Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2001. február 8-án (3. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 51

[…] esetben az átszámítás technikáját is szabályozza a törvény.) Megjegyezzük: az új Szt. választott hitelintézetről szól. Az egységes értékelés elvéből következik, hogy a vállalkozás szintjén is logikusan, – de devizanemenként mindenképpen – a választott hitelintézet csak egy hitelintézet lehet. A külföldi pénzértékre szóló gazdasági események A deviza értékének forintra történő átszámításánál elsődlegesen az új Szt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból kell kiindulni, amely szerint a valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget a bekerülés napjára vonatkozó devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Ezt az előírást támasztja alá, egészíti ki az árbevétel elszámolása vonatkozásában a 75. § (1), (4), (7) bekezdése, a beszerzési, bekerülési érték vonatkozásában (importbeszerzésnél, importszolgáltatásnál) a 48. § (7) bekezdése, a 74. § (3) bekezdése, a követeléseknél a 65. § (2) bekezdése. Az árfolyam-különbözetek elszámolásának megváltozott előírása szerint az átváltáskor, a kiegyenlítéskor mutatkozó árfolyamnyereséget az új Szt. 84. §-a (7) bekezdésének f) pontja szerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, az árfolyamveszteséget pedig a 85. § (3) bekezdésének f) pontja szerint a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell könyvelni. Néhány külföldi pénzértékre szóló gazdasági esemény elszámolása (választott hitelintézet árfolyamaival számolunk): 1. Külföldi megrendelőnek történt termékértékesítés esetén a számla szerinti – devizában meghatározott – eladási ár forintértékét az elismert, az elfogadott devizaösszegének az adott devizának a szerződés szerinti teljesítés napjára (2001. január 31-ére) vonatkozó, a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyama átlaga szorzataként kell meghatározni, majd árbevételként elszámolni (T 317 – K 93-94). 2. A külföldi megrendelő (vevő) a vele szembeni – előző pont szerinti – követelésünket kiegyenlítette, az átutalt deviza a devizaszámlára megérkezett, a hitelintézet erről az értesítést megküldte. A kiegyenlített devizakövetelés forintértékét az adott deviza összegének és a devizakiegyenlítés (a devizaszámlára való megérkezés) napjára (2001. február 15-ére) vonatkozó, a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyama átlaga szorzataként kell meghatározni, majd a követelés csökkenését könyvelni (T 3861 – K 317), az előbbi tétel könyvelése után a külföldi vevő számláján mutatkozó egyenleget, = ha az Követel jellegű, akkor árfolyamnyereségként (T 317 – K 9762), = ha Tartozik jellegű, akkor árfolyamveszteségként (T 8762 – K 317) kell elszámolni. 3. A devizaszámlán lévő deviza felét a hitelintézetnek eladtuk (rendelkezésünkre a hitelintézet a deviza felét forintra átváltotta), az ellenértéket a hitelintézet az elszámolási betétszámlán jóváírta 2001. március 1-jén: az átváltott deviza ténylegesen forintban jóváírt összegét kell először könyvelni (T 384 – K 3861), majd a jóváírt forintértéket a ténylegesen átváltott devizával elosztva kapjuk meg az átváltási devizaárfolyamot (ennek valójában egyeznie kell a választott hitelintézet által meghirdetett, az átváltás napjára vonatkozó devizavételi árfolyammal), az adott deviza átváltási árfolyama és nyilvántartási árfolyama közötti különbözetnek az átváltott devizával való szorzata adja meg azt az árfolyam-különbözetet, amelyet – jellegének megfelelően – árfolyamnyereségként (T 3861 – K 9761), illetve árfolyamveszteségként (T 8761 – K 3861) kell elszámolni. (A bankszámlák közötti átvezetésnél eltekintettünk az átvezetési számla használatától.) 4. A devizaszámlán az előbbi tétel után maradt devizának megfelelő valutát felvesszük, és a pénztáron keresztül az egyik dolgozónak hivatalos külföldi utazási költségeinek fedezetére – elszámolási kötelezettséggel – átadjuk még a felvétel napján (2001. március 5-én): a valutapénztárba felvett valuta forintértékét az adott deviza összegének és a deviza felvétel napjára vonatkozó, a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyama átlaga szorzataként kell meghatározni, majd a felvétet könyvelni (T 3821 – K 3861), ezt követően, a devizaszámlán mutatkozó egyenleget (valójában az adott deviza felvételkori számított átlagárfolyama és nyilvántartási árfolyama közötti különbözetnek a felvett deviza összegével való szorzataként számított árfolyam-különbözetet), = ha az Követel jellegű, árfolyamnyereségként (T 3861 – K 9761), = ha az Tartozik jellegű, árfolyamveszteségként (T 8761 – K 3861) kell elszámolni, a valuta átadása a dolgozónak elszámolási kötelezettséggel (T 3613 – K 3821). (A devizaszámla és a valutapénztár közötti átvezetésnél eltekintettünk az átvezetési számla használatától.) 5. A külföldre kiküldött dolgozó hazaérkezett és közvetlenül ezután elszámolt. Külföldi tartózkodása során a rendelkezésére bocsátott valutát elköltötte, és az erről szóló számlákat átadta. A különböző szolgáltatásokról szóló számlák alapján a teljesítés napja a hazautazás előtti nap (2001. március 26-a) volt. Mivel az elszámolási kötelezettség mellett átvett valutát a dolgozó elköltötte, azokról számlát hozott, tehát először az importszolgáltatást kell elszámolni: az importszolgáltatás forintértékét az elköltött valuta összegének és a valutának megfelelő deviza teljesítés napjára vonatkozó, a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyama átlaga szorzataként kell meghatározni, majd kötelezettségként könyvelni (T 52, 55 – K 4544), ezt követően a kötelezettség számlára az elszámolási számlát átvezetve (T 4544 – K 3613), a megállapított különbözetet, = ha az Követel jellegű, árfolyamnyereségként […]