Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2002. március 14-én (30. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 601

[…] szerint a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) időpontja az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, a fizetendő áfa-bizonylata pedig az Áfa-tv. 43. §-ának (2)–(3) bekezdése szerint a számlát helyettesítő okmány, amely forintban tartalmazza mind az előleg, mind a fizetendő áfa összegét. 2001-ben az Áfa-tv. 26. §-ának (2) bekezdésében, 2002-ben az Art. 28/A. §-ának (2) bekezdésében rögzített előírást akkor kell alkalmazni, ha az adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki. Az adott esetben a deviza csak a forintérték kiszámításának az alapja, ezért a számlát helyettesítő okmány is, a számla is forintban tartalmazza az ellenértéket. A szerződés szerinti teljesítéskor az új Szt. 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kiállított számlának az elvégzett munkák szerződés szerinti ellenértékét kell tartalmaznia, az új Szt. 60. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – a két fél közötti szerződés szerinti – devizaárfolyamon (itt az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon) átszámított forintértékben. A forintban kiállított számlát a vevőkkel szembeni követelésként kell könyvelni forintban (T 311 – K 91-92, 467), de az analitikában szerepelnie kell a devizaalapnak is. Ha az adott társaság által választott devizaárfolyam nem egyezik meg a szerződés szerinti (példánkban az MNB által közzétett, hivatalos) devizaárfolyammal, és mivel a devizaalapú követelést, árbevételt és kötelezettséget a – szerződés szerinti teljesítésnapjára vonatkozó – választott árfolyamon kell elszámolni, az árbevételt, a követelést és a kötelezettséget a választott devizaárfolyammal számított értékre kell helyesbíteni (T 311 – K 91-92, 467, illetve T 91-92, 467 – K 311). A vevővel való elszámolásnál, a vevő által fizetendő összeg meghatározásánál a számlázott és az előleg között devizaalapon mutatkozó különbözetet kell rendezni a számlában rögzített teljesítéskori – a szerződésben meghatározott, példánkban az MNB által közzétett, hivatalos – devizaárfolyamon számított forintértékben. Az előleget tehát a devizaalap összegében kell figyelembe venni. A számla szerinti követelésbe beszámított devizaalapú előleget az előlegszámláról a könyv szerinti árfolyamon kell a Vevők számlára átvezetni, majd a Vevők számlán mutatkozó árfolyam-különbözetet (a beszámított devizaalapú előleg beszámításkori választott árfolyamon számított és könyv szerinti árfolyamon számított értékének különbözetét), továbbá a számlázott érték és az előleg különbözetének kiegyenlítésekor mutatkozó differenciát árfolyam-különbözetként kell elszámolni. (T 453 – K 311, T 311 – K 9762vagy T 8762 – K 311, illetve a kiegyenlítéskor: T 384 – K 311, T 311 – K 9762 vagy T 8762 – K 311.) Bár az előlegként kapott összeg csökkenti a fizetendő (járó) összeget, a csökkentő tételeket nem célszerű a számlában feltüntetni, devizaalapú elszámolásoknál egyértelműen zavarja a tisztánlátást. Ezért az előlegről készült, számlát helyettesítő okmányt kell helyesbíteni (ugyanazon értékadatokat – negatív előjellel – tartalmazó) helyesbítő számlát helyettesítő okmány kibocsátásával. Ez esetben az áfabevallásban fizetendő adóként szerepel a számla szerinti áfa, a fizetendő adót csökkentő tételként a számlát helyettesítő okmány szerinti áfa, a kettő különbözete rendezendő (T 311 – K 467 és T 467 – K 368). Elszámolás a vevőnél, ha szerződés beruházáshoz kapcsolódik A megrendelőnél a szállítónak – az előbbiek szerint meghatározott módon – a beruházásra forintban adott előleget – a számlát helyettesítő okmány alapján – nem a ténylegesen fizetett, hanem az új Szt. 26. §-ának (8) bekezdése szerint a levonható, előzetesen felszámított áfát nem tartalmazó összegben kell a követelések között kimutatnia (T 352 – K 384). Ha a megrendelő által választott devizaárfolyam nem egyezik meg a szerződés szerinti (példánkban az MNB által közzétett, hivatalos) devizaárfolyammal, és mivel a devizaalapú követelést a megrendelő által választott devizaárfolyamon kell a követelések között kimutatni, a választott árfolyamon számított értékre kell helyesbíteni a forintban adott előleg összegét. A különbözetet árfolyam-különbözetként a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel, illetve egyéb ráfordításaival szemben kell elszámolni (T 352 – K9762, illetve T 8762 – K 352). Az Áfa-tv. szerint a vállalkozási tevékenység adóköteles, így az ezzel kapcsolatosan adott előleg előzetesen felszámított áfája is levonható a számlát helyettesítő okmányban rögzített összegben (T 466 – K 384). Célszerű, ha a megrendelő az előleghez kapcsolódó áfát elkülönítetten is nyilvántartja: T 3681 – K 3682 könyvelési tétellel. Az új Szt. 60. §-ának (7) bekezdéséből következően, az adott esetben a devizaalapú követelést úgy kell kezelni, mint a devizában adott előleg miatti követelést, […]