Nettó értékű tárgyi eszközök selejtezése

Kérdés: Cégünknél olyan tárgyi eszközöket selejteztünk év közben, amelyeknek még volt számvitel szerinti könyv szerinti és társasági adó szerint számított nyilvántartási értéke. Tehát a nettó értéke nem volt nulla. Ezek az eszközök már használhatatlanok voltak, a selejtezés dokumentálva lett. Ez a számvitel szerint terven felüli értékcsökkenésnek minősül, és a könyv szerinti értékkel növelni kell az adóalapot. Lehet-e csökkenteni a társaságiadó-alapot, ha a selejtezett tárgyi eszköz nem szerepelt a nyilvántartásunkban az év utolsó napján, így a terven felüli értékcsökkenés nem csökkenti az adóalapot a Tao-tv. 1. sz. melléklet 10. pont d) alpontja szerint?
Részlet a válaszából: […] adóévre megállapított összeg, továbbá az immateriális jószág, tárgyieszköz-állományból bármilyen jogcímen történő kivezetésekor, ... a forgóeszközök közé való átsorolásakor ... az eszköz nyilvántartási értékének a készletre vett hulladék anyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.A számviteli előírások szerint a nettó érték kivezetése valóban[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címkék:  

Iparűzési adó éves összege

Kérdés:

Egy szakcikkben a szerző leírja a hipa évközi és év végi könyvelési tételeit, és megállapítja, ha helyes volt a könyvelésünk, akkor a 469-es főkönyvi számla egyenlege záráskor épp azt az összeget fogja mutatni, amit következő év május 31-éig még be kell fizetnünk az önkormányzat számára, vagy ami június 1-jétől visszaigényelhető többletként keletkezik náluk. Ennek értelmezésében (így a 469-es főkönyv éves hipa-köt. felkönyvelése előtti egyenleg kiderítésében) kérnék segítséget. Mi tartozik bele a május 31-ig fizetendőbe? A 03. 16-i kötelezettség és amit az önkormányzat 05. 31-ével még + vagy – előjellel felkönyvel az adófolyószámlára? Az önkormányzati adószámla kivonatán található két fontos sor:
1. Értesítés kézhezvételekor fizetendő = az az összeg, ami még az adott évben be kell fizetni (ez a tárgyév 03. 16-i köt., ą 05. 31-i önkormányzati rendezés + 09. 15-i köt. akkor, ha még nem volt az adott évben befizetés), valamint 2/a tárgyévet követő év 202X. 03. 16-ig pótlékmentesen fizetendő összeg sora!
A 2 sorból valamelyik összeg (vagy együttes összegük?!) megegyezik esetleg a 469-en elvárható (és milyen előjelű) éves hipa előírása előtti egyenleggel? A hipa és a tao főkönyvi egyeztetése sok embernek okoz fejtörést!

Részlet a válaszából: […] adóösszeg és a 2022. március 15-én esedékes előleg különbözeteként), akkor a 2022. évi adóelőleg összege 150 egység (ez megegyezik a 2021. évi bevallott adó összegével). Ha ezen vállalkozó a 2022. adóévre a 2023. évben (május 31-ig) bevall (megállapít) 220 egység iparűzési adót, akkor a többlet-adókötelezettség, amit 2023. május 31-ig pénzügyileg is rendezni kell: 70 egység [220 egység 2022-re bevallott adó–150 egység 2022-re bevallott adóelőleg]. A példából is látható, hogy az adóévben esedékes adóelőleg összege (a keresztféléves adóelőleg-fizetés miatt) együttesen az előző adóévi (adóévben bevallott) adó összegével kell megegyezzen. A főkönyvi könyvelés keretében az iparűzésiadó-elszámolási számla Követel oldalára kell könyvelni a bevallott adóelőleg, valamint a még elszámolandó (többlet)iparűzési adó összegét. Ugyanezen főkönyvi számla Tartozik oldalára a pénzügyileg rendezett (önkormányzati adóhatósághoz átutalt) összeget, továbbá – ha van ilyen – az adókötelezettség csökkentése összegét kell könyvelni. Ezzel párhuzamosan az adóhatóság által vezetett adószámla kötelezettség oldalán szerepel a bevallott iparűzésiadó-előleg, valamint az adóévről szóló bevallásban szereplő többletadó (még elszámolandó adó) összege (valamint negatív előjellel a kötelezettségcsökkenés), a befizetés oldalon pedig a beérkezett (átutalt) adóbevétel. Mindenesetre akár a főkönyvi könyvelést tekintjük, akár az adófolyószámlát (amit az adóhatóság vezet), sem egyikből, sem másikból nem következik önmagában, hogy mennyi a befizetendő vagy visszatérítendő adó. Épp fordított a folyamat. Az adózónak kell kiszámítani (megállapítani) az adóévet követő év május 31-ig, hogy mennyi az adóévi adója (ezt be kell vallania), majd pedig, hogy[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címke:

