikerrel jár a behajtás során, akkor a befolyt összeget a 96. Egyéb bevételre könyveljük, és a 95%-ot vissza is fizetjük a biztosítónak. Helyes-e az eljárásunk, vagy a kártérítést nem a vevővel szemben, hanem a 96. Egyéb bevételre kell könyvelni, és megfizetni utána a társasági adót?

Kérdés: Magánszemély 2024-ben 20.000.000 Ft előleget fizetett egy építés alatt álló lakásra, melyre adásvételi szerződés még nem készült. Ekkor garantálták neki, hogy amikor 2026-ban elkészül a lakás, még a 2024-es áron kapja meg azt. Közben a lakást mégsem kívánja megvásárolni, így egy harmadik félnek átengedné – vevőkijelölés címén – az ingatlan megvételét, viszont mivel azóta felmentek ezeknek az ingatlanoknak az árai, magasabb értéket szeretne kapni. A magánszemélynek ezt a jövedelmet mely soron kell majd bevallani az szja-bevallásban, és mit kell fizetnie a nyeresége után?

Kérdés: Az általunk könyvelt cég vevőköveteléseit bankjával faktoráltatja. A faktoring és követelésvásárlási szerződés értelmében a faktor típusa: korlátozott visszkereset, illetve csendes faktor. A korlátozott visszkereset azt jelenti, hogy a vevő-nemfizetés visszkereset nélküli, csak korlátozott esetben élhet a bank a visszaengedményezés jogával (pl. szerződésszegés, háború stb.). A csendes faktor azt jelenti, hogy a vevők nem tudják, hogy követelésünk faktorálásra került, olyan „technikai” számlára utalnak, ami a cégkivonatban is szerepel saját bankszámlaként. A vevők nem kapnak értesítést a faktorálásról, illetve az év végi egyenlegközlőt is tőlünk kapják. Több szakmai anyagot is átnézve találtam olyat, ahol könyvelési tételként a faktorált követelést ki kell vezetni a könyvekből, és egyben elő kell írni a faktorcéggel szembeni követelésként (T 86 – K 31 és T 36 – K 96). Csendes faktor esetén is szükséges a vevőkövetelés kivezetése? Ha kivezetjük, akkor hogyan tudunk adni év végén egyenlegközlőt vevőink felé, akik nem is tudnak a faktorálásról? Jelenleg úgy könyvelünk, hogy a faktorált követelést kivezetjük a 311-ről, és ezzel egy időben könyveljük a 314-re mint faktorált követelést, technikai számla beiktatásával. Így elkülönül a faktorált követelésünk, de továbbra is nálunk kerül kimutatásra, így év végén és év közben is tudunk egyenlegközlőt kiállítani a teljes követelésünkről.

Kérdés: Bizalmi vagyonkezelés esetében a magánszemély vagyonrendelésekor – részvény, üzletrész, ingatlan –
– a vagyontárgyakat, azok értékét, illetve
– a nem realizált vagyonnövekményt
melyik főkönyvi számlákon kell nyilvántartani mikro- vagy egyszerűsített éves beszámoló készítése esetén?
A kezelt vagyonnak adószám kérése esetén lehet fantázianevet adni? Ingatlan esetében a vagyonkezelés időszakában kötelező értékcsökkenést elszámolni, tekintettel arra, hogy az ingatlanok értéke évi 2-3%-kal minimum nő, illetve az 57 főkönyvi számlára kell elszámolni, és egyedi nyilvántartást is kell erről vezetni? Milyen egyéb könyvelési tételek merülhetnek még fel?

Kérdés: A zrt. devizában fennálló követelésére 100%-os mértékű értékvesztést számoltunk el az előző évben. Az év végi átértékelés keretében mind az alap-vevőkövetelés, mind az értékvesztés esetében elszámolásra került az átértékelési különbözet. Az értékvesztés átértékelése növeli a társasági adó alapját, mint értékvesztés-növelő tétel?

Kérdés: Társaságunk ügyfele az egyik partnerével kötött szerződés alapján az Áfa-tv. 58. §-a szerinti időszakos elszámolási számlákat köteles kiállítani, még a tényleges teljesítést megelőzően előre. Az ügyfél által kiállított számla ingatlan-bérbeadási szolgáltatásról szól. Például a 2025. év januári számlát 2024 decemberében fogja kiállítani úgy, hogy a számla összes dátuma (számla kelte, fizetési határidő, áfateljesítési dátum) is 2024. decemberi. A számviteli időszak ebben az esetben teljes egészében a 2025. üzleti évet érinti. A leírt esetben könyvelhető-e a számla a 2024. üzleti évben? Kimutatható-e vevőkövetelésként, ha a partner nem fizeti meg az ellenértéket 2024 végéig? Ha 2024. üzleti évben nem könyvelhető vevőkövetelésként a 2024-ben kiállított számla, akkor a fizetési határidőig (2024-ben) kiegyenlített ellenértéket miként kell helyesen könyvelni? Hogyan változna akkor az eljárás, ha a számviteli időszak 2024. 12. 15. – 2025. 01. 14. lenne?

Kérdés: A társaság az általa végzett szolgáltatásról számlát bocsátott ki. A számla adatai: a számla kelte: 2024. január, az áfateljesítés kelte: 2024. január, fizetési határidő: 2024. január, a számlázási időszak: 2023. január. A számla áfát tartalmaz. A fenti számlát a főkönyvi könyvelésben vevőkövetelésként kell-e könyvelni az árbevétellel, illetve az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben, vagy a bevételek aktív időbeli elhatárolásaként kell kimutatni az árbevétellel és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben? A társaság által befogadott azonos tartalmú számla esetében a számlát szállítói tartozásként kell-e könyvelni a költséggel és egyéb rövid lejáratú követeléssel szemben, vagy passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni?

Kérdés: Kiskereskedelemmel és javítással foglalkozó (kerékpárüzlet és -szerviz) vállalkozó a jövőben euró fizetési eszközt is szeretne elfogadni a vásárlóitól. Hogyan kezelendő az euró fizetőeszköz, ha az üzletben az árakat csak forintban tüntetik fel? Hogyan kezelendő az euró, ha az üzletben forintban és euróban is feltüntetik az árakat? Amennyiben a pénztárgép alkalmas euróösszeg bevételezésére, mindenképpen azt kell használni? Állíthat ki a pénztárgép használata helyett eurószámlát? Mely esetben kell a pénztárgépbe euróban beütni a vásárlás összegét, és mely esetben kell az euróban fizetett – forintra átszámított – összeget? Amennyiben nem a pénztárgépbe ütik be a vásárlás összegét, hanem eurószámlát állítanak ki, az euróösszeget a pénztárgépbe betehetik? Ha nem, elég egy pénzkazettában gyűjteni? (A könyvelésben egyértelműen külön vezetendő a forint- és az európénztár.) Az euróösszegből mely esetben kötelező forintban visszaadni, és mikor adhat vissza euróban? Mely esetben kell szerepelnie a pénztárgépnyugtán euróban és mikor forintban a fizetendő végösszegnek? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz. Az üzletben való fizetéskor eltérhet ettől az árfolyamtól, alkalmazhat magasabb/alacsonyabb árfolyamot? Amennyiben eltérhet az MNB-árfolyamtól, a könyvelésben az MNB árfolyammal számított összegeket szerepeltetjük? Amennyiben a pénztárgépbe forintban ütik be az összeget, melyet euróban fizetnek ki, egy esetleges ellenőrzésnél nem probléma, hogy nem forintban van a kasszában a pénz?