HUF követelés/kötelezettség euróban történő kiegyenlítése

Kérdés:

A szakirodalom szerint a HUF-ban jóváhagyott osztalékot a kifizetés napján érvényes számlavezető banki devizaeladási árfolyamon kell euróra váltani. Az Önök 3838. kérdésre adott válaszában a HUF-os vevői követelés euróban történő kiegyenlítésekor devizavételi árfolyamot kell alkalmazni. Segítségüket kérem annak tisztázásában, hogy a HUF-ban adott kölcsön, a HUF-ban kiállított számla, a HUF-ban jóváhagyott osztalék euróban történő kiegyenlítésekor milyen árfolyamon célszerű meghatározni, hogy az adott HUF összegért mennyi eurót fizessen a másik partner? Van-e különbség az árfolyamnál, ha készpénzben vagy utalással fizetik ki az euróösszeget? Kérjük, válaszuknál azt is vegyék figyelembe, hogy ami egyik félnél követelés, az a másik félnél kötelezettségként jelenik meg.

Részlet a válaszából: […] támogatja a forintban kiállított számla kifizetését euróban. Ettől azonban még nem tekinthető szabályosnak, a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeivel összhangban lévőnek. A több mint 14 évvel ezelőtt megjelent válaszban foglaltak egészét a továbbiakban is helytállónak tekintjük. Alapvető követelmény, hogy a gazdasági események a két fél közötti szerződéssel alátámasztottak legyenek. Kérdéseire röviden a következő válaszok adhatók: A forintban adott kölcsönt forintban megkötött kölcsönszerződéssel kell alátámasztani, a forintban adott kölcsönt forintban is kell visszafizetni. Ha ettől el kívánnak térni, akkor a kölcsönszerződést kell módosítani a kölcsönt nyújtónak és a kölcsönt kapónak. A szerződésmódosításban kell rögzíteni, hogy az X forintban nyújtott kölcsön mennyi Y eurónak felel meg. A szerződésmódosítást a könyvviteli nyilvántartásban is keresztül kell vezetni. Az euró mennyiségének piaci értéken történő meghatározása másként jelenik meg annál, akinek vissza kell majd fizetnie, mint annál, aki a kölcsönt visszakapja. Az áruszállítás, a szolgáltatásnyújtás forintban számlázott ellenértékének euróban történő kiegyenlítése előtt célszerű a két fél közötti szerződést módosítani, és a módosítással a forintban meghatározott ellenértéket euróra helyesbíteni. A szerződésmódosítást indokolja az Áfa-tv. vonatkozó előírása is, amely szerint másként történik a forintban megállapított ellenérték áfaalapjának a meghatározása, mint az euróban meghatározott ellenérték alapja. Ha a forintban meghatározott ellenértéket euróban egyenlítik ki, nyilvánvaló, hogy az áfa alapját is az eurónak megfelelően kell megállapítani. Garantált az áfahiány megállapítása mind a két félnél, ha nem így járnak el. A forintban jóváhagyott osztalékot nem lehet euróra átváltani. A tulajdonosoknak forintban járó osztalékot lehet euróban kifizetni, annyi euróval, amennyi eurót a forintban fizetendő összegért a kifizetéskor venni lehet a piacon. Itt azonban az adózási szempontból további problémák adódnak. Ha a forintban jóváhagyott osztalékot[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.

Adómentes napidíj, adómentes üzemanyag-megtakarítás

Kérdés: Fuvarozó kft. munkaviszonyban lévő tehergépkocsi-vezetőinek adómentes napidíjat és adómentes (100.000 Ft) üzemanyag-megtakarítást fizet ki. A munkabérről bérjegyzék készül, és átutalásra kerül az adott hónap 10-éig. Az adómentes külföldi, belföldi napidíj és az üzemanyag-megtakarítás nem szerepel a dolgozó bérjegyzékén, így a 08 bevallásba sem kerül bele. Az ok, hogy a napidíjról és az üzemanyag-megtakarításról később a hónap közepe felé kapnak információt. Helyesen jár-e el a cég, ha az adómentes külföldi, belföldi napidíj és az üzemanyag-megtakarítás nem szerepel a 08 bevallásban, és később utalják a dolgozónak, mint a munkabért? Valamint milyen számviteli bizonylatra van szükség a kifizetéséhez? A cég természetesen számolja, vezeti az adómentes külföldi napidíj kiszámításának alapját és az üzemanyag-megtakarítás alapjául szolgáló mindenfajta számítást, a jogszabályoknak megfelelően, helyesen. A könyvelés csak egy Excel-táblát kap a kifizetett fent említett juttatásokról havonta, név szerinti forintösszeggel, és erről az Excel-tábláról kerül lekönyvelésre és utalva a bankból. Helyes-e ez az eljárás?
Részlet a válaszából: […] előfordulhat, hogy pont annyi a napidíj, mint a levonható költségtérítés, és így nem keletkezik jövedelem, de ekkor is szerepeltetni kell ezt a 08-as bevallás 2208M-04 lapon a 305. sorban.Az üzemanyag-megtakarítás esetében is hasonló a helyzet, ennek is szerepelnie kell a bérszámfejtésben, hiszen az a bérjövedelem része, de ha az üzemanyag-megtakarításként fizetett összeg nem haladja meg a havi 100 ezer forintot, akkor azt nem kell bevallani a 08-as bevallásban. Az Szja-tv. rendelkezése alapján nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül többek között az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés. Az ebből származó bevételt az adóalap megállapítása előtt csökkenti a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként teljesített kilométer-futásteljesítmény alapulvételével, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint [Szja-tv. 27. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés]. A 2208-as bevallás kitöltési[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. február 9.
Kapcsolódó címkék:  

Devizás bérleti díj kifizetése magánszemélynek

Kérdés: Cégünk a 2023. évben adószámmal nem rendelkező magánszemélytől bérelne lakást iroda céljára. A bérleti díj a szerződés szerint euróban kerül meghatározásra. Ismereteink szerint cégünknek ebben az esetben kifizetőként havonta meg kell állapítani az adóelőleget, levonni és befizetni az adóhatóság részére. Az adóelőleg alapjának meghatározása 10%-os költséghányaddal történik, a nettó bérleti díj megfizetésére euróban kerül sor. A bruttó bérleti díj és az adóalap forintban történő meghatározásakor milyen árfolyamot kell használnunk? A nettó bérleti díj forintban történő meghatározását követően milyen árfolyam alapján szükséges azt euróra visszaváltani, hogy el tudjuk utalni a bérbeadónak? Mindezek megállapítása melyik pontos jogszabályhely alapján történik?
Részlet a válaszából: […] a kifizető köteles az adóelőleg megállapítása során figyelembe venni, feltéve, hogy az a kifizetést megelőzően a rendelkezésére áll.Az euróban meghatározott bérleti díjat és az adóterheit a bérleti díjat terhelő adók és járulékok megállapítása után könyvelni is kell. A könyvelés azonban kissé másként jelenik meg, ha a kérdező cég a könyvviteli nyilvántartásait euróban, illetve forintban vezeti, továbbá akkor, ha van eurója, vagy az eurót a kifizetés előtt meg kell vásárolnia.Ha a cég a könyvviteli nyilvántartásait euróban vezeti, akkor a szerződésben meghatározott bérleti díj teljes összegét euróban könyveli, mint az igénybe vett szolgáltatások értékét a magánszeméllyel szembeni kötelezettségként (T 522 – K 454), de könyvelnie kell az elszámolási számlával szemben az euróban meghatározott bérleti díj euróban számított adó- és járulékterheit is (T 454 – K 4798). (Azért kell az elszámolási számlával, mert az adó- és járulékterheket forintban kell bevallani.)A válasz elején leírtak szerint a forintban megállapított adóalap figyelembevételével meghatározott, és forintban számított adókat, járulékokat azonban euróban kell könyvelni az adók, járulékok számításánál alkalmazott árfolyam használatával, könyvelni az elszámolási számlával szemben kell: T 4798 – 462, 463. Az eltérő árfolyamok használata miatt a 4798. számlán egyenleg maradhat, amelyet árfolyam-különbözetként kell kivezetni: T 4798 – K 9762, illetve T 8762 – K 4798.Ha a cég euróban vezeti a könyvviteli nyilvántartásait, és van eurója, akkor a magánszemély részére járó, adóval csökkentett bérleti díjat a cég a kötelezettség csökkentésével kifizeti: T 454 – K 386. Árfolyam-különbözet csak az adók és járulékok megfizetésénél lehet.Ha a cégnek nincs eurója, bár a könyveit euróban vezeti, akkor az eurót meg kell vásárolnia. A megvásárolt euróval az euróban, forintban fennálló kötelezettségeit az előzőekben leírtak szerint rendezheti.Ha a cég a könyvviteli nyilvántartásait forintban vezeti, akkor a szerződésben euróban meghatározott bérleti díjat a cég számviteli politikájában meghatározott árfolyamon kell az igénybe vett szolgáltatások értéke számlára könyvelni a magánszeméllyel szembeni kötelezettséggel szemben (T 522 – K 454). Az euróban meghatározott bérleti díjat terhelő adók, járulékok összegét euróban is meg kell határozni, ezzel csökken a magánszeméllyel szemben euróban fennálló kötelezettség is, de csökken a forintban fennálló kötelezettség is a számviteli politikában meghatározott árfolyamon egy elszámolási számlával[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címke:

Földgázszámla és korrekciója áfájának árfolyama

Kérdés:

A földgázszolgáltató zrt. előre számláz földgázdíjat. (Nem használja az előleg kifejezést, és nem a pénzösszeg jóváírása után készíti el a számlát, hanem tervezett fogyasztásról számláz földgázdíjat.) Példán keresztül: 09. 15. számla keltezéssel 10. 01.–10. 31. elszámolási időszakra 10 000 EUR + 27% áfa. A számlán a 09. 15-i MNB-árfolyammal feltüntette az áfa forintösszegét, ami 1 095 255 Ft. Ezt a számlát 11. 15-én teljes egészében pontosan az eredeti összegekkel lesztornírozta úgy, hogy az áfa forintösszegének is az eredeti 1 095 255 Ft-ot írta a sztornószámlára. Ezt a vevő 11. 18-án kapta kézhez. 11. 30-án kiállítottak gáz-elszámolószámla megnevezéssel egy új számlát a 10. 01.–10. 31. időszak tényleges fogyasztásáról, melynek példa szerinti összege: 4000 EUR + 27% áfa. Erre a számlára a számla keltének napján érvényes MNB-árfolyam szerinti forintösszeget szerepeltette, 440 683 Ft-ot. (A tervezett fogyasztás árfolyama 405,65 Ft/EUR, a tényleges fogyasztás árfolyama 408,04 Ft/EUR a szolgáltató által kiállított számlán.) A fent leírt számlázási gyakorlat helyesnek tekinthető-e, illetve a számla befogadója melyik havi áfabevallásaiba mely összegeket állíthatja be levonható adóként? Továbbá az áfa szerinti megítélésen kívül kérjük iránymutatásukat a számlák helyes számviteli elszámolásáról is.

Részlet a válaszából: […] időpontja (a fentiekben foglaltak alapján) a számlakibocsátás napja lesz (09. 15.), akkor a beérkező számlához kapcsolódó levonási jog a 09. havi áfabevallásban érvényesíthető, feltéve, hogy az Áfa-tv. 120. §-ában foglalt feltételek is teljesülnek. Elszámolószámla Az Áfa-tv. 58. § (1) és (1a) bekezdésének hatálya alá tartozó ügyletekhez kapcsolódó, az adó alapját és a fizetendő adó összegét érintő korrekciók tekintetében lényeges szempont, hogy a korrekcióhoz kapcsolódik-e további fizetési kötelezettség vagy sem. További fizetési kötelezettség és ehhez kapcsolódó új fizetési esedékesség, valamint ennek következtében új teljesítési időpont alapvetően akkor fordul elő, ha az adó alapja és/vagy a fizetendő adó utólag nő. Előfordulhat azonban negatív irányú adóalap-módosítás is, ha például az utólagos elszámolás eredményeképpen kiderül, hogy a szolgáltatást nyújtó előzetesen nagyobb összeget számlázott a tényleges fogyasztáshoz képest. Tipikus példa erre az Ön által említett eset, amikor az elszámolási időszakban átalányfizetés történik, és az időszak végén a korábban kiszámlázott összeg(ek)ből a tényleges fogyasztás elszámolása alapján visszajáró összeg keletkezik (az átalányfizetéssel túlfizetés történt). Ekkor, a korábban kiállított számlá(ka)t – figyelemmel az Áfa-tv. 77. § (2) bekezdés c) pontja szerinti utólagos adócsökkentésre – módosítani szükséges. A számla módosítása számlával egy tekintet alá eső okirattal lehetséges [Áfa-tv. 168. § (2) bekezdés]. A számlával egy tekintet alá eső okirat kötelező tartalmi elemeit az Áfa-tv. 170. §-a szabályozza. A számlakorrekció történhet egy darab számlával egy tekintet alá eső okirat kiállításával, de az sem kifogásolható, ha az eredeti számla sztornózásra kerül, majd egy új számla kerül kiállításra. A sztornószámla kiállítása kizárólag az eredeti számla által tanúsított teljesítésre vonatkozó adatok alapulvételével történhet, vagyis az Áfa-tv. 58. §-a szerinti ügyletről kiállított számla korrekciója során – az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva – a korrigálandó (eredeti) számla kibocsátásának időpontjában (09. 15.) érvényes árfolyamot kell figyelembe venni. A kérdésében említett szolgáltató e szerint járt el helyesen, amikor elkészítette az eredeti számla sztornóbizonylatát/-számláját. Ha az eredetileg kiállított számla összegében történő változás egyúttal a levonható adó utólagos módosulását (csökkenését) is jelenti, akkor a számlabefogadónak az Áfa-tv. 153/C. §-a szerint kell eljárnia, amely úgy rendelkezik, hogy az adóalany a különbözetet abban az adómegállapítási időszakban köteles az 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, az 127. § (1) bekezdésében említett okiratot érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint az érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja, feltéve, hogy az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki. A kérdésében leírtak szerint az érvénytelenítő (sztornó-) számlát a vevő 11. 18-án kapta kézhez, ezért a 11. havi áfabevallásban kell fizetendő adót növelő tételként feltüntetnie a módosító (sztornó-) számla adatait, de legkésőbb az érvénytelenítő okirat kibocsátást követő hónap 15. napján, vagyis legkésőbb a 12. havi áfabevallásban kell bevallani. Az elszámolószámla kiállításakor szintén az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés b) pontja és a 172. §-a szerinti rendelkezések az irányadók, azaz az adó alapját és az áthárított adót a számla kibocsátáskor érvényes árfolyamon kell megállapítani, és az áthárított adó összegét forintban kifejezve feltüntetni. A szolgáltatást nyújtó helyesen, e rendelkezéseknek megfelelően állította ki az elszámolószámláját, amikor a számla keltének napján (11. 30.) érvényes árfolyam szerinti összeget szerepeltette áthárított adóként a számlán. A sztornószámla kiállításával az eredetileg levonható adó összege nullára csökkent, ehhez képest az elszámolószámla kiállítása a levonható adó összegét növeli. Erre az esetre az Áfa-tv. 153/C. § (2) bekezdése az irány­adó, amely úgy rendelkezik, hogy az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban abban az adómegállapítási[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. március 9.
Kapcsolódó címke:

Pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatai

Kérdés:

Az Szt. 165. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint: "a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg a könyvekben rögzíteni kell." Az alábbi gazdasági eseményekkel kapcsolatban kérem válaszukat:
1. A munkavállalónak előre nem látható okból, a cég tevékenysége érdekében felmerült kiadása keletkezik (a céges autó lerobbant, a vontatásról készpénzes számlát kap). Elszámolásra kiadott összeget nem vett fel. A munkavállaló egy-két nap elteltével adja le a pénztárba a számlát, amelynek összege részére kifizetésre kerül. Ebben az esetben megfelel-e a törvényi szabályozásnak, hogy a készpénzes számla kelte és a cég pénztárából történő kifizetés eltér egymástól? Könyvelése a szállítóval szembeni vagy a munkavállalóval szembeni kötelezettség kiegyenlítése?
2. A munkavállaló elszámolásra kiadott összeget vesz fel. Elszámoláskor melyik a helyes módszer: ha bevételezzük a pénztárba a teljes elszámolásra kiadott összeget, és az elszámolásra felvett összegből kifizetett készpénzes számlákat kiadjuk a pénztárból (ilyenkor el fog térni a készpénzes számla kelte és a pénzmozgás), vagy csak az elszámolásból megmaradt összeget bevételezzük, a készpénzes számlákat pedig a 36-os elszámolásra kiadott összegek számlára könyveljük? Hogyan kell eljárni akkor, ha a munkavállaló általi vásárlások összege meghaladja az elszámolásra kiadott összeget?
3. A cégnél a munkába járás költségtérítése (helyközi bérlet) a cég nevére kiállított számla alapján történik. A munkavállalók a bérlet számláját a következő hónapban adják le (a bérlet lejártát követően, új bérlet vásárlásakor). A bérlet számláját könyveljük, összegét a pénztárból kiadjuk, a dolgozó felé az önrészt számlázzuk. Ebben az esetben szintén nem egy időben történik a gazdasági esemény és a pénzmozgás, mivel a bérletről kiállított számla kelte és a pénztárbizonylat kelte eltér egymástól (az eltérés egy hónap). Hogyan járunk el szabályosan a bérletszámla összegének pénztárból való kifizetését illetően?

Részlet a válaszából: […] bevételi, kiadási bizonylattal dokumentált gazdasági műveleteket, eseményeket. Ez viszont nem jelenthet problémát. A felvetett témákra a következőket válaszoljuk: 1. A munkavállaló a céges autó vontatásáról készpénzes számlát kap (azt a munkavállaló kifizette). Az adott cég eszközeit és az adott cég eszközeinek a forrásait közvetlenül nem érinti, csak akkor, amikor a pénztáros a vontatásról kiállított számla szerinti ellenértéket a munkavállaló részére kifizette a pénztárból. Ezt viszont a pénzkifizetés bizonylatával kell alátámasztani. Egyáltalán nem probléma, hogy a pénztári kifizetés bizonylatának kelte eltér a vontatásról kapott készpénzes számla keltétől (ez utóbbi nem az adott cég pénzeszközei mozgatásának a bizonylata, hanem a külső vállalkozó szolgáltatásának a bizonylata). Mivel a cég nevében a munkavállaló járt el, ő kapta a készpénzes számlát, a pénztárból kifizetett díjat is a munkavállalónak kell átvennie. A pénztárból történő kifizetést egyidejűleg az igénybe vett szolgáltatások költségei között is könyvelni kell a pénztárral szemben. 2. A munkavállalónak elszámolásra kiadott összegből megmaradt összeg bevételezése a második módszer szerint helyes. Mivel a munkavállaló elszámolásra pénzeszközt kapott, erre és a kapcsolódó tételekre vonatkozik az Szt. 165. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti szigorú szabály. Ezért az elszámolásra kiadott összeggel csökken a pénztár pénzállománya, és nő a munkavállalónak elszámolásra kiadott összeg miatti követelés. Amikor a munkavállaló vásárol, szolgáltatást vesz igénybe, és azt az elszámolásra átvett összegből egyenlíti ki, a készpénzben kiegyenlített tételeket a munkavállalói követelés számlán rögzíteni kell (az egyenleg mindig a tényleges pénzmennyiséget kell, hogy mutassa). Amikor a munkavállaló az elszámolásra kiadott összeggel elszámol, akkor követelés számlakivonattal kell átadnia az általa kiegyenlített tételek bizonylatait, és visszaadnia a maradék összeget. Ha többet költött, mint amennyi pénze volt, az elszámoláskor kell a különbözetet elszámolásra kiadnia. A pénztári tétel az elszámolásra kiadott, illetve elszámolásból visszavett összeg. Az[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címke:

Részesedés értékesítése, fizetés több részletben

Kérdés: Belföldi gazdasági társaság ("A") birtokolja egy másik belföldi gazdasági társaság ("B") részesedéseinek egy részét, egy külföldi befektető ("C") mellett. "C" társaság folyamatosan növelni kívánja a "B"-ben lévő részesedését, ezért kötött egy üzletrész-adásvételi szerződést "A"-val, a "B"-ben lévő részesedésének egy részére. A vételár (mely X+Y) megállapítása és kifizetése az alábbiak szerint történt: X részösszeg két részletben (2022 és 2023) kerül megfizetésre, Y részösszeg több részletben (szintén két, későbbi üzleti év alatt), de a feltételek teljesülése esetén kerül megfizetésre. Megítélésünk szerint, mivel a kérdéses üzletrészek 2022-ben szállnak át a cégnyilvántartás szerint is "C"-re, az ügylet eredményét 2022-ben kell elszámolnia a társaságnak, függetlenül az egyik részlet következő évi megfizetésétől. Helyesen járunk el? A kérdés a feltételhez kötött Y vételárrészlet(ek) kifizetéseihez kapcsolódik: ha kivezetjük a könyvekből 2022-ben az eladott részesedést, az eredményt elszámoljuk, a későbbiekben befolyó vételárrészleteket (a feltételek egészének vagy részleteinek teljesülése esetén) miként kell elszámolni (esetleg egyéb bevétel)?
Részlet a válaszából: […] nyilvánvaló, hogy az értékesített üzletrész könyv szerinti értékének kivezetésekor könyvelni kell az értékesítés bevételét is, függetlenül attól, hogy a vevő a vételárat mikor, milyen részletekben fizeti meg, a részletfizetéseknek vannak-e feltételei, illetve ha vannak, akkor azok teljesülnek-e vagy sem.(Zárójelben megjegyezzük, ha az ellenérték megfizetésének előreláthatóan feltételei lesznek, célszerűbb lett volna az üzletrész-értékesítést két részre bontani, az adásvételi szerződést jelenleg csak az egyik hányadára megkötni [az adott esetben az X vételár összegében], a cégjegyzékben is csak az egyik hányadnak megfelelő részt átvezettetni. A másik hányaddal csak a feltételek teljesülésekor kellene foglalkozni. Ezzel elkerülhető lett volna, hogy az üzletrész-értékesítés árfolyam-különbözete teljes összegében az eredeti értékesítés üzleti évének eredményében realizálódjon.)A kérdésben leírt megítélésük helyes, mivel az üzletrészek 2022-ben szállnak át a cégjegyzékben "C"-re, az ügylet eredményét is 2022-ben kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a vételár jelentős részét a vevő csak a 2022. évet követően fizeti meg, és függetlenül attól, hogy ennek még feltételei is vannak. A vevő által meg nem fizetett összeg követelés a vevővel szemben. Könyvelés:Tulajdoni részesedést jelentő befektetés (részvény, üzletrész) értékesítésekor:– az értékesített részesedés eladási árának könyvelése: T 366 – K 9721;– az értékesített részesedés elszámolt értékvesztésének[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címke:

Kiválás során a vagyon változása

Kérdés:

"A" társaságban lévő termelőeszközöket (gépek, ingatlanok, járművek) a magánszemély tulajdonosok kiválás útján kiviszik egy már működő, szintén általuk tulajdonolt "B" társaságba. Jelenleg "A" társaság bérleti szerződés keretében adja bérbe "B" társaságnak az eszközöket. A cél, hogy az eszközök a termelést végző "B" társaságba kerüljenek, majd ezek után kívánják a magánszemélyek értékesíteni "B" társaságban lévő üzletrészüket harmadik fél számára. Az átalakulás során nem élnek a piaci értékelés lehetőségével, az eszközök könyv szerinti értéken kerülnek átadásra.
1. A kiválás során a felek szabadon állapodhatnak-e meg a kivitt eszközök, a saját tőke, kötelezettség elemek összegéről, arányáról? Vagyis 1000 egység eszközhöz kivisznek 100 egység kötelezettséget (az eszközökhöz közvetlenül hozzárendelhető), és a különbözetként maradt 900 egységet viszik ki az eredménytartalékból? Esetleg a kivitt eszközök eszközökön belüli arányát köteles alkalmazni a kötelezettség és a saját tőke esetében is?
2. Kiválás során kell-e jelezni a jegyzett tőke csökkenését az "A" kft.-nél, mint részesedés kivonását, amely a rendezés oszlopban az eredménytartalékból vissza lesz pótolva? Vagyis ez esetben a 900 egység eredménytartalék helyett 30 egység jegyzett tőke és 870 egység eredménytartalék-csökkenés kerülne a különbözetek oszlopba, majd a rendezés során a jegyzett tőke nőne 30 egységgel az eredménytartalék terhére, így végül a folyamatosan tovább működő "A" kft.-ben az eredeti jegyzett tőke nem változna meg, és az eredménytartalék 870-nel csökkenne. Ez a megoldás más eredményre vezetne, mint az 1. ponti levezetés.
3. Az átalakulás során a gépjárműveket kivéve kell-e illetéket fizetni?
4. A magánszemély üzletrész-értékesítésének azon része, amelyet az átalakulás során szereztek, hogyan számítódik a beszerzési ár és a helyes árfolyamnyereség megállapítása érdekében?

Részlet a válaszából: […] rendelkezésre álló helyének legalább 50 százalékát kitenné. Ezt a többi Olvasó, választ váró nem tekintené helyénvalónak. Kérdésekre válaszolunk, de részletes tanulmányt még külön kérésre sem készítünk, ez esetben sem. Néhány megszívlelendő gondolat a kérdésben foglaltakhoz kapcsolódóan: A kérdésben leírtak esetében a kiválással létrejövő beolvadás szabályait kell alkalmazni. Az "A" társaságból kiválással létrejön egy társaság, amelybe bevitt eszközökön kívül meg kell határozni ennek a társaságnak a Ptk. szerinti jegyzett tőkéjét, a jegyzett tőkén belül a tulajdoni hányadokat. A saját tőke nagysága meghatározásánál indokolt figyelembe venni az "A" társaság kötelezettségekkel csökkentett összeseszköz-értékéhez viszonyítottan a kiválással létrejött társaságba bevitt – kötelezettségekkel csökkentett – eszközök arányát, továbbá azt, hogy a kiválással csökken az "A" társaság tulajdonosainak a saját tulajdoni hányada és jegyzett tőkéje is. Az eredménytartalék pedig csak arányosan. A tulajdonosoknak a kiválással létrejött társaságban szerzett részesedésének bekerülési értéke a kiválással létrejött társaság végleges vagyonmérlege szerinti saját tőkének a tulajdoni hányada szerinti összege lesz. A kiválással létrejött társaságnak a számviteli törvény szerinti dokumentálását követően – de a kiválás időpontjával –[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. február 9.
Kapcsolódó címkék:  

Szoftver felhasználói jogának értékesítése

Kérdés: Belföldi székhelyű gazdasági társaság üzletviteli tevékenysége szerzői jogvédelemben részesülő szoftvertermék fejlesztése. A létrehozott szoftvert a társaság számviteli nyilvántartásában a szellemi termékek között tartja nyilván. A szoftvert létrehozó társaság (A társaság) a szellemi termékként nyilvántartott szoftver felhasználási jogát, felhasználási szerződés alapján, 2022. szeptember 1. és 2023. augusztus 31-e közötti időtartamra egy másik belföldi gazdasági társaságnak (B társaság) értékesíti. Az A társaság által számlázott felhasználói jog értéke magában foglalja a 12 hónapos időszakra járó felhasználói díj értékét, amely 2022. évben pénzügyileg be is folyik az A társasághoz. Az időarányosan a 2023. évet illető, de 2022-ben befolyt felhasználói díjat el kell-e határolni a T 91 – K 48 könyvelési tétellel? A felhasználói jogot megvásárló gazdasági társaság (B társaság) a 2022/2023. évre vonatkozó felhasználói jogot 2022-ben változatlan formában, szintén az említett 12 hónapos időtartamra egy harmadik társaságnak (C társaság) értékesíti, amely végső felhasználónak minősül. Elszámolható-e a B társaságnál a felhasználói jog beszerzése és annak változatlan formában történő továbbszámlázása közvetített szolgáltatásként, ha a megrendelővel kötött felhasználói jog átruházására vonatkozó írásos szerződésben a közvetítés lehetősége és a számlában a közvetítés ténye egyértelműen megállapítható?
Részlet a válaszából: […] szoftverterméket). Ezt a kérdés is alátámasztja azzal, hogy a felhasználói jog értéke 12 hónapos időszakra jutó felhasználó díj. Az adásvételi szerződés jellemzője, hogy a tulajdonjog is átszáll. Itt pedig a tulajdonjogról nem esik szó. A felhasználói jog átengedéséért fizetett összeg nem tekinthető jogdíjnak sem.Az A társaságnál a felhasználói jog címén számlázott összeget árbevételként kell elszámolni: T 311 – K 91-92, 467. Tekintettel arra, hogy a számlázott érték 2022. szeptember 1-től 2023. augusztus 31-ig terjedő időszakra terjed ki, a könyvelt árbevételből a nyolc hónapra jutó részt időbelileg el kell határolni (T 91-92 – K 4811). Az összemérés számviteli alapelv nem ad arra lehetőséget, hogy a 2023. évet megillető bevétel a 2022. évi bevételek között maradjon. Ezért kell időbelileg elhatárolni.A fentiek alapján egyértelmű, hogy B társaság sem felhasználói jogot értékesít. B társaság a felhasználói jog címén az A társaság által számlázott szolgáltatást az igénybe vett szolgáltatások költségeként kell, hogy könyvelje, és természetesen a 8 hónapra jutó részt időbelileg a B társaságnak is el kell határolnia (T 522, 466 – K 454 és T 3923 – K 522.Megjegyzés: az A társaságnál is, a B társaságnál is az időbeli elhatárolás független attól, hogy B társaság a számlázott teljes összeget már 2022-ben átutalta.A C társaság bekapcsolása az elszámolás követelményrendszerén nem változtat, csak bonyolítja azt.A fentiekből következik, hogy B társaságnál sincs felhasználóijog-beszerzés. B társaságnál igénybe vett szolgáltatás van, amelynek C társaság felé történő továbbszámlázása kezelhető közvetített szolgáltatásként, ha[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. január 12.
Kapcsolódó címke:
1
2
3
